2018. március 23., péntek

Interjú Ruby Saw írónővel


Ruby Saw első, debütáló regénye a Pillangó-hatás a napokban jelent meg, ami már a fülszövegével és a gyönyörű borítójával egyből felkeltette az érdeklődésemet. Igényes kiadással van dolgunk, és igaz, hogy magánkiadásként jelent meg, de nem kell félni tőle, mivel a saját tapasztalataim alapján csak ajánlani tudom, hogy magánkiadásos könyvet is vegyünk a kezünkbe, hiszen azok is legalább, vagy ha nem jobbak, mint a kiadós társaik. Először Instagramon figyeltem fel az írónőre, ahol szeretettel posztol a cicájáról, és a könyvéről. Már akkor tudtam, sőt éreztem, hogy valamilyen úton-módon kapcsolatba kell kerülnöm ezzel a kedves teremtéssel és jobban megismerni. Igaz, hogy a puszta véletlen is közrejátszott, de amíg e sorokat olvassátok, addig a drága írónő ma ünnepli a születésnapját, ezért szeretném itt is megragadni a lehetőséget és boldog születésnapot kívánni neki! :) 


A könyv


Egy féltőn óvott huszonkét éves lány. A védelmező Apa, és három férfi, akik a lány kegyeit szeretnék elnyerni.
Liv Jackson újabb esélyt kap egy hatalmas csalódás után Rob Pierce képében. Esélyt a szerelemre, de nem tudja hogyan kezelje tapasztalat híján.
Az évekkel ezelőtti, múló bánat helyét úgy látszik egy következő veszi át, amikor hirtelen újabb lehetőséget kap Hiro Shentől. De hogy Liv még jobban összezavarodjon feltűnik a fájdalmas múlt is: Jay Cullen.
A fiatal lány csak szerelemre vágyik és ezért semmitől sem retten el. A három férfi egymásnak feszül a szívéért.
De az Apa ehhez vajon mit szól?



Az interjú


1.      Mit kell tudnia az olvasóidnak rólad?

Annyit mindenképpen, hogy nem szeretnék megközelíthetetlennek tűnni. Rám bármikor rám írhat bárki, barátságosnak vallom magam és közvetlennek, de nem áll tőlem távol a poén meg a vicc sem. Ezt inkább a környezetemben élők tudnák alátámasztani. Aki velem van, az biztos nem unatkozik. Ami viszont hátrányom az az őszinteség és a hatalmas száj. Egyébként elmúltam huszonkilenc éves, férjnél vagyok, gyerekem még nincsen, de van egy tüneményes cicám. És ebből eredően imádom a kis- és nagymacskákat is. Családcentrikus vagyok, a férjem és a családom az első. Dolgozom teljes munkaidőben nyolc éve.

2. Mióta foglalkozol írással?

Erre most vissza fogok emlékezni… Ha jól számoltam, akkor hetedikes lehettem, amikor írni kezdtem. Volt jó pár füzetecském a sületlenségeimmel, aztán ez lassan kimaradozott az életemből egészen 2013-ig. Azóta pedig aktívan írok, sok minden pihen a gépemen.

3. Honnan meríted az ötleteidet? Ki vagy mi inspirál?

Leginkább a zene inspirál. Nem szoktam tervezni, vázlatozni. Gyűlölöm a kötöttségeket, szabályokat. Ha szól egy jó zene, akkor elindulnak a gondolataim, és általában akkor születnek az ötletek is. De van olyan, hogy látok valamit, mit tudom én, egy jó filmet, és elgondolkozom, hogy jó az alapsztori, fel kellene turbózni, itt-ott elvenni belőle. Ez viszont ritkán fordul elő.

4. Mi volt a legszebb vagy éppen legmeghökkentőbb pillanat, amikor érezted, hogy érdemes írással foglalkoznod?

Amikor a volt magyartanárnőm azt mondta az írásomra, hogy ez jó, nagyon jó. Persze úgy összességében nagyon örülök a pozitív visszajelzéseknek, de ez tőle rettentően jól esett.

5. Milyen érzés volt először a kezedbe fognod a könyvedet?

Nem fogtam fel. Komolyan… Amikor kaptam a mintapéldányt éppen rohantam munkába és csak gyorsan kibontottam, hogy megnézhessem. Jó, elraktam és mentem dolgozni. Aztán a munkahelyemen nyugodt körülmények között kézbe fogtam és nem hittem el, hogy ez tényleg az enyém. Itt a munkám, és gyönyörű és nem hiszem el… Leírhatatlan, tényleg.

6. Eddigi életed során volt olyan könyv, amire azt mondanád, hogy hozzájárult ahhoz, aki most vagy és meghatározó élményt nyújtott neked az olvasása?

Nem igazán. Nagyon sok könyvem van, de ezek inkább történelmi, ismereterjesztő jellegűek, nem sok regényem van. 

7. A közeljövőben várhatunk tőled új könyvet? 

Ha a közönségnek tetszeni fog a Pillangó-hatás, akkor kap még két kötetet, utána pedig még bármi lehet. Szóval igen, várható.

8. Van kedvenc íród/írónőd?

Leslie L. Lawrence! Azért felkiáltójelesen, mert egyedül tőle olvasok el bármit. A legelső könyvemet is tőle olvastam, - A gonosz és a fekete hercegnőt – és azóta nekem más nem létezik. Imádom a stílusát, és nem utolsó sorban a tibeti vonalat alapból szeretem, így engem kilóra megvett az öreg.

9. Kik személyesítik meg a képzeletedben a karaktereidet és miért pont őket választottad?

Mindig fix „emberekkel dolgozok”, így az aktuális kedvencekről szoktam mintázni. Nem szeretek random kitalálni karaktert, mert akkor elfelejtem, hogy hogy néz ki. Látnom kell az embert ahhoz, hogy be tudjam mutatni, és szerintem így hiteles. A személyiségüket pedig én generálom.

10. Ki tervezte a borítót? Valami eszméletlen szép lett. Sokáig tartott mire kialakult a végleges formája?

A címoldalt én álmodtam meg, a többit pedig a kiadványszerkesztő barátnőm csinálta. Igazából övé az érdem, hogy ilyen szép lett. Nem volt nagy munka. Egyszerűre, de nagyszerűre törekedtünk.

11. Szabadidődben olvasol is vagy csak az írás köt össze a könyves világgal?

Fentebb említettem, hogy szerzőfüggő vagyok, így javarészt csak Lawrence regényt olvasok. De ha szégyen, ha nem regényt nem mostanában olvastam. Pár napja fejeztem be az új Assassin’s Creed könyvet, a Sivatagi esküt. Egyébként a történelem valamiért jobban vonz, azt bármikor olvasok. Regényre nehezen veszem rá magamat mostanában, pedig van pár olvasatlan Lawrence könyvem.

12. Mindig is az írással szerettél volna foglalkozni vagy csak úgy érezted, hogy meg kell osztanod a világgal a történetedet?

Ennek nagyon jó sztorija van… Tavaly ilyenkor még nagy hanggal tiltakoztam az ellen, hogy én bármit is kiadjak. Mert mekkora hülye az, aki kiad, ki olvas ma már könyvet, stb. Fogalmam sincs miért volt ez az elgondolásom. Aztán belevittek a kiadók meg a pályázatok világába és idén januárban pattant ki a fejemből az ötlet, hogy lehetne valami. Mivel nem vagyok egy türelmes ember, így a pályázatot el is vetettem. Csapjunk bele, most, azonnal! Tehát igen, meg szerettem volna osztani az emberekkel a fejemből kipattant történeteket. Sosem akartam az írással foglalkozni. Sokáig szégyelltem, hogy írok, és hogy miket. Mit fognak gondolni rólam? Ma már az arcomat adom az írásomhoz, már nem érdekel ki mit mond. 



Kedvcsináló idézetek


"A férfiak akkor jönnek csak rá, hogy mekkora dolgot veszítettek el, amikor az újra előttük van. Én is így voltam akkor. Úgy éreztem, hogy szeretem az előttem álló nőt. Úgy éreztem, meghalok, ha nem lehet enyém, és nem adhatom meg neki azt, amit évekkel azelőtt nem adtam."

"Kicsit talán fel is fújtam magam, hogy látszódjon, azért én heti egy alkalomnál többet járok kondizni, mint Mr Hipster. Az ing ’majd szétszakadt rajtam."

"Hé, lányok! Egy szerelmi csalódás még nem a világ vége! Mindig van új a Nap alatt. Minden ember okkal kerül az életünkbe. Mindig van mit tanulni, és levonva a tanulságot, bölcsebben tovább kell állni. Nem benne ragadni a múltban. Élni kell az életet legjobb belátásotok szerint. A sebek nyalogatása egy darabig megy, de aztán fel kell állni, és újra ringbe lépni. Emelt fővel, büszkén. Így lesztek csak erősek. Hogy amikor meglátod azt, aki a szívedbe taposott, csak legyints, és annyit mondj: ó, már kihevertem, köszi a leckét!"

"Aztán elgondolkodtam, hogy miért kéne nekem szégyenkeznem? Van nekem is munkám, rögtön kettő is, van diplomám. Igaz nincs több százezer dolláros Rolex a karomon, de van egy Iphone-om, ami csodásan mutatja az időt, és ez a gyönyörű, lisztes hajú nő a hátterem rajta. Az ÉN hátterem!"

"Mélyen a szemébe néztem, és elvesztem benne. Arra gondoltam, hogy hogy tehettem vele annyi rosszat annak idején? Mit gondolhattam? Szegény miken mehetett keresztül?"



Köszönöm az írónőnek az interjút! Ha titeket is sikerült meggyőznie a Pillangó-hatásnak ide kattintva megrendelhető, vagy ha dedikált példányt szeretnétek az írónő oldalán konzultálhattok vele!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése