2018. április 15., vasárnap

Cassandra Clare: Árnyak ura


"Kit csak nemrég tudta meg, mi az a cséphadaró, de máris egy egész sor lógott a feje fölött a csillogó, éles, halálos szerszámokból."

*

A napos Los Angeles igazán sötét hely is tud lenni.
Emma Carstairs végre megbosszulta a szülei halálát. Azt hitte, békében élhet, mégsem tud megnyugodni. Hiába vágyakozik Julian után, meg kell védenie őt a parabataiok közötti szerelem rettenetes következményeitől, ezért inkább a fiú bátyjával, Markkal jár. Mark azonban öt évet töltött a tündérek között – vajon lehet-e még belőle valaha igazi árnyvadász? Tündérföldén sincsen nyugalom. Az ellentündérek királya belefáradt a hidegbékébe, és többé nem hajlandó úgy ugrálni, ahogy az árnyvadászok fütyülnek. A tündérkirálynővel kötött alku és a Klávé törvényei között egyensúlyozva Emmának, Juliannek és Marknak meg kell találnia a módját, hogy megvédjék mindazt, ami kedves a szívüknek, még mielőtt túl késő lenne.

Gazdagítsd az élményeidet!


Annyira imádom Cassie stílusát, hogy arra nincsenek szavak. Még mindig zseniális írónő és egyszerűen mindegy, hogy mit ír, mert igazi csoda lesz belőle. Eleve odáig vagyok az árnyvadászokkal elképzelt világáért és az Árnyak ura sem okozott csalódást, sőt lehetett volna még hosszabb is, pedig így sem rövid, de ami jó az jó, nincs mese.

Próbálok spoilermentesen és mindenféle fangörcs nélkül megírni ezt a bejegyzést, de nehéz lesz, mert annyi minden kikívánkozik belőlem, de a legtöbb spoileres, így tényleg próbálok a lényegre szorítkozni. Na szóval az alap elképzelést szerintem senkinek sem kell bemutatnom. A már jól ismert és szeretett világot szövi tovább Cassie. De nemcsak az Éjfél kisasszonynak ad tökéletes folytatást, hanem egy teljesen új nézőponttal is megörvendeztet bennünket. Jóval több ez a kötet, mint egy egyszerű folytatás, hiszen annyi plusz, annyi extra van benne, hogy ember legyen a talpán, aki megjegyzi az összeset, de imádtam ahogy egybefonódtak a sorsok, a különböző élethelyzetek és ahogy a problémákat elénk tárta az írónő. Maga a probléma megoldás pedig csillagos ötös. Ennyi érzelemről, vágyról, kalandról, meglepő fordulatról és izgalmakban bővelkedő cselekményt nagyon rég olvastam. Igazából SJM képes felvenni vele a versenyt, de még így is annyira de annyira zseniális, a szívedhez tapadós regény született az Árnyak ura személyében is, hogy azon csodálkozom, hogy még nem untam meg a világot. Nem is tudom, hogy ez már hányadik ányvadász kötet, amit olvasok, de mindig tud valami újat, valami varázslatosat és valami olyat mutatni Cassie, amitől még többet akarok és minden egyes apróságra fényt akarok deríteni. Igaz, hogy alapvetően Emma és a Blackthornoknak van kiemelt szerepük, mégis elő-elő tűnnek benne mind A végzet ereklyéi sorozat, mind az Ányvadász Akadémia egyes karakterei, sőt még a Pokoli Szerkezetből és a Bane Krónikákból is. Amiket eddig szerettünk és imádtunk azt újra elhozta nekünk az írónő és lehet, hogy teljesen más élethelyzeteket és eseményeket állít a középpontba, mégis megtalálja a régi kedvenceknek a helyet, hogy újra és újra halljunk róluk és megtudjuk, hogy mi is van velük, mi nyomja a szívüket vagy éppen bevezet velük egy olyan csavart, amire egy dolog, hogy nem számítunk, de le is sokkol vele és el is kápráztat, hogy igen, lehet valami egyszerűen jó, de a legjobb, ha felemelő, ha teljesen beleeszi magát a szívedbe. Sajnálni fogom, ha befejeződik a trilógia, mivel Emma és Jules kettőse talán egy fokkal közelebb áll hozzám, mint Jace és Clary nem szokványos párosa.

A történet fantasztikus. A cselekmény pörgős, utánozhatatlan, annyi adrenalint ad, hogy ember legyen a talpán, aki kibírja, hogy egy helyben olvassa el. Elrejtett energiákat szabadít fel, megmutatja, hogy mennyire is él, mennyire is szabad és lehengerlő az Árnyak ura. Az első kötet után egyáltalán nem számítottam ilyesfajta folytatásra. Ha azt mondom, hogy tátott szájjal és tágra nyílt szemmel olvastam, akkor nem mondok teljesen igazat, mivel közben olyan éteri boldogság járt át, amihez csak nagy ritkán van szerencsém és úgy éreztem, hogy én is együtt lélegzek a kötettel, együtt tárjuk fel a cselekményt és együtt veszünk el a temérdek információhalmazban. Az az érdekes, hogy amit az első kötetben tényként kezeltünk az megdől és szinte már semmiben sem lehetünk elég biztosak, hiszen Annabell Blackthorn megpróbáltatásai még korántsem értek véget és ott van az elveszett Herondale ügye is. Annyi mindenre derül fény, annyi mindenre kapunk magyarázatot és annyi minden marad homályban, hogy nem is vagyok benne biztos, hogy egy utolsó harmadik kötettel le lehet teljes mértékben úgy zárni a megkezdett gondolatokat, eszmefuttatásokat és eszméket, hogy azt mi, mint olvasók és rajongók el tudjuk azt fogadni.
Nagyon alaposan, precízen és már-már tökéletesen vezet vissza minket Cassie a kötet sűrűjébe. Olyan eddig ismeretlen, vagy nem éppen ismert elemeket ad hozzá a kötethez, amik csak még nagyszerűbbé teszik. Gondolok itt a Tündérek világára és arra, ahogy elkalauzolt bennünket, de közben nemcsak információkat adott át, hanem élményeket is, s ennél többet nem is kérhettem volna ettől a kötettől. Emellett az árnyvadász világ oldaláról is kerülnek újdonságok megvilágításba, de az a varázslat, az a természetesség, ahogy ezt mind előadja Cassandra Clare az igazi ragasztóanyaga a történetnek, s hiába ír jól, ha nem tudja megmutatni magát, ha nem tudja kitárni a szívét nekünk, viszont az a fajta szeretet és törődés, amit ont magából a kötet elegendő ahhoz, hogy ne csak az írói stílus miatt rajongjunk a világfelépítésért, hanem magáért az írónőért is, hiszen fantasztikusan érződik az, ahogy belepakolta a szívét-lelkét, hogy méltó és jól megérdemelt vetélytársa legyen A végzet ereklyéinek.

Alapvetően két részre tagolódik a kötet. Míg az első felében hazai, tehát los angelesi helyszínen játszódik, addig a második kötetben egy nem is olyan ismeretlen helyszínre teszi át a hangsúlyt, de mindezt úgy, hogy logikus és magától értetődő legyen a váltás. Érzelmileg szinte már túlcsordul, annyi de annyi kezdetleges, meglepő vagy epikus kapcsolatot bont ki előttünk, mégsincs meg bennem az az érzés, hogy a jóból is megárt a sok, mivel minden érzelem, minden megnyilvánulás a helyén van és amit egyszer elkezdett azt talán most jobban kifejti és jelentéssel ruházza fel. Igen, itt az árnyvadász-tündér szerelemre gondolok. Az új karaktereket is szépen illeszti be, éppen úgy, ahogy a régieket, s egy pillanatig nincs meg az, hogy követhetetlen lenne, mivel ebben az esetben a több szemszögűség nemcsak előny, de elvárás is. Olvasás közben nem egyszer sikítottam fel, nem egyszer kerített teljesen hatalmába a kötet. Minden leírás, harci jelenet, érzelmileg túlcsorduló fordulat, gyengéd pillanat, brutalitás, újdonság vagy éppen meglepődés hozzájárul a tökéletes élmény eléréséhez. A vége pedig merő meglepetés és sokk. Alig bírom elhinni, hogy ilyen véggel vetett véget az írónő a cselekménynek. Minden képzeletemet felülmúlta ezzel és olyan sokk hatásába kerültem, hogy még most is érzem a hatását. Feltétlenül ajánlom minden Árnyvadász rajongónak, de azok is bátran a kezükbe vehetik, akiket nem nyűgözött le eddig a világ, mert az Árnyak ura ezt garantáltan képes megváltoztatni. Olvassátok, szeressétek és vésődjön be a szívetekbe, csak úgy mint nekem.
"Centuriók! Elit árnyvadászok, akiket a Solomanciában, a Kárpátok jeges tóval körülvett sziklafalaiba vájt iskolában képeztek ki. Ezoterikus tudományokat tanultak, és a tündérek meg a hidegbéke szakértői voltak."

"A többiek összegyűltek a főasztal körül, majd Diana megerősítette, hogy a csáp egy Makara nevű tengeri démonhoz tartozik, ami a Carta Marinában található térképek közötti vázlat szerint részben polipra, részben meztelen csigára emlékeztetett, ezenkívül óriási méhfeje volt."

"A hatalmas könyvtárban akadt pár drágának tűnő első kiadás, de a legtöbbet telefirkálta valami Will H. nevű nyomoronc."

" - A Herondale-ek mindig is híresen csinosak voltak - mondta Bridget -, de ha engem kérdeztek, szexuálisan a Lightwoodok a legvonzóbbak.
Alec kiköpte a teáját. Magnus meg sem rezzent, de látszott, hogy komoly erőfeszítésébe telt."

" - Leginkább azt gondolom, hogy a szerelmet sosem lehet gyökerestől kitépni. Ahol egyszer lángolt a szerelem, ott mindig megmarad a zsarátnok. A tábortűz mindig tovább parázslik, min lángol."



Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése