2018. április 1., vasárnap

Ruby Saw: Pillangó-hatás


"Sosem szégyelltem pénzt kérni Apától."

*

Egy féltőn óvott huszonkét éves lány. A védelmező Apa, és három férfi, akik a lány kegyeit szeretnék elnyerni.
Liv Jackson újabb esélyt kap egy hatalmas csalódás után Rob Pierce képében. Esélyt a szerelemre, de nem tudja hogyan kezelje tapasztalat híján.
Az évekkel ezelőtti, múló bánat helyét úgy látszik egy következő veszi át, amikor hirtelen újabb lehetőséget kap Hiro Shentől. De hogy Liv még jobban összezavarodjon feltűnik a fájdalmas múlt is: Jay Cullen.
A fiatal lány csak szerelemre vágyik és ezért semmitől sem retten el. A három férfi egymásnak feszül a szívéért.
De az Apa ehhez vajon mit szól?



Miután megírtam az interjút, amire készségesen válaszolt az írónő megkérdezte, hogy lenne e kedvem el is olvasni a debütáló regényét és nagy örömök közepette igent mondtam, hiszen nincs is nagyobb boldogság egy blogger életében ha bíznak annyira az ízlésében és írásmódjában, hogy ergo a kezembe helyezik a kész művet és utána alig várják, hogy megmondjam a tutit róla. Ruby Saw is megtisztelt ezzel, s nem győzök csodálkozni ezen még mindig, hogy ennyire szeretitek a bejegyzéseimet és, hogy ennyire ígéretesnek tartotok arra, hogy olvashassam a történeteiteket.

A Pillangó-hatás először a borítójával vett le a lábamról. Az a minimalista stílus, ami árad belőle messze menően levett a lábamról. Egyszerre egyszerű, de nagyszerű. Imádom nézegetni. Megkapó, figyelemfelkeltő és egyedi. Tökéletes példa arra, hogy hogyan lehet egy egyszerű borító is szemet gyönyörködtető és szép. Maga a történet meglepően olvasmányos. Alig kellett hozzá két óra és már el is olvastam. Nagyon gyorsan lehet vele haladni. Az első néhány oldal után maximálisan belecsöppentem Liv Jackson világába és onnantól kezdve nem volt megállás. Amíg el nem értem az utolsó fejezetig nem igazán tudtam rájönni, hogy ezzel a regénnyel mi is a célja Ruby Sawnak, mivel annak ellenére, hogy beletudtam élni magam a cselekménybe és filmkockánként pergett le a szemem előtt baromira unszimpatikus, már-már idegesítő volt Liv. Egyszerűen nem tudtam megbékélni vele, hogy ennyire nyafogós, elkényeztetett kis p*csa, aki mindig mindent megkap. De aztán, ahogy haladtam előre úgy jöttek a pofonok az élettől és ha gáz, ha nem de kárörvendően örültem, hogy mégsem kap meg mindent amit akar. Aztán a hátterét is volt szerencsém megismerni, hogy mi is történt a múltban, mi volt az, ami kiváltotta belőle a hárpia énjét, s miután ez megtörtént már egészen másképp tekintetten rá és a történetre is. Már nemcsak azt láttam, hogy mindenkivel játszadozik, hanem a kétségbeesést is,ahogy azért kapaszkodik, hogy a felszínen maradjon és ne süllyedjen újra le abba a feneketlen mélységbe, ami könnyűszerrel maga alá temetné. A cselekmény annak ellenére, hogy eszméletlenül rövid és néhol hiányoltam a kidolgozottságot vagy azt, hogy jobban össze legyenek fűzve, kapcsolva a különböző szemszögek annak ellenére tömör, értelmes és valós mondanivalóval rendelkezik, amire csak a végén derít fényt. Ez a kötet maga a gyógyulás és felépülés kötete, azé hogy bemutassa hogy lesz egy kislányból felnőtt nő, hogy változik meg a döntése, nő be a feje lágya és hoz meg olyan döntéseket, amiknek a következményeivel is tisztában van. Ezek mellett arra is kellő hangsúlyt helyez, hogy rávilágítson arra, hogy mindegy milyen problémával küszködünk az öngyilkossá sosem megoldás és sosem fogadható el. Nem létezik racionális magyarázat arra, hogy valaki ehhez a módszerhez nyúljon a fájdalma enyhítése végett.

Három különböző férfi között őrlődve terel minket az írónő a megoldás felé, ahol már csak egy valakinek jut hely Liv szívébe. De vajon ki lesz az? A türkizkék szemű dj, az ázsiai középkorú férfi vagy a múlt egy sötét darabja, Jay? Mindhárman esélyesek, s ezt kihasználva Ruby Saw csak úgy dobálja elénk a pikánsabbnál-pikánsabb jeleneteket, a csalódásokat, a próbákat és a döntésképtelenség motívumait. Egy percig sem lehetünk biztosak benne, hogy végül ki mellett fog lehorgonyozni a túlbuzgó, nem éppen a visszafogottságáról híres Liv Jackson.
Az írónő sajátos stílusával, szókimondóságával koronázza meg a mindig pörgő és mindig meglepetést okozó cselekményt. Annak nagyon örültem volna, ha nagyobb hangsúly kerül a különböző karakterek jellemének kifejtésére, mivel ennek hiányában egyik jelöltnek sem tudtam teljes szívvel drukkolni. Valami hiányzott, ahhoz hogy levegyenek a lábamról és azt mondhassam, hogy igen, te vagy a kedvencem és neked kell elnyerned a megsebzett szívű lány sorsát, de ha őszinte akarok lenni egyikőjüket sem sújtottam volna Livvel. Igazi vulkánként bármelyik percben robbanó állapotba képes kerülni és jaj annak, aki az útjába kerül.

Mindent összevetve kecsegtető debütáló regénnyel volt dolgom, ami az apróbb hibái ellenére is képes kikapcsolni és engedi, hogy elmerüljek benne. A négy különböző szemszög különösen jót tett a cselekménynek, sőt általa a karakterek is esélyt kaptak a belső gondolatok, vágyak és ingerek kibontakozásának. Maga a szöveg néhol vulgáris, de emellett nagyon szabad, szókimondó és őszinte is. Az egyszer biztos, hogy Ruby Saw nem rejti véka alá se a véleményét, se a gondolatait, s ezt a szokását a karaktereinek is bőszen átadja. Azt viszont nem bírom kihagyni, hogy bármennyire is gyönyörű lett a borító a történettel igencsak ellentétben áll. Míg a külcsín sziporkázó, addig a kötet a lélek belső feketesége szép formába öntve. De éppen ezért vagy ennek ellenére illik mégis annyira hozzá, s az sem zavar, hogy nincsenek teljes összhangban. Annak viszont nagyon örülök, hogy nem egy szirupos, csili-vili történetet kaptam, hanem olyat, aminek a lapjai között a felszín kapargatása után igazi értékre bukkanhattam, ami megért mindenféle kínt és önuralmat, hogy el tudjam viselni Liv Jackson személyét. A végére minden kifizetődik és igaz, hogy ott a "vége" felirat a végén, mégis szívesen olvasnám tovább.
" - Hagyd már élni azt a lányt! Megtanulta a leckét! Ne légy a vár szörnyetege! Engedd el, csak kicsit. Mindig is az apja leszel, a mentsvára, végső menedéke, meg amit akarsz, tudom is én. Hagyd békén Oliviát!"

" - Én a randi végén meg akartalak csókolni, gondoltam ezzel majd elindul valami közöttünk, de te nem vagy valami türelmes nő, Liv. Neked ajtóstól, mit ajtóstól, falastól kellett a házba rontanod."

"Kim már meg is taszította a vállam, hogy igenis induljak neki. Nos, nem akartam őket csak így otthagyni, de ha arra vágytak, hogy táncoljak Liv Jacksonnal, nem akartam csalódást okozni."

"A férfiak akkor jönnek csak rá, hogy mekkora dolgot veszítettek el, amikor az újra előttük van. Én is így voltam akkor. Úgy éreztem, hogy szeretem az előttem álló nőt. Úgy éreztem, meghalok, ha nem lehet enyém, és nem adhatom meg neki azt, amit évekkel azelőtt nem adtam."



Köszönöm Ruby Saw írónőnek a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva tudjátok megrendelni!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése