2018. április 21., szombat

Interjú V. E. Gabriel-rel


Amikor olvastam a Lélekbéklyót így írtam róla: "Nagy potenciált látok benne, nemcsak amiatt, hogy megszerettem a karaktereket és, hogy érdekes élményt nyújtott, hanem amiatt is, hogy újra sikerült egy magyar szerzőnek elkápráztatnia. Lényegében nagyon megszerettem a végére a történetet, de lehetett volna több hangsúly a szereplőkön, úgy érzem sokkal több van ebben a történetben, mint amit kaptam, de ahhoz képest, hogy első szerzős könyvről van szó nem is rossz. Egyetlen egy dolog zavart csak az pedig az, hogy az írónő a karakterét számtalanszor "vörös"-ként emlegette. Ez számomra nem volt igazán megnyerő, de minden más igen. Örülök, hogy olvashattam és az írónőnek csak annyit üzennék, hogy írjon még, hiszen a gyakorlás teszi a mestert és nem mellesleg tudnom kell, hogy mik azok az apró részletek, amiket még kihagyott és az is érdekel, hogy mi lesz ezek után a szereplőkkel és hogyan fognak folytatódni az események."  


Az interjú

*

1. Mit kell tudnia az olvasóidnak rólad?

25 éves vagyok, marketinges az eredeti szakmám. Most egy motivátor mellett dolgozom, mint marketinges, amit azért szeretek, mert nagy kreatív munka, tele kihívásokkal. Tavaly diplomáztam le, ami nagyban segített az írásban (vizsgaidőszakban voltam a legproduktívabb :D ). Ezek mellett imádok utazni és utazásokat szervezni, nagy álmom, hogy körbejárjam a világot, és ihletet gyűjtsek.

2. Mióta foglalkozol írással?

Mióta tudok írni. J Kezdetben füzetekbe firkáltam, majd, mikor megkaptam az első számítógépemet, ott folytattam. Viszont az írás nem csak akkor van velem, amikor leülök a laptop elé: egy-egy elkalandozott gondolatomban szövöm tovább a történeteimet. Ha sétálok, csak testben teszem meg a lépéseket; fejben teljesen máshol járok.

3. Honnan meríted az ötleteidet? Ki vagy mi inspirál?

Szinte bármiből tudok ihletet gyűjteni. J Filmek, könyvek, egy elhangzott mondat… leginkább saját magam inspirálója vagyok: ha elakadok valahol, szeretem visszaolvasni az addig leírtakat, hogy újra átvegyem a lendületét.

4. Mi volt a legszebb vagy éppen legmeghökkentőbb pillanat, amikor érezted, hogy érdemes írással foglalkoznod? 

Amikor beküldtem az egyik kiadónak a Lélekbéklyót, és azt mondták, nagyon különleges. Sajnos egy ismeretlen írónak nagyon sok hegyet meg kell másznia, de azok a legszebb pillanatok, amikor egy leírt oldal, fejezet után teljesen helyre jövök lelkileg, és megszabadulok a kétségeimtől.

5. Milyen érzés volt először a kezedbe fognod a könyvedet?

Leírhatatlan. Egyszeriben lettem boldog, izgatott és aggódó.

6. Eddigi életed során volt olyan könyv, amire azt mondanád, hogy hozzájárult ahhoz, aki most vagy és meghatározó élményt nyújtott neked az olvasása? 

Ami írásra sarkallt, az Laurell K. Hamilton írónőnek az Anita Blake könyvsorozata. Bármikor beleolvasok, ihletet kapok. E mellett rengeteg könyvet olvastam, és mindegyik picit csiszolt a fogalmazási készségemen és a világképemen.

7.  A közeljövőben várhatunk tőled új könyvet? 

Van egy másik könyvsorozatom, a Blue Dahila, bár az merően más, mint a Lélekbéklyó: krimi, morbid humorral fűszerezve. Ezek mellett szeretnék egy romantikus könyvet is írni, egy különleges háttértörténettel. Nem szeretem az átlagos könyveket, szeretnék még egy általános témát is úgy megközelíteni, hogy frissítőileg hasson.

8. Van kedvenc íród/írónőd?

Tisztelem J. K. Rowlingot és Laurell K. Hamiltont, hiszen igazán egyedit hoztak létre.

9.  Szabadidődben olvasol is vagy csak az írás köt össze a könyves világgal?

Nagyon fontosnak tartom az olvasást, de nehezen találok számomra megfelelő könyvet. Most a munkám miatt leginkább marketinges könyveket olvasok, szóval, bár a műfaj változott, az olvasás iránti szerelem sosem fog! 

10. Mindig is az írással szerettél volna foglalkozni vagy csak úgy érezted, hogy meg kell osztanod a világgal a történetedet?

Én nagyon sok örömteli percet köszönhettem a könyveknek, vissza szeretném adni a különlegesség érzését.
Viszont nagyon hosszú idő telt el, mire azt mondtam: megmutatom a világnak, amit tudok. A Lélekbéklyón kívül már 8 regényt megírtam – de ezeket összesen 10 ember láthatta. Két éve viszont eldöntöttem: mindent megteszek ahhoz, hogy öreg koromra büszke legyek a régi önmagamra. Nem fogok félni, nem fogom lebeszélni magam! Még ha tanulópénz is lesz, még ha nem is sikerül, elmondhatom, hogy én mindent megtettem.
Amikor ezt eldöntöttem, hihetetlen, de mindent meg tudtam csinálni, amit kitűztem célomnak: könyvkiadás, szakmai nyelvvizsga, államvizsga… és így tovább. Persze mostanra már másképp csinálnék sok mindent, de kellett ez a merész, őrült lépés, hogy most ott tartsak, ahol.
És nem a kiadó keresés, vagy az érdeklődők elérése volt ezen az úton a legnehezebb feladat, hanem az, hogy maradéktalanul bízzak önmagamban. Lehet, hogy elcsépeltnek hangzik, de szerintem ez a legnagyobb gát a legtöbb ember életében, hogy már előre a legrosszabbtól tart, ezért inkább bele sem ugrik, nehogy sérüljön.



Köszönöm az interjút az írónőnek! Ha elolvasnád a Lélekbéklyót ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése