2018. június 13., szerda

Emy Dust & Abby Winter: Csapdába csalt szerelem


" - Gyorsabban kellene kivinni a kávét! - mordult fel mögöttem a főnököm, Harold."

*

Alice ​Taylor egy kisvárosban született, ahonnan Los Angelesbe költözik, hogy saját életét élje, hátrahagyva a szüleit és régi kapcsolatát. Az új barátnője fejébe veszi, hogy társat talál Alicenak. A sokadik rosszul elsült randi után, Alice egyik estebajba keveredik. Félelmei miatt zsarolás áldozata lesz. Az egész élete a feje tetejére áll. Kénytelen hazudni és leplezni mindenki előtt, hogy zsarolója belekényszeríti az éjszakai életbe, ahol idegen férfiaknak kell vetkőznie. Nagy kihívást jelent az eddigi visszahúzódó lánynak helytállni, hogy elkerülje az őt fenyegető börtönt. Van esélye megszabadulni zsarolójától, aki minden egyes lépését figyeli? Vagy ki tud tervelni valamit, hogy visszanyerje szabadságát? Mégis a legnagyobb problémát a zsarolója iránt fellobbant érzelmek okozzák Alicenak. Egy váratlan fordulat talán mindent megváltoztat kettőjük között, amitől Alice újra reményt kap a nyugodt és boldog életre. Vagy egy ismeretlen mindent felborít, letaszítva Alice zsarolóját is, mert magának akarja a lányt a saját sötét világában? Le tudják küzdeni együtt a felbukkant problémát? Mihez kezd Alice a legnagyobb titokkal, amit csak a zsarolója tud? Megannyi titok,szenvedély és hazugság egy történetben, aminek csak úgy vethetsz véget, ha elolvasod.


Amikor először hallottam a kötet létezéséről már akkor felkeltette rendesen az érdeklődésemet, mivel Emy Dust írásaiért odáig vagyok, képes hatást gyakorolnia rám és élvezet elveszni a történeteiben. Igaz, hogy Abby Winter munkásságát nem ismerem, de ez nem akadályozott meg abban, hogy nekikezdjek a Csapdába csalt szerelemnek. Valami eszméletlen elegyet alkot a két írónő és olyan fergetegesen jók együtt, hogy azt még a legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni. Veszély, vonzalom, szexuális töltet... ezek mind-mind helyet kapnak benne, s ember legyen a talpán, aki nem csábul el már az első oldal után.

Magát az ötletet nem tudom, hogy honnan és miből merítették az írónők, de le a kalappal előttük. Már a regény kezdetén sem lacafacáztak, egyből bevezettek a cselekmény közepébe; s utána minden egyes fejezettel csak még jobban szították a parazsat, még jobban arra késztettek, hogy nagyon hamar a végére érjek, s ha úgy nézzük ez sikerült is nekik, mivel elméletileg és gyakorlatilag is még vizsgaidőszak van nálam, mégsem bírtam másra koncentrálni addig, amíg el nem értem az utolsó oldalig. A legeslegelején még gondolkodnom kellett, hogy akkor ki is lesz majd a pasi, aki mindent felforgat, mivel nem egy, de kapásból 3 érdekes és figyelemre méltó egyedet is bemutat, s közülük kiválasztani a megfelelőt nagyon könnyű volt. Ez a rossz fiús vonal nagyon fekszik nekem. Egyszerűen imádom. Elkápráztat, izgalomban tart, rágom közbe a körmöm, hogy vajon a következő oldalon mi fog kiderülni, mi fogja még izgalmasabbá és még pörgősebbé tenni a cselekményt. Már a legelső utáni találkozás után beleszerettem Mark karakterébe, s tudom, hogy ő a rosszfiú, mégis olyan csábítóra, amolyan tiltott gyümölcsként lett megírva a karaktere, hogy nagyon hamar elvarázsolt. Imádtam, ahogy a saját szemszögén keresztül megnyílt nekem, ahogy megmutatta az emberi oldalát, s nemcsak a könyörtelen énét, akitől mindenkinek félnie kellene. Olvasás alatt igazi érzelmi hullámvasútra ültem fel, s nem egyszer olyan magasságokig szálltam, hogy féltem a zuhanástól, de egyetlen egy mélypont sem volt benne, sőt. Minden egyes oldal még veszedelmesebb, még szórakoztatóbb, s még meglepőbb lett, ahogy haladtam benne. 

A történeti váz és a cselekmény elképzelése, na meg a kivitelezése nemcsak precíz, de már szinte tökéletes. Egyetlen egy dolog szúrta csak a szememet az elején, az pedig a magázás. Olyan idegennek, olyan oda nem illőnek tűnt, de szerencsére hamar túllendültünk ezen és minden haladt tovább a megszokott kerékvágásban. Az alaptörténet szerint adott egy lány, aki rosszkor volt rossz helyen, s ez indítja el igazából az egész cselekményt, s ez határozza meg a későbbiekben is a párbeszédek, a tettek és a megmozdulások mivoltát is. Fergeteges lett az összhatás, ahogy kapjuk az újabbnál-újabb élethelyzeteket, a problémákat, a hátba szúrásokat vagy éppen a meghökkentő eseményeket. A kötet közepe fele a pörgés alább hagy, s egyfajta idillbe vezeti a történetet, megadja a tökéletes kapcsolat, s a minden rendben van idilljét, holott éppen ez az az esemény és kimenetelsor, ami egy hatalmas megmozduláshoz, egy másfajta hozzáálláshoz vezet el. 

Mind a két karakter a történet elejéhez képest baromi sokat fejlődik, kiteljesednek, teljes valójukban megnyílnak, s megmutatják, hogy ki is rejtőzik a páncél alatt. Nagyon vicces, néhol szórakoztató vagy véresen komoly szituációkat élhetünk át egy adagnyi romantikával, erotikával és vággyal fűszerezve. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez az eddigi legveszedelmesebb, legőszintébb és legerotikusabb regénye Emynek. Imádtam minden egyes sorát, a világot; azt ahogyan felépítették, s ahogy ezt kézzel foghatóvá és szerethetővé tették, de azt ne felejtsük el, hogy komoly dolgok kerülnek előtérbe, olyanok, amik igenis léteznek, s emiatt olyan életszagú, olyan valóságos és megrázó. Nem tudom, hogy van e még tervben közös munka, de legyen, mert egyszerűen zseniális ez az összeállás, ahogy mindenki hozzáteszi a mondanivalóját, a maga stílusát, s mégis kerek egész, összecsiszolt munka válik belőle.

Maga a cselekmény képes lavinát elindítani az emberben, s igazi függőséget okoz. S nemcsak a főkarakterek érik meg a pénzüket, hanem a többiek is. Mindegyikőjük igazi személyiség, s érzem, hogy lenne mit mesélniük. Összességében tekintve akciódús, érzelmes, komoly és nagyon is olvastatja magát. A főszerepet egy olyan világ kapja, ahol a hatalomé és a pénzé a főszerep, ahol szinte bárkit meg lehet vásárolni, de mégis ebben a kegyetlen világba is betör a szerelem, a gondoskodás és a megértés iránti igény, s ez az ami időtállóvá teszi. Megmutatja, hogy mik az igazán fontos értékek, hogy mik azok a dolgok, amikért érdemes harcolni, amikért érdemes mindent eldobni, s Emy és Abby ezt mutatják meg nekünk a maguk páratlan módján az írást hívva segítségül. Nagyon élveztem egyébként a kezdeti szócsatákat, azt hogy Alice olyan makacs és önfejű volt, azt hogy őt nem lehetett csak úgy betörni, s kicsit magamra is ismertem benne. Talán emiatt is tudtam olyan gyorsan és teljes mértékben azonosulni vele. De azért Markot sem kell félteni, mert ő is keménydió, s az igazi harcot nem mással vívta meg, hanem saját magával és az érzéseivel. Annyira de annyira jó volt. Örülök, hogy lehetőségem nyílt arra, hogy részese lehessek ennek az utazásnak, ennek az új világnak,amit az írónők teremtettek. A történet lezárása pedig csillagos ötös. Jobban visszagondolva még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen fordulatot vesz a történet és, hogy lehet boldog befejezést adni neki. Az elején még azt is nehezen tudtam elképzelni, hogy két ennyire ellentétes ember képes lesz kapcsolatot kialakítani egymással, de úgy látszik, hogy valóban igaz, miszerint az ellentétek vonzzák egymást, s erre az egyik legjobb példa Alice és Mark nem mindennapi története.
"Mikor visszatértem a valóságba, eszembe jutott, hogy mi a francot művelek én ezzel a kibírhatatlan óriással."

"Meglepő módon nem rángatott vissza, hagyta, hogy tegyem a dolgom. Már épp azt hittem megúszom, mikor a hátam mögé állt és átölelte a derekamat, majd a nyakamba csókolt."

"Mióta a sikátorban összefutottunk, egyszerűen nem akarom, hogy eltűnjön mellőlem. És ahogy egyre több időt töltök vele, ez az érzés egyre csak erősödik. Miközben ezen járt az agyam, beeveztem a fákkal sűrűn körbeölelt részre. Közelebb akartam tudni magamhoz."

"Tévedek? Ne csináljam? Nem erre a válaszra számítottam. Mi a franc van? Kimondom neki életemben először, hogy mit érzek, erre közli, hogy tévedek?"



Köszönöm Emy Dust írónőnek a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide megrendelhető az írónőtől!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése