2018. április 18., szerda

Lana Millan: Raziel


" - Üdv, Raziel!"

*

Ismered a viccet, amiben a bukott angyal, a KitKat-mániás démon és egy hősszerelmes bolti eladó a Tudás Könyvének keresésére indul? Nem? Nem csoda, hiszen ez nem vicc. Raziel a Tudás Könyvének őrzője, a legfelsőbb misztériumok és titkok angyala. Vagyis csak volt. Valami történt. Lélegzik és ver a szíve, miközben Nevada tűzforró sziklái között kinyitja a szemét. Emberré vált. Lehetne még ennél is rosszabb a helyzete? Lehet, és lesz is. Amikor eltűnik a Tudás Könyve üzletet ajánlanak neki: ha segít megtalálni, visszakaphatja a szárnyát. Segítőként egy pimasz démont varrnak a nyakába, hogy aztán együtt vágjanak neki Amerika vadregényes tájainak. Kalandos útjuk során Raziel felfedezi magában az elszánt harcost, a féltő barátot, és az esendő embert. Lana Millan második regénye egy izgalmas mese, ami akár igaz is lehetne.




Ez az első regényem Lana Millantól, de az biztos, hogy nem az utolsó. Nagyon érdekes témához nyúlt, ami nemcsak érdekfeszítő, de izgalmas is és bőven megtalálhatóak benne a fantasy klasszikus elemei. Nagyon jól vegyíti az angyalokkal kapcsolatos kérdéseket az emberi lét ismérveivel.
Már az elején éreztem egy éteri vonzást, ami azt sulykolta belém, hogy olvasnom kell a Razielt, mivel eszméletlen a fülszövege. Nagyon humorosan festi le, hogy tulajdonképpen mire is lehet számítani a kötetben és ez meg is felel a valóságnak, mivel minden szó szerint úgy van, ahogy az le van írva. Meglehetősen gördülékeny a szöveg, s kontextus kiváló, s nem utolsó sorban igazi élvezet az olvasása. Nagyon különleges stílusa van az írónőnek, amit megfelelően használ és a stílusa tökéletesen illik a témához. Angyalokról elég sokat lehet olvasni, elég sok történet szól róluk, s én is már nem egy ilyen történettel találkoztam, mégis van benne egyediség, fantázia s egyik korábban olvasott kötethez sem hasonlít. A maga műfajában igazi kiemelkedő alkotás. S emellett a humort, a szarkazmust és a kalandot sem veti meg. Igaz az elején számomra lassan indult be a történet, de miután sikeresen felvettem a cselekmény fonalát szinte repültem a képzelet szárnyán és nem volt megállás. Hihetetlenül kalandos, akciódús, de azért megvan benne egy bizonyos komolyság is a téma iránt, hiszen mégiscsak angyalokról van szó, Isten teremtményeiről. Lana Millan nagyon szépen kidolgozta és megformálta a karaktereit. Nincs két egyforma személyiség, s emiatt is mondható az, hogy a kifejezésmódja mellett a jellemleírások és jellemkidolgozások is precízek és pontosak. Élvezet volt úszni az árral és minél több dolgot megtudni a cselekményről és az alaphelyzetet kiváltó szituációról.

Annyira azért nem hosszú a kötet legnagyobb szomorúságomra, mivel minden egyes kötettel csak még többet és többet akartam. Nem volt elég az a mennyiség, amit kaptam. Ha figyelembe veszem, hogy ez már a második regénye az írónőnek, akkor csak annyit tudnék mondani, hogy felettébb tehetséges és mesterien fűzi a szálakat. A cselekmény magával ragadó, egyszerűen alig lehet letenni. Maga a megtestesült regény. Az izgalmak nagyon hamar a tetőfokára hágnak, s emiatt is lehet olyan érzésünk, mintha soha nem akarna véget érni a pörgés és a száguldás.

Természetesen meglepő fordulatokkal is tele van. Nem egyszer fordult elő velem olvasás közben, hogy csak pislogtam és pislogtam a különféle csavarokon és furfangosságokon. Mint, ahogy olvashattuk a fülszövegben egy küldetés a mozgatórugó, mégis van arra is kapacitása az írónőnek, hogy ettől elvonatkoztatva tárja elénk a gondolatait, azokat a kérdéseket, amik foglalkoztatják és, amik által elérhető egy bizonyos fajta megvilágosodás is. Gondolok itt az emberi gyarlóságra, arra hogy mennyire sokszínűek vagyunk, hogy nincs két egyforma ember és két egyforma gondolkodás. Mindenki egyedi és megismételhetetlen. Igen ám, de olyan alapvető kérdéseket is felvet, amikre jó lenne tudni a választ. Egyszóval nagyon sokrétű, elgondolkodtató regény egy olyan köntösbe bugyolálva, ami könnyen emészthető és nem kelti azt az érzést, hogy valami miatt kevesebbek lennénk, mint mások. Hihetetlen, hogy mennyire szókimondó, de mindezt úgy, hogy megmarad az angyalos vonalnál és még egy kis démoniságot, egy kis szellemidézős hangulatot is kelt. A kellő helyeken dobja be a csavarokat, a felmerülő kérdéseket és lehetetlenség azt érezni, hogy kezd ellaposodni a történet, mivel ezt meg sem közelíti. Csak pörög és pörög, s amikor megáll, akkor is vagy behoz egy új szereplőt vagy valamelyik karakternek a múltjába vájkál, s egyszerűen annyira magával ragad, hogy oda tapad a kezekhez és addig nem ereszt, amíg el nem mondja azt, amit akart. Egyszerűen zseniális. Nagyon megszerettem és csak gratulálni tudok az írónőnek, hogy megírta a Razielt.
" - Na - szipogja -, húzzatok a francba! - Beladerhez fordul. - Danny, ha bármi baja lesz, letépem a tököd és megetetem Miley-val!"

" - Ha most szexi akartál lenni, szólok, hogy nagyon nem jött össze - enged el egy lemondó sóhajt, aztán elgyötörten biccenti oldalra a fejét. - Kábé annyira vagy kívánatos, mint egy levágott kecskefej."

" - Olyasmi. Egy toll a szárnyamból.
   - Tök jó lenne könyvjelzőnek - vonja meg a vállát, és ezzel legnagyobb meglepetésemre lezárja a témát. - Szedjük le a gipszet. Csinálhatom én?"

" - Nemcsak szép vagy, okos is! Nos, áll az üzlet vagy sem? Nem arra kérlek, hogy egy egész testes sátánista tetoválást csináltass, csak csatlakozz hozzánk, csak említsd meg neki. Ez igazán nem nagy kérés."

" - Ahogy akarod - vonogatja a vállát. - Csak nehogy később megbánd. Tapasztalataim szerint az emberek mindig az elmulasztott dolgokat sajnálják a legjobban. Azt bánják, amit kihagytak. Csak mondom."



Köszönöm az Athenaeum Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése