2018. március 31., szombat

Rebecca Yarros: Full Measures - Tiéd vagyok


"Ki a fene lehet reggel 7:05-kor?"

*

„Tudta. Anya ezért nem akarta kinyitni az ajtót. Mert tudta, hogy meghalt.”

Ember Howard 20 éves, és apja mindig is katona volt. Ő is tudta az igazságot. Az ajtóban katonák álltak, ami azt jelentette, hogy az apja nem tér haza többé. Amit azonban nem tudott, hogy honnan talál majd magában annyi erőt, hogy a gyászba belerokkant édesanyja helyett összetartsa a családot.

Aztán belép az életébe Josh Walker. A hokicsapat sztárja, közvetlen szomszédjuk, nem is beszélve arról, hogy az érintése különösen gyengéd, és újra és újra megmenti Ember életét. Van benne valami, ami miatt egyetlen pillantása vagy egyetlen érintése elűz minden fájdalmat. Ember bármennyire is szeretné kikapcsolni az érzelmeit, és egymaga megbirkózni a gyásszal, nem tagadhatja a kettejük között kialakuló vibrálást.



Még az előtt kinéztem magamnak ezt a könyvet, hogy egyáltalán magyarul megjelent volna. Nagyon sok jót hallottam már az írónőről, s baromi kíváncsi voltam, hogy vajon megüti e azt a mércét, amit a kiadó állított fel a Rubin Pöttyös kategória bevezetésével. Minden RP könyvnek megvan a maga stílusa és oka, amiért belekerült a csoportba, de a Tiéd vagyok nemcsak tökéletesen beleillik, de ki is emelkedik közülük. A fülszövege alapján egy sablonos sztori ugrik a szemem elé, de ebben minden volt csak sablonosság nem, persze az alapok kellettek ahhoz, hogy ne legyen unalmas és igaz, hogy olyan elemeket is felhasznált, amiket már oly sok könyvben olvashattunk, mégis kiemelkedik minden eddigi RP könyvem közül. Tipikusan az a történet, amit mindenkinek olvasnia kellene és ami esélyt is érdemel az olvasásra, hiszen nemcsak új kedven írónőm született Rebecca Yarros személyében, de még a történet is szívbemarkolóan gyönyörű és fájdalmas.
Már az első fejezet után szó szerint darabokra tört a regény. Olyannyira in median res a kezdése, hogy az valami hihetetlen. Nem sokat teketóriázik azzal az írónő, hogy felépítse az előzményeket vagy a cselekményt, hanem egyből próbára teszi az olvasóit, hogy vajon vagyunk e elég erősek ahhoz, hogy egy ennyire brutális, szomorú, letargikus és szívet összetörő kezdet után folytassuk a történetet. Mielőtt elkezdtem volna odaadtam az egyik barátnőmnek, akinél túl sok volt a kezdés és szó mi szó majdnem a falhoz vágta, hogy mégis hogy lehet így elrontani és nem is haladt vele tovább. Igaz, hogy erőt próbáló, de nagyon is megéri végigszenvedni az első nehezebb időszakot, mert ahogy kikristályosodik a történet és az üzenete minden sírással töltött perc értelmét nyeri. Mint tudjátok már többször is hangoztattam, hogy én bizony nem, vagy csak nagyon ritkán sírok könyveken, de a Tiéd vagyok annyira mélyen érintett, hogy erősen ajánlok a százas zsepi beszerzését mielőtt egyáltalán elkezdenétek. Több olyan ponttal is rendelkezik a történet, ahol eltörhet az a bizonyos mécses; de ahogy a végére rádöbbentem semmi szégyellni való nincs benne, ha teljesen átéljük és ha a hatalmába kerülünk, mivel pontosan ez történt velem is és annyira hálás vagyok a kiadónak, hogy elhozta nekünk ezt a sorozatot, nagyon remélem hogy folytatni is fogják és még több különleges pillanatot élhetek át, még többször érezhetem magamat szerencsésnek és még többször jöhet velem szembe, hogy kockáztatás nélkül nincs nyereség. Ha valaki fontos nekünk a döntéseit is el kell fogadnunk és úgy alakítani az életünket, hogy magunknak feleljünk meg és ne magunknak.

A történet nemcsak Ember életét szakította darabokra, hanem az enyémet is. Vele együtt lélegeztem, vele együtt roppantam össze majd szépen lassan együtt jöttünk ki a gödörből. Ez nemcsak egy egyszerű, sima, szépen megírt romantikus történet. Jóval több annál. Az életről, a döntésekről, a következményekről és saját magunkról szól. Arról, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet egy olyan esemény, ami fenekestül felforgat mindent, s nem elég erősnek lennünk, mert a túlélés a kulcs. Az, hogy ne csak létezzünk, hanem éljünk, h nézzünk szembe a félelmeinkkel, és ehhez mérten döntsünk. Ne féljünk lépéseket tenni a jobb élet reményében, és ne fosszuk meg magunkat a boldogságtól, hiszen soha sem tudhatjuk, hogy mikor lesz vége.
Mindössze három kopogás is elég ahhoz, hogy minden a feje tetejére álljon, s December Howarddal ez is történik. Három kopogás és megszűnik a stabilitás a lába alatt. Egy olyan feladathoz kell felnőnie, ami túlnő rajta, ami nem az ő kötelessége lenne, mégis neki kell helytállnia és megmutatni, hogy igenis egybe tudja tartani a családját,akkor is ha ehhez le kell mondania dolgokról. Az a helytállás és felnövés a feladathoz, ami végig jellemzi Ember jellemét példaértékű és csodálatra késztet. Igazi felnőtté válásnak lehetünk szemtanúi. Nemcsak hogy érző-lélegző történetet írt az írónő, de olyan elemekkel, olyan egyedi sajátosságokkal is tarkította azt,amitől csak még kézzel foghatóbb és még szerethetőbb lett. Minden egyes sora maga a gyógyulás felé vezető út, az a lépcsősor, ami ahhoz kell hogy a gyász és megunt életkedv után a helyes irányba terelje a Howard család tagjait. Nagyon erős kezdet és igazi erő lakozik benne.

A szerelem és annak kialakulása messze menően felülmúlta minden várakozásomat és teljességgel megmutatja azt, hogy vannak még olyan dolgok, amikért érdemes és kell is küzdeni. Nemcsak a történettel vett le a lábamról Rebecca, hanem azzal is, ahogy sorba állítja az újabb és újabb akadályokat Ember elé, s ahogy megmutatja, hogy rajta kívül más, hogy vészeli át a veszteséget, a hiányt és azt az érzést, amikor tudatosul bennünk, hogy már csak emlékek maradnak az elvesztett szerettünkről. Jóval többet ad, mint egy volt hokisztár és egy átlagos lány szerelmét, hiszen ami végbe megy Josh és December között már azért érdemes volt papírra vetni az írónőnek a gondolatait, de a keret, amibe foglalta az egyszerűen megismételhetetlen és utánozhatatlan. Nagyon nagy kedvencem lett a Full Measures. Ha a többi eleme is ennyire kiváló a sorozatnak, akkor nagyon jóba leszünk. De visszatérve Josh-hoz. Egy olyan karakterrel van dolgunk, aki jóval többet rejt magában annál, mint amit elsőre gondolnánk róla, s ha hiszitek, ha nem ő az élő példa arra, hogy mennyire félre is lehet minket olvasókat vezetni azzal, hogy csak a közepe fele jutnak el olyan létfontosságú információk, amik mindent megváltoztatnak és a feje tetejére állítanak. Igazi érzelmi hullámvasútban volt hiszem. Egyszer lent voltam, egyszer fent, de amikor fent éreztem magam, akkor olyan kellemes és rózsaszín volt minden, viszont amikor elérkeztem a hullámvasút aljára, akkor nemcsak megtört a szívem, de apránként szedegethettem is fel, s ezen az sem segített, hogy amikor már azt hittem, hogy minden megoldódni látszódott bedobott egy akkora csavart az írónő, hogy percekig keresgélhettem az államat, hogy hova is gurult. Nem győztem ismételgetni ekkor magamban, hogy nem, nem és nem. Ezt nem csinálhatja Rebecca, de bizony megtette. Azért az a mentségére szóljon, hogy a happy end nem maradhat el nála sem és teljesen nyugodt, de darabokban heverő szívvel fejezte be Josh és Ember lelket gyilkoló szerelmi történetét. Ha Jagger könyve is ennyire fájdalmas kétszer meggondolom, hogy mennyi zsepit veszek magamhoz, mert száraz szemmel nem lehet végigolvasni. Képtelenség. Még a legkeményebb szívet is megpuhítja.
" - Régen nagyon népszerű voltál, kiváló sportoló, állandóan valami "rosszfiú vagyok, szarok a világra" légkört árasztottál magadból, és ne haragudj, hogy ezt mondom, de egy seggfej voltál."

" - Mert erre volt szükséged. Annyira elfoglal, hogy mindenki mással törődj, hogy nem is veszed észre, ha valaki rólad szeretne gondoskodni. Úgyhogy mondd meg, hogy mit szeretnél, mi legyek neked, és én az leszek."

" - Te meg December Howard, basszus, és egészen véletlenül az egyetlen csaj, aki igazán érdekel. Én nem Riley vagyok! Ha én választok valakit, akkor az végleges. Nem foglak cserben hagyni. Nem azért jutottam oda a hokival és a sulival is, ahova jutottam, mert olyan könnyen feladnám. Én téged választalak."

" - Minden rohadt lélegzetvétellel. És életem végéig szeretni foglak, December Howard, ha mellettem leszel, ha nem. Lehet, hogy gyengének tartod magad, de nálad erősebb nőt nem ismerek."



Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése