2018. május 27., vasárnap

Cara Delevingne & Rowan Coleman: Mirror mirror


"Már hajnalodott, amikor hazaindultunk, egymásba gabalyodva vonszoltuk át magunkat a forró reggelen."

*

Red, ​Leo, Rose és Naomi nehezen találják a helyüket. Red anyja alkoholista, az apja pedig alig van otthon. Leo bátyja folyton zűrös ügyekbe keveredik. Rose a bulizásba és a pasizásba menekül egy múltbéli trauma elől. Naomi néha elszökik otthonról, hogy megtapasztalhassa a szabadság ízét. A négy elveszett lélek szövetséget köt egymással és a zenével: megalakítják Mirror, mirror nevű zenekarukat, és létrehoznak maguknak egy új családot. Aztán Naomi megint elszökik, és félholtan kerül elő a Temzéből. Az életéért küzd, a rendőrség pedig öngyilkossági kísérletnek tekinti az ügyet. A csapat nem érti, mi történt a barátjukkal, és miért nem vettek észre semmit a látszólag életvidám Naomin. Lehet, hogy nem is ismerték őt valójában? Egymást vajon mennyire ismerik? De amikor már több nyom is arra utal, hogy Naomival valami egészen más történt, a csapat mozgásba lendül. A nyomozás során azonban mindnyájukról sötét titkok derülnek ki, amely megrendíti az addig sziklaszilárdnak hitt barátságukat. Semmi nem lesz már olyan, mint régen, mert, ha egy tükör egyszer eltörik…

Ismerem a színésznő, modell munkásságát, s ha rajongani nem is rajongok, de azért tisztelem, amit elért. Az, hogy könyvet is írt jócskán felkeltette az érdeklődésemet. Iszonyat kíváncsivá tett, s nemcsak azért, mert hatalmasat alakított az Öngyilkos osztagba, hanem azért, mert megtetszett a Mirror mirror fülszövege, s mert eleve is közel áll hozzám a zene világa, a bandák és fellépések mámora. Szóval igen, én vagyok a megcélzott célcsoport és telibe is talált az üzenet.
Nem igazán tudtam, hogy mire is számítsak, hogy mennyire vegyem komolyan az első próbálkozását, de legnagyobb döbbenetemre hatalmasat alakított Cara. Nemcsak szép és tehetséges, de még az íráshoz is ért. Tudom, hogy nem egyedül írta meg a történetet, de akkor is nagy szó, hogy egyáltalán megpróbálta és létrehozott valami olyat, amit egyfelől könnyen meg lehet emészteni, másfelől pedig tartalmas, rengeteg dologra ráirányítja a figyelmet és fantasztikus érzéke van a csavarokat és a váratlan fordulatokat illetően. Ahogy elkezdtem egyből beszippantott és igen, kicsit lassan indul be a történet, mármint valamilyen szinten logikus, hogy nem vág egyből a közepébe és szükség is volt erre a bevezetésre, hiszen így a végén nagyon nagy meglepetés fog érni minket. A történetet Red meséli el, az ő lelki világán keresztül lehetünk részesei a cselekménynek, ő általa élhetjük át a meglepetéseket, a meghökkenéseket és vele együtt bogozhatjuk ki a rejtélyt. Red egy különös személyiség, aki baromi jól dobol, de nagyon sokáig igazi rejtély. Nem tudunk róla sokat. Nem tudjuk, hogy fiú vagy lány, s ez bizony egy pontom már frusztrálóvá válik, hiszen elkezdjük úgy kezelni, mint ahogy kezeljük és aztán bumm, jön a csavar, kapkodod a fejed és nem tudod, hogy nem szúrt szemet a nyilvánvaló és, hogy nem jöttél rá magadtól. 

Az alapkoncepció szerint adott egy középiskolás négytagú zenekar, s közülük eltűnik az egyik lány. Ez megannyi kérdést, talányt és megoldást, frappáns megközelítést szül. Kreatív módon minden oldalról, profin körbevilágítja az írónő és addig addig bogozgatja, csomózgatja a szálakat, amíg meg nem kapjuk a kerek egész történetet. Van benne minden egy kis krimi, nyomozás, tini problémák, magunkra találás, titkok, rejtélyek, talányok, csavarok, családi problémák, különböző élet és társadalmi helyzet, csalódás, megdöbbenés és megannyi megoldásra váró részlet. Szerencsére minden kérdésre választ ad, nem marad egyetlen elvarratlan szál sem. 

Maga a cselekmény úgy íródott, hogy az a fiatalok számára is befogadható legyen. Modern, s nem játssza meg, hogy tudja, ismeri a fiatalok nyelvét, hanem valóban úgy van megírva, olyan kifejezések és olyan mindennapi eszközök szerepelnek benne, amiket bárhol megtalálhatunk. Már az elején képes elég hamar utat találni a szívekhez. Egyre ahogy halad benne az ember az az érzése támad, hogy Carának már réges-régen tollat kellett volna ragadnia, mivel annyira egyedi, annyira maradandó és annyira életszagú, amit csinál, hogy ezt már rég meg kellett volna mutatnia a közönségnek. Amellett, hogy könnyed a nyelvezete, olyan mesterien csempészi bele a problémákat és a keményebb hátteret, a felnőttesebb megközelítést, hogy ezek természetesek maradnak és kétségünk sem lesz, hogy itt van a helyük. 

A karakterek kialakítása is csak egy újabb jó pont, mivel mindegyiknek külön személyiséget sikerült létrehoznia. Maga az egész mű következetes, nincsenek benne holtterek vagy oda nem illő, összefüggéstelen mondatok, részletek. Minden egyes elem a helyén van, s akkor kerülnek előtérbe, amikor a legnagyobb szükség van rá. Maga a rejtély és annak kibogozása teszi ki a regény 2/3-át, de ez így van jól, emiatt van esélyünk még mélyebbre és mélyebbre ásni a történetben, s ennek segítségével adatik meg a lehetőség, hogy a felszín alá lássunk és ne csak kapirgassuk azt, hogy lássuk bele a mondatok mögött húzódó mögöttes tartalomra és mi magunk jöjjünk rá arra, hogy miért is született meg a történet, hogy mi vegyük észre, hogy nem egyszerűen egy eltűnt lányról szól, hanem a barátságról, a bizalomról, a szerelemről és arról, hogy milyen veszélyes is a világ, hogy sosem tudhatjuk kiben bízhatunk meg és kiben nem. Hogy ki az, aki másnak mutatja magát, mint ami, s hogy sosem lehetünk elég elővigyázatosak. Igaz, hogy lassan, pillérről pillérre épül fel a kötet, mégis minden egyes lépcsőfok, nyom ugyanolyan fontos és ugyanolyan értékkel rendelkezik, mint a többi. Az igazi kiteljesedés nem a közepe táján ér minket, hanem a legvégén, ahol minden a feje tetejére áll és olyan csattanót, olyan befejezést szül, amit még a legnagyobb írók sem mernek bevállalni.
" - Azt hiszed, utállak, de nem. Hallottalak játszani, Leo, és jobb vagy, mint bárki, akit tanítottam. Tehetséges vagy, Ne dobd ezt el, mert kevesebbnek képzeled magad, mint amilyen valójában vagy. Több vagy, mint ahogy most viselkedsz."

"Naomi szerelmes volt, vagy még ennél is több, benne volt egy igazi, felnőtt, szexuális kapcsolatban. Erről szólnak ezek a dalok. Szerelmes volt, megszállottja volt ennek a szerelemnek. Ülök, és sorról sorra olvasom a dalszövegeket, hogy kihámozzam belőle, kinek szólhatnak."

" - És ha szerelmes volt belé, és a srác is viszont, akkor hol a csávó? Még dalokat is írt róla. Most meg kómában fekszik, hol van az ő Rómeója? Ha csak egy fiú, egy kedves, jó arc pasi, aki belezúgott Naomiba, akkor haza kellett volna hoznia. De nem tette. Bárki is az, távol tartotta őt a családjától. És most? Most merre jár?

" - Szerinted megcsináljuk egyáltalán a koncertet? Naomiért kellett volna... és most... miért kellett lesmárolnod? Egy bandatagot! Már az elején megdumáltuk hogy barátok maradunk. Így mennek tönkre a zenekarok."



Köszönöm a Gabo Könyvkiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése