2018. április 26., csütörtök

Sienna Cole: Lefelé a folyón


"Szokatlanul meleg nyár köszöntött ránk, amikor Jeff Mills megérkezett Hohenwaldba."

*

Te ​hiszel a sorsszerűségben?
2002 májusában megdöbbentő vallomás söpört végig az Egyesült Államokon. A fiatal és mélyen megsebzett Alice Carrington olyan titkot hozott nyilvánosságra, mely felbolygatta és felháborította az egész országot. Alice megrettent a felelősség súlyától, és a szökést választotta, de elképzelni sem tudta, hogy tettei milyen események láncolatát indítják el. Olyan sorsokat csomózott össze, melyeknek sosem kellett volna találkozniuk. Lynn Walker pincérnőként dolgozik Hohenwaldban, egy isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait. Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért. Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, ám nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására késztet. Az egyetlen közös nevező hármuk életében Alice titka, melyet csak az idő és hármuk külön-külön kibomló, majd egymásba kapcsolódó élete oldhat meg.


Aki egy kicsit is érdeklődik a kötet iránt az már rég elolvasta a prológust. Nagyon sok mindenre fényt derít, de mégis ott van a kérdés, hogy mindezek után, hogy lehet folytatni a történetet. Végig ott motoszkált a fejemben, hogy vajon mi lett Ally-vel. Igazi sokkba vagyok, hogy befejeztem és nehéz megszólalni egy ilyen volumenű kötet után. Sienna nemcsak szépen fogalmaz, de az emberi lélek sokszínűségébe is bevezet, megmutatja, hogy attól, hogy valaki eltér az átlagtól még nem biztos, hogy különc és ugyanúgy lehet építő eleme a társadalomnak. Eddig, amit olvastam az írónőtől merőben eltér a Lefelé a folyóntól, de nem is baj, hiszen ez a komolyabb hangvételű történet úgy kellett nekem, mint a levegő. Képtelen lennék az ilyen gyöngyszemeket nem észrevenni és kellő figyelmet fordítani rá. Több nehéz sorsú karaktert kovácsol össze és adja meg számukra a lehetőséget, hogy kibontakozzanak.
Olyan gyönyörű lelke van az írónőnek és annyira büszke vagyok rá, amiért ezt megmutatja nekünk és a maga lelkivilága szerint kalauzol el a regénye lapjain, egyúttal feltárva a problémákat, a helyszíneket és a karaktereket. Már maga a megfogalmazás annyira egyedi, különleges és szép, hogy igazi kulináris csemege az olvasása. Több szálon, több életsorson keresztül tárja elénk a cselekmények hálózatát és azt, hogy mi is lett ennek a tanár-diák botránynak a vége, hogy ez milyen kihatással bírt egymástól teljesen független életsorsokra. Megismerhetjük benne az egyedülálló anyukát, akinek igazi szélmalom harc az élete, a soha fel nem adó és a lányát kereső apukát és az elvont művészlelket, mégis egy ponton összeforr a történetük és a sok megválaszolatlan kérdésre ők adnak választ. Általuk lehetünk szemtanúi a problémáknak, a véletleneknek és annak, hogy mennyire is kifürkészhetetlenek a sors útjai. Sienna csoportjában olvastam egy véleményt, miszerint a lezárás és a végkifejlet miatt utálhatjuk az írónőt, hogy belerángatott minket a bölcsőbe és elhitette velünk, hogy lehet jó vége, de nem. Ez maga a kőkemény valóság, ahol nincsenek boldog befejezések, ahol egyetlen egy tett igazi láncreakciót indíthat el, s sokszor, pont úgy mint az emberi természet is kiszámíthatatlan és kifürkészhetetlen. De éppen azért, mert ilyen különleges sorsokat formál meg az írónő szerethető mégis a történet amellett, hogy megbotránkoztat és erősen elgondolkoztat. Annyira átjön, hogy milyen szép is Sienna lelke és mennyire nagyszerű, amit csinál. Imádom a munkásságát, még akkor is, ha darabokra tépi a szívemet és több papírzsepit használok el olvasás közben, mintha meg lennék fázva. Ő így adja át a mondanivalóját, s milyen jól is teszi, mivel maga a stílusa egyszerre lehengerlő és baromi őszinte. Nincs egy olyan mondat a könyve, ami ne lenne a végletekig őszinte és valósághű.

A történet is, ahogy elénk tárja és megmutatja, hogy a komoly témával foglalkozó regények is lehetnek szórakoztatóak már az példaértékű. Mind a helyszínek, a leírások és a bevezetés az egyes karakterek szemszögébe káprázatos. Annyira szépek a leírásai, annyira átjönnek az érzelmek és a kételyek, hogy az valami hihetetlen. És azt is tudja nagyon jól, hogy mettől meddig kell, hogy tartson egy-egy karakter szemszögének bevezetése, s nemcsak ez az, ami megmozgatott bennem egyfajta csodálatot, hanem az is, hogy mindig a megfelelő helyen adott egy olyan információt, ami még közelebb vitt a végső megoldáshoz. Nagyon sokáig sikerült elhitetnie velem, hogy a kötet végére minden jóra fordulhat, de aztán jött a feketeleves és minden hiú ábrándom a darabjaira tört, s ezzel együtt a szívem is elkezdett repedezni, a végső csapás pedig akkor érte, amikor megtörtént a visszaemlékezés és ott tört nemcsak a szívem, de én is darabjaimra.
Nem akarom nagyon magasztalni az írónőt, de olyat hozott létre, amit csak nagyon kevesen tudnak. Az nem is kérdés, hogy maradandó e, mert nagyon is az. Mindemellett a sorok között nemcsak a brutális valóságot rejtette el, hanem a kikapcsolódás élményét is. Azt már meg sem említem, hogy mennyire vizuális képet ad az egész helyzetről, a megoldásról és úgy alapjában véve az egész kötetről. Arra is nagyon ügyelt, hogy ne csak felületesen, hanem tényleg megismerjük a karaktereit és beleképzeljük magunkat a helyükbe. A meg nem értés, a társadalomtól különbözés is alapjaiban alapozza meg a kötet hangulatát és atmoszféráját.

A maga őszinteségében és titokzatosságában igazi gyöngyszem. S nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire is szükségem volt egy olyan kötetre, ami alapjaiban rengeti meg a világomat és mutat rá olyat tényekre, olyan együtthatókra, amikre lehet, hogy magamtól sose jöttem volna rá. Remélem mindenki érzi, hogy milyen kinccsel is van dolgunk, s nemcsak a kötetre, hanem az írónőre is értem. Fantasztikus az, amit produkál évről évre és alig várom, hogy újra olvashassak tőle és, hogy újra elkápráztasson. Kívülről a kötet igazi különlegesség, a kinézete és a megvalósítása elképesztő, de belülről sem panaszkodhat, hiszen velős, tartalommal és egyedi mondanivalóval rendelkező olvasmány, amit száraz szemmel lehetetlenség végig olvasni, s aki erre vállalkozik az csúf kudarcot fog vallani. Egyszerűen annyira kézzel fogható, annyira sorsdöntő és mindent megváltoztató tudást ad át, amire a gyakorlatlan lelkek nincsenek felkészülve, s nemcsak Frank törik össze a végére, hanem mi magunk is, és szerintem ennél többet nem is remélhet egy író. Az a legszebb, ha nemcsak őt, de az olvasóit is megérinti és általa másképp állnak hozza magához az élethez és talán jobban elgondolkodnak a tettek súlyán. A Lefelé a folyón a példa arra, hogy milyen kihatásai is lehetnek egy egyszerűnek tűnő leleplezésen, egy gyermeki bosszún, ami idővel, de sokak életét tereli egy teljesen más útra, mint amin éppen lépked. Köszönöm Sienna, hogy olvashattam és hálád vagyok érte, hogy ennyire kitártad a szíved-lelked és megosztottad velünk Ally történetét. Többet érsz minden kincsnél.
" - A művész egy udvarias gyűjtőfogalom azokra az emberekre, akiknek fogalmuk sincs, mihez kezdjenek az életükkel és az önmegvalósítás álcája mögé bújva a gyerekkori vágyálmaikat hajszolják."

" - Nem... nem vagy az - nézett mélyen a szemembe. - Kevés ember lenne képes arra, amit te teszel a lányodért. Csodállak... tényleg. De neked is szükséged van arra, hogy valaki melletted legyen. Szükséged van a boldogságra."

" - Én vagyok az, aki művészóriást farag belőled, aki a történelemkönyvekbe vési a kibaszott nevedet! És nem hagyom, hogy tönkretegyél mindent, mert beleszerettél az első kurvába, aki kedves volt hozzád."

" - Félreértesz... A szerelem kell, a szerelem éltet és hajt bennünket, de nem hagyhatod, hogy átvegye az irányítást az eszed felett. - Furcsán végigmért, és hallgatott egy sort. - Egyébként van egy meglepetésem számodra - szólalt meg aztán."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése