2018. március 25., vasárnap

Szekeres Judit: A múlt árnyékában


"El lehet-e temetni örökre a múltat?"

*

Szimóna és Márton, akiknek sikerült bebizonyítaniuk, hogy a szerelem képes legyőzni minden akadályt, az újrakezdés örömében boldogan vágnak neki a közös jövőjüknek. Azt azonban nem is sejtik, hogy az összes eddigi megpróbáltatás csupán előszele volt annak a tomboló viharnak, amely hamarosan mindent a feje tetejére állít. A történetben olyan új szereplők is feltűnnek, akiknek megjelenése visszafordíthatatlanul megváltoztatja a főhősök életét, és amikor a két fiatal már azt gondolná, hogy végre célba ért, sajnos rá kell jönniük, hogy az igazi kihívások még csak ezután következnek. Szimóna sok éven át titkolt múltja most feltárul, és elérkezik a pillanat, hogy farkasszemet nézzen élete legnagyobb ellenségével, amelyben Márton elszánt hősiességgel segíti őt. Ám az események váratlan fordulatot vesznek, és teljesen új fénybe helyezik a párkapcsolatukat. Vajon Márton valóban az a férfi, akinek Szimóna gondolja? Esetleg van, amit a lány még nem tud a párjáról? Mindez kiderül A múlt árnyékában című könyvből, amely a Meztelen igazság című regény folytatása. Tarts velem, ha te is szereted az izgalmakat.


Nem tudom, hogy mennyire emlékeztek, de nagyon megszerettem tavaly a Meztelen igazságot és alig vártam, hogy megjelenjen a duológia második része, hogy újra belecsöppenhessek Szimóna és Márton románcának történetébe, ami egy nem annyira váratlan, de annál inkább ütős véggel ért véget. Emiatt is féltem elkezdeni a második részt, hiszen annyira imádtam, ahogy vezeti az írónő a szálakat, hogy nagy volt bennem a félelem, hogy esetleg A múlt árnyékában nem lesz olyan nagy élmény, de szerencsére nem így történt, mivel méltó folytatása és befejezése a szerelmesek történetének.
Mint már említettem az első rész egy nagy függővéggel ért véget, s az a kíváncsiság ami hajtott a második részt illetően már az első oldal után odaszögezett a lapokhoz és csak úgy faltam a sorokat. Igaz, hogy a hosszát tekintve rövidebb, viszont sokkal tartalmasabb. Annyi minden történik, hogy az már szinte hihetetlen. Csak úgy kapkodtam a fejem olvasás közben, ahogy olvastam az újabbnál-újabb és meglepőbbnél-meglepőbb csavarokat, a furfangosan elrejtett részleteket, az apró utalásokat és a hatalmas bonyodalmat, ami mindent a feje tetejére állít, amit eddig biztosnak gondoltam. Kétség sem fér hozzá, hogy Szekeres Judit újból nagyot alkotott és megmutatta, hogy a varázsa nem csak egy köteten keresztül áll fenn és érződik, hanem valamennyi írásában érezhető az a tipikusan sajátos írásmód, ami az írónőt jellemzi. Már maga a kötet eleje olyan, amilyennek lennie kell. Megmutatja a szenvedést, a meglepődést, az örömöt, a hitetlenkedést, a sötét múltat,az elfeledett titkokat, a hazugságokat, a látszatot és azt a tündérmesébe illő szerelmet, ami Márton és Szimóna egymásra találását jellemzi. Ha őszinte akarok lenni, akkor még az első résznél is sokkal jobban élveztem, mivel igaz hogy az sem volt egyszerű menet, mégis ez a második sokkal életszerűbb, sokkal befogadhatóbb és hihetőbb. Életszerű problémák kerülnek előtérbe. Van igazság alapjuk. Megmutatják, hogy egyszer lent,egyszer fent vagyunk, de amíg van valaki mellettünk addig ez mindegy, mert a boldogság akkor a legédesebb, ha nem az ölünkbe pottyan, hanem akkor ha küzdeni kell érte, ha nemcsak a jó dolgokban van részünk általa, hanem a rosszakban is.

Nem tudom, hogy a két kötet írása között mennyi idő telt el, de érezhető rajta a fejlődés, a jobbá válás, a kifinomultság és az a különleges légkör, amit közben az írónő megteremtett. Az biztos, hogy nem kis munka lehetett benne, de minden ráfordított időt megért, mivel az egyik kedvenc folytatásommá vált a végére.
A cselekmény olvasása közben nem egyszer lepődtem meg, vagy éppen csodálkoztam rá dolgokra, de ez is benne a szép, hogy mindig volt valami olyan fordulat, vagy olyan régi, már-már elfeledett karakter, aki a felbukkanásával fenekestül felforgatta az állandóan pörgő folyamot, ami addig nem ért véget, amíg el nem értem az utolsó oldalra és nem szembesültem vele, hogy ennyi volt ez a csodálatos történet és nincs tovább, de cseppet sem sajnálom, mivel egy nagyszerű kalandban lehetett részem mind érzelmileg, s mind a történetet illetően. Sikeresen meggyőzött az írónő arról, hogy igenis megéri magyar szerzőktől olvasni és, hogy ők is képesek csodákra, képesek a meghökkentésre és az elkápráztatásra.

A történetet illetően annyi mindenre fényt derít, annyi mindent állít a középpontba, hogy én kevés vagyok ahhoz, hogy mindenre külön kitérjek, hiszen akkor sose lenne vége ennek a bejegyzésnek, és A múlt árnyékában, na meg a Meztelen igazság is azok közé a történetek közé tartozik, amiket olvasni kell és, amiket átélni muszáj. Imádtam, ahogy Judit szőtte a szálakat, ahogy újakat adott hozzá és ahogy elvette, elvarrta a régieket, természetesen úgy, hogy méltó lezárást adjanak az adott részeknek. Igaz, hogy egy nagyobb történetről van szó, mégis sok-sok kicsi részből áll, amiknek mind mind külön megvan a miértje és a mondanivalója. 

Nemcsak Márton múltjában turkálunk, hanem Szimónáéban is és olyan emlékeket idézünk meg ezáltal, amik már rég el vannak temetve, fájdalmasak vagy éppen hihetetlenek, de ott vannak, s ezek szépen lassan a helyükre kerülnek, s nemcsak hozzátesznek ezáltal a történethez, de építik is azt. Ahogy visszaemlékezünk a múltra Szimóna álmainak köszönhetően tágabb képet kaphatunk arról, hogy mennyire is különbözik Mártontól a gyerekkora, a neveltetése és a helyzete, de éppen emiatt vagy ennek ellenére egészítik ki oly jól egymást, ahogy erre az írónő is kellően rávilágít. Nincs a cselekményben semmilyen fölösleges szál, amik mind előkerülnek azoknak helyük és magyarázatuk van és még a drága, kis tündérke, Lúcia is újra előkerül ezzel színesítve és egyszerre bonyolítva Szimóna és Márton életét. De mindez eltörpül az utolsó fejezet mellett, amiben végre minden szenvedés, nehéz időszak meghozza a várt eredményt és végre olyan esemény bontakozhat ki a lelki szemeink előtt, ami egyszerre gyönyörű és szemet kápráztató. Meghozza a sok fáradalom és bonyodalom gyümölcsét, de az a levél a végén, hát nem is tudom... alaposan leesett az állam, és őszintén megvallva erre a csavarra egyáltalán nem számítottam és nem voltam felkészülve rá, de csak ajánlani tudom, hogy adjatok a duológiának egy esélyt, mivel Szekeres Judit tehetségéhez és hozzáértéséhez kétség sem fér, s alig várom, hogy újra olvashassak tőle. Ha szerencsém lesz talán Liza történetét is megismerhetjük. Ezt nagyon díjaznám.
" - Hercegnőm, az én születésnapi ajándékom te vagy. - Mosolyogva simogatja az arcomat. - Attól, hogy te nem tudsz róla, hidd el, tőled kaptam a legszebb ajándékot azzal, hogy újra mellettem vagy. Tegnap volt a szülinapom, éppen aznap, mikor kibékültünk."

" - Az én szüleim számára nem az a fontos, hogy ők milyen párt képzeltek el nekem, hanem az, hogy ki tesz engem boldoggá. Másfelől pedig, ha emiatt ennyire parázol, akkor jobb lett volna, ha meg sem kéred a kezem - mondom sértődötten."

"Anyának igaza van, valóban az. Soha nem hittem volna, mielőtt megismertem őt, hogy lesz egy ember az életemben, aki ennyire közel fog állni hozzám, és akinek már a hangjától is a fellegekben érzem magam. Alig várom, hogy hazaérjek és átöleljem őt."

" - Ne haragudj rám, Szimóna, de megvakít a fényed. Te vagy a napom, az éjben a csillagom, nélküled sötétségben élek - mondja könnybe lábadó szemmel."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése