2018. június 4., hétfő

Julie Buxbaum: Hogy folytassam?


"Hihetetlen dolog történt: Kit Lowell letelepedett mellém a menzán."

*

Időnként ​egyetlen új lehetőség elég ahhoz, hogy a világ értelmet nyerjen. KIT: Nem tudom, miért nem Annie-hez és Violethez ültem le az ebédnél. Nincs itt senki, aki tudná, hogy mi zajlik bennem, hogy min megyek keresztül. Hogy is tudhatnák, hiszen én magam sem értem. DAVID: Hatszázhuszonkét napja járok már ebbe a gimibe, de Kit Lowell volt az első ember, aki ebédnél odaült az asztalomhoz, szóval egész mostanáig mindig egy szál magamban ücsörögtem. Szóval meghalt az édesapád? – kérdeztem, mert nem sokkal korábban hallottam a hírt. Amikor váratlanul barátság szövődik a viszonylag népszerű Kit Lowell és a tökéletesen elszigetelt, kiközösített David Drucker között, mindenki megdöbben. Talán Kit és David a leginkább. Kitnek tulajdonképpen tetszik David keresetlen őszintesége, amelyet furcsa módon üdítőnek érez, David pedig hálás Kit figyelméért és időnként zavarba ejtő kíváncsiságáért. Amikor a lány arra kéri, segítsen neki felderíteni édesapja tragikus autóbalesetének körülményeit, David hatalmas lendülettel veti bele magát a feladatba, de egyikük sem látja előre, hogy fog rájönni. Túlélheti-e a barátságuk az igazságot?

Az írónő előző regénye, ami szintén a Gabo Könyvkiadónál jelent meg a maga egyediségével és sajátosságával egyből elvarázsolt, így kétségem sem volt afelől, hogy elolvassam a következő regényét, ami a Hogy folytassam? címre hallgat. Elöljáróban annyit elmondhatok, még mielőtt nagyon beleélném magam a bejegyzésbe és elkapna a szóáradat, hogy ez még talán a Három dolgot mondjnál is egyedibb, szívbemarkolóbb és szerethetőbb.
Magából a fülszövegből elég sok minden kiderül, de kell az első néhány fejezet ahhoz, hogy helyre tudjuk tenni a szereplőket, a megalapozott szituációt és azt, hogy mint ahogy azt elképzeltem Kit nem fiú, hanem lány. Igen, beleestem abba a csapdába, hogy egyből arra asszociáltam, hogy végső soron egy bimbózó meleg regényt kapok, de miután kiderült, hogy a Kit a Katherine becézése minden a helyére került. Újfent iskolásokról, jobban mondva gimisekről írt az írónő, de nem a megszokott módon, hiszen most is érdemes a sorok között olvasni és felfogni a regény mondanivalóját, hiszen csak akkor van értelme, ha nemcsak a betűkre, s ezáltal a szavakra és mondatokra figyelünk, hanem arra is, amit mondani készül nekünk. Két különleges, magát nem találó karaktert állít a középpontba, s ezáltal új világokat, új megközelítési pontot ad ahhoz, hogy ne csak olvassuk, de át is érezzük egy-egy szituáció komolyságát. David, azaz Kicsidé a maga módján különleges, szuper okos, meg nem értett, többoldalú, különc, aki csak magának él és egy tipikusan olyan karakter, akit az amerikai gimis filmekben szekálnak, akit nem értenek meg, s aki számkivetett, száműzött. Mellette pedig ott van Kit, aki eddig a társaság középpontjában volt, kedves, szép, egzotikus, különleges, s nem utolsó sorban átélt egy olyan tragédiát, amit senkinek sem szabadna. S ez a tragédia indítja el az útján, ami odáig vezet, hogy egy nap leüljön David asztalához és fenekestül felforgassa a már megszokott, begyakorolt napi rutint. 

Maga a cselekmény innen indul, innen bontakozik ki, s ez a visszatérő motívum indítja el a változásokat, a már be nem folyásolható végkimenetelt. Mint egy spirál úgy fonódnak egybe a szálak és úgy adják ki ezek a szálak a teljes képet. Nem véletlenül a spirálhoz hasonlítottam ezt a folyamatot, mivel több tudományosabb, nehezebben értelmezhető vagy csak furcsa tény is lapul a sorok között. Némely része nagyok geek, de még ezzel együtt is felettébb aranyos, ahogy az írónő egyben tartotta és a végletekig kidolgozta a történetet. Mindig pont akkor és úgy kerültek elő a szokatlan tények és hasonlatok, amikor a legnagyobb szükség volt rájuk. Nem egy vagy két helyen lendítették vagy éppen toldották meg a szöveget. 

Nem egyszerűen csak arról szól a Hogy folytassam?, hogy mi legyen egy súlyos tragédia után, hogy hogyan is folytassa az életét Kit és hogy legyen az a lány, az a személy, aki eddig is volt, hanem arról, hogy a véletlennek milyen hatalmas szerepe is van és ez hogyan képes szerelemmé kibontakozni, mert abban teljességgel biztosak lehettek, hogy egy szívbemarkoló szerelmi történet alapjait is elrejtette az írónő, s nem tévedek nagyot,ha azt mondom, hogy a maga módján nagyon esetlen, de mégis szívet melengető töltés pont a megfelelő időben bújt elő és adott egy teljesen új megvilágítást. Emiatt lett nemcsak különleges, de nagyon is szerethető, befogadható és nem mindennapi a kötet. S ahogy egyre haladtam előre az időben, azaz a történetben úgy változott meg a saját álláspontom is és gondolkodtam el azon, hogy vajon amikor én jártam gimibe; akkor volt e nekünk is egy Davidünk, s hogy mennyire megsínylette a mindennapokat. 

Az, hogy két majdnem párhuzamos történetvezetéssel, két eltérő szemszögből olvashatjuk a kötetet nagyon sok kérdésre választ ad. Nem kell azon törnünk a fejünket, hogy vajon a másik fél mit hogyan gondolt és mit miért tett úgy, ahogy. Természetesen emellett az iskolai bántalmazásra, a szekálásra is kellő hangsúlyt helyez, s nemcsak azt mutatja meg ezáltal, hogy milyen kegyetlenek is tudnak lenni a tizenévesek, hanem azt is, amit a legtöbbször nem látunk vagy nem akarunk látni, sokszor az áldozatot teszik felelőssé, s nem azokat, akik évekig bántalmazták lelkileg vagy akár szóban.

Összességében nagyon ajánlom az olvasását, mivel képes százszázalékosan kikapcsolni, megragadja az embert, gondolkodásra készteti és alapvető dolgokra világít rá. Amellett, hogy komoly megmarad azon a szinten, ami lehetővé teszi, hogy a fiatalabb olvasóközönség is találjon benne szeretnivalót, s ha nem is teljesen, de azért elgondolkodjon a mondanivalóján. Maga a stílus, ami lehengerlővé teszi az, ami már az első percektől kezdve megvett magának és addig nem eresztett, amíg meg nem tudtam, hogy mi is vezetett a tragédiához, mi volt az a pont, ahol még menthető lett volna ez az egész, s hogy hogyan is lehet ezek után ott folytatni, ahol abbamaradt az életünk. Ha egy elgondolkodtató,de mégis könnyed, jól megírt, választékos könyvre vágysz, akkor ne habozz, mert David és Kit története téged is le fog venni a lábadról, s miután kivégezted alig fogod várni,hogy újból olvashass Julie Buxbaumtól, mert bizony a lehengerlőségével és a történetvezetési módjával nagyon hamar függővé tesz. Vagy ha az érdekel, hogy egy különcnek tituált srác, hogyan lép ki a szépen felépített gömbjéből és hogyan éli meg az első esetlen, de annál szebb és édesebb első szerelmi élményét, akkor szintén neked lett írva a Hogy folytassam?, ami nálam felkerült az idei Top10-es listámra, amiről bővebben majd év végén olvashatsz.
" - Kit egy lány. Bár statisztikailag kevéssé valószínű, hogy tényleg ő a legszebb lány a világon, én mégis valami ilyesmit érzek. Az biztos, hogy Mapleview-ban ő a legjobb csaj. Kit sok minden, de hogy nem egy lehetőség, az tuti - mondtam."

"Igen, Annie-nek természetesen meg kellene kérdeznie Gabrielt a bálról. És én? Nekem mit kellene tennem? Továbblépni? Soha többé nem beszélni az anyámmal? Megcsókolni David Druckert? Megölni magam?"



Köszönöm a Gabo Könyvkiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése