2018. május 15., kedd

Katie McGarry: Szabályszegők


"Echo mozgolódik, és a bőrömet megcsapó hideg levegőtől kipattan a szemem."

*

Amikor ​a frissen érettségizett Echo Emerson nyári autós túrára indul a fiújával, szeretne kikapcsolódni, egy időre elfelejteni, hogy ő mitől annyira… más, mint a többiek. A kiruccanás során királyabbnál királyabb látnivalók várják, plusz az útba eső galériákban árulhatja az alkotásait. Na persze mindezt übereli, hogy majdnem három teljes hónapot kettesben tölthet Noah Hutchinsszal, a dögös, agyas, hányatott lelkű sráccal, aki mindig megérti őt. Echo és Noah mindent megosztanak egymással – kivéve egyvalamit, amire Echo egyelőre nem bírja rászánni magát. Csakhogy amikor lidércnyomásainak okozója újból megjelenik az életében, a lánynak komoly döntéseket kell meghoznia, ráadásul legfőbb ideje, hogy rájöjjön, mit is akar igazából. Mindeközben a nevelőszülőknél felnőtt Noah még élő rokonai után folytatott kutatása arra kényszeríti őket, hogy szembenézzenek az élet, a szerelem és saját egyéniségük nyomasztó igazságaival. Most, hogy már csak egy hét maradt hátra az egyetemi orientáció, a diákmunka és a nagybetűs élet kezdetéig, Echónak dűlőre kell jutnia magával: vajon Noah nem csak egy izgalmas rosszfiú, és ez az egész nem csak egy felelőtlen kaland, amitől mindenki óva intette? A fantasztikus túra utolsó állomásán nagyon is komolyra fordul a történet.

Régen olvastam a sorozat előző köteteit, de már nagyon vártam, hogy újra a kezembe foghassak valamit, amihez köze volt Katie-nek, hiszen annak idején az elevenembe talált a sorozat első része, a Feszülő húr. Talán az volt az egyik első komolyabb olvasmányom, amiben nemcsak szórakozást de velős gondolatokat is felfedeztem. Olyanokat, amik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy olyan döntéseket hozzak, ami miatt most itt vagyok és blog formájában nyilvánulhat meg a véleményem és egy-egy érzésem az általam olvasott könyvekről.
Amikor megtudtam, hogy lesz úgymond folytatása az első résznek, és nem egy már ismert karakter megpróbáltatásait és magára találását fejti ki bővebben az írónő, nagyon izgatott lettem. Nem számítottam hosszú terjedelmű műre, hiszen a lelki szemeim előtt úgy élt, mint néhány száz oldalas cselekményfoszlány, ami kevesebbet ad, mint amit várnék tőle, de pozitív irányú csalódás ért, amikor megjött a könyv és láttam, hogy ez bizony vaskos, velős és külsőleg nagyon szemet gyönyörködtető. A belső értekei is határozottan megérték a várakozást, mivel egy egészen kicsivel talán jobban is tetszett, mint a Feszülő húr. Nagyon bravúrosan és nem megszokottan kezdődik a bevezetés a cselekménybe. Minden egyes oldallal új megvilágítást vagy éppen új problémát, megválaszolandó kérdést tár fel. Ahogy a kötet is hirdeti az elsődleges célja a válasz keresés, a belső lelki egyensúly megtalálása és az, hogy kiderüljön van e közös jövője Echonak és Noahnak. Számomra egyaránt volt érdekes olvasmány és szomorú is. Olyan életszituációkat helye előtérbe, amelyek teljesen hétköznapiak, ezáltal tökéletesen bele tudjuk élni magunkat, kézzel fogható lesz a mondanivalója is. Olyan dolgokra ébreszt rá, amire nem is gondoltunk volna, s nem utolsó sorban megmutatja egy kapcsolat alakulását is. Mint oly sok más író is, úgy Katie McGarry is akkor hagyta abba a történetét, amikor kezdett végre minden tiszta lenni előttem és úgy olvastam volna még tovább. S ez a tovább itt van. Kézzel fogható, megtapintható, megszagolható és átélhető. A megjelenési sorban igaz, hogy a második helyen áll, mégis pont jól jött ki az, hogy már tisztába kerültünk Noah barátainak történeteivel, hiszen ezáltal teljesen más képet kapunk, mintha nem tudnánk bizonyos részleteket, de mindezt spoilerek nélkül, így kedvezve azoknak, akik még nem olvasták volna Beth vagy éppen Isaiah történetét.

Tartalmilag vannak benne boldog, önfeledt pillanatok is úgy mint szomorkásabb, keményebb, valóságosabb, problémákkal terhesek is. Mindegy, hogy épp melyik résznél tartunk, mert Echo és Noah kettőssége, az hogy két különböző, mégis nagyon összeillő és harmonikus szemszögből olvashatjuk elég meggyőző erő ahhoz, hogy rájöjjünk arra milyen jól is tette az írónő, hogy tovább szőtte és a kimondatlan kérdéseinkre is megadta a kötettel a választ. Az első rész utáni kételyek jelentős részére nagyszerű és frappáns megoldást talált, de ha mégis lenne kételyünk azt illetően, hogy két teljesen eltérő személy illik e egymáshoz a kötet vége tökéletes választ ad.
Maga a cselekmény fantáziadús, izgalmas, igazi érzelmi hullámvasút. Hol a mennybe éreztem magam, hol pedig a Pokol kínkeserves bugyrait jártam meg,de minden egyes pillanatot megért, hiszen lebilincselő, komoly problémákkal és a múlt kísérteteivel foglalkozó valóságosnak ható szerelmi regényt kaptam. Echo a maga művészi, elvont elméjével és az élet rá szabott sebeivel nagyon hamar kiváltja az olvasókból a szimpátiát, s ha nem is az volt az írónő célja, hogy megmutassa, de sikerült egy sérült lélekből egy igenis erős, kételyekkel rendelkező női karaktert alkotnia. A kételyek és a jövő bizonytalanságai hatják át a sorokat, s mégis a kecsegtető új holnap virradása készteti arra az olvasókat, hogy csak olvassák és olvassák a sorokat, hiszen akik ismerik már az írónő stílusát, azok tudják, hogy minden szenvedés és boldogtalanul töltött perc meghozza a gyümölcsét.

Noah, mint eddig is a rosszfiú szerepében tündököl,mégis képes a szebb jövő érdekében a változásra, a mint ahogy Echot úgy őt is kísérti a múlt szerelme. Két teljesen különböző mégis összeillő karakter szerelmének öröklétűségének lehetünk szemtanúi. Mindemellett a felnőtté válás rögös útja, az egymásra találás, összehangolódás és a jövő megalapozása kerül előtérbe. A problémák és a két személyiség találkozásából adódó ellentétek teszik igazán elragadóvá, színessé és letehetetlenné a kötetet. Az írónő újból egy csodát alkotott, ami a komolysága mellett kikapcsol és bizakodásra ad okot. Mind az útkeresés és az új tapasztalatok rögös útja egy olyan befejezés felé terelnek, ami előtt minden szenvedés megéri az árát és az sem hat kevésbé tetszetősen, hogy szívfacsaróan egyedi. Megmutatja ugyanúgy az érem sötét és fényesebb felét is. Romantikus pillanatokból is adódik bőven, ezek feledtetik el a kemény problémákat, azokat a feladatokat, amik ahhoz kellenek, hogy Noah és Echo felnőjenek, igazi felnőttekké váljanak és megtalálják a számukra kijelölt utat, amin haladva teljesek, boldogak és legyőzhetetlenek lesznek együtt. A sorozat rajongóinak erősen ajánlom. De azok is meg fogják lelni benne az értékeket, akik a rózsaszínebb sztorikhoz vannak szokva.
"Bár egyfelől szimpi nekem ez a toronyba zárt királykisasszony oltalmazására fölesküdött lovagias kiállás, másfelől aggódom, mikor keveri ez az oltalmazó hajlam baromi nagy bajba Noah-t. Vagy engem. Vagy mindkettőnket."

" - Te vagy nekem az egész világ, Echo. Egyszer, ha majd készen állsz rá, megmutatom, mennyire."

" - Ebben a szobában mind kurvára komplikáltak vagyunk, királylány - mondja Beth. - Jobb, ha hozzászoksz."

"Először azt hittem, álmodom, és varázsütésre mindjárt megjelenik a Kalapos, elragad magával Csodaországba, miközben nagy fehér nyulak kergetnek bennünket, de azután Beth simán seggfejnek nevezte Isaiah-t a lépése miatt, ebből pedig már tudtam, hogy fölébredtem."



Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése