2018. február 3., szombat

Tomcsik Nóra: A változások kora


"Henry még utoljára megállt a domb tetején, mielőtt elhagyta volna otthonát."


Anglia ​az 1910-es évek hajnalán.
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül. Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük. A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyijuk életét megváltoztathatja.


M. G. Brown ajánlására figyeltem fel Nóri regényeire, s meg is ragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem Hajninak, amiért egy újabb tehetséges írónőt ismerhettem meg Tomcsik Nóri személyében. A fülszöveg elolvasása után reményekkel telve, kíváncsisággal hajtva kezdtem bele A változások korába, aminek már a címe is egy talány. Maga a borító minimalista, de a szó jó értelmében, hiszen se nem túl hivalkodó, s nem is túl csicsás. Egyszerű és letisztult, ami nagyon is illik a történethez. A két háttal álló alak a tájképpel a háttérben nagyon egyedi és kreatív, ami csak még kiemelkedőbbé teszi.
Maga a történet több szálon íródott, de nem kel félni, hiszen minden egyes szál összefügg, s ezáltal esélyünk nyílik megismerni a főbb karaktereket és helyzeteket. Habár Henry és George egyenértékű félként szerepelnek, mégis Henry - legnagyobb örömömre, igen igen Team Henry-s lettem - valamivel több hangsúlyt kap, s az életébe, a mindennapi problémáiba, a megpróbáltatásaiba és a kalandjaiba is mélyebb betekintést nyerhetünk. Ott vagyunk szinte majdnem minden fontos eseménynél, ami meghatározza majd azt, hogy a történet végére ki lesz belőle és, hogy a kezdeti elhatározását tartva vajon be tudja e tartani az ígéretét. Ez az első kötet valójában még csak egy izgalmakban bővelkedő ínycsiklandó falat, mivel nem kételkedem benne, hogy a java még hátravan, de addig is együtt élhetjük át, hogy milyen is az élet akkor, ha valaki az 1900-as évek Angliájában akar valaki lenni, ha fel akar kapaszkodni a szegénységből és fel akar rangban is nőni a hőn szeretett nőhöz. Minden eszköz mozgatórugójaként itt is a szerelem vezérli a legtöbb eseményt, s ez nem feltétlen kedvező, hiszen egy több éves távollét bármit képes megváltoztatni.  Hűen az ábrázolt korhoz erősen érződik a társadalmi szakadék, ami a karakterek között van, mégsem hagyja az írónő, hogy ebbe a kedvezőtlen irányba menjenek el az események, mivel úgy ahogy telik az idő a történetben úgy változtatja a cselekmény kimenetelét is, na meg azt, hogy mennyire is számít a találkozás öröme, főleg hogy az emlékek múlandóak és ezekbe kapaszkodni egy darabig lehet, de egy idő után minden képes megkopni.
Henry mellett George, Sarah és Charlotte kapnak igazi szerepet, s ahogy haladunk előre úgy kerül bele a képbe Anna. Mind a négyen nagyon szépen megformált, kivitelezett karakterek, akiknek ugyanúgy vannak erősségeik és hibáik, mint bárki másnak. Annyi a különbség köztük és Henry között, míg amik ők beleszülettek az arisztokrácia világába, addig Henrynek meg kell küzdenie azért, hogy legyen valaki, de ezáltal lehetnek kalandokban részünk, emiatt nemcsak Angliát látjuk másképp, hanem többek között francia vidékre is, vagy éppen Amerikába is eljutunk. Egy biztos, ahol Henry megfordul ott kő kövön nem marad szárazon. Túl büszke jellemet alkotott ahhoz az írónő, hogy ne történjen vele semmi, főleg, hogy legnagyobb részt ő viszi el a történetet a hátán.
Amellett, hogy kalandos, korhű, cselekmény dús megvan benne a tiltott szerelem motívuma is, ami csak még édesebbé, még kívánatosabbá teszik a történet lefolyását. Iszonyat gyorsan lehet vele haladni, már-már olyan, mintha olvastatná magát, de annyi szent, hogy nagyon nehéz lerakni, sőt meg merem kockáztatni, hogy szinte lehetetlen. Miután elolvastam az első három fejezetet alig vártam, hogy újra legyen annyi időm, hogy még több figyelmet szentelhessek neki. De miután ez bekövetkezett nem volt megállás, egyszerre felfaltam a sorokat. Fejezetről-fejezetre egyre többet akartam, s addig nem hagyott nyugodni a dolog, amíg a végére nem értem. Ismeritek azt a helyzetet, amikor azt mondogatjátok magatoknak, hogy csak még egy fejezetet olvasok el és utána csinálok valami értelmeset is, de nem lehet megállni, hogy ne olvasd, hiszen annyira gördülékeny a sztori, annyira gyorsan és könnyen lehet vele haladni.
Ha tudom, hogy ennyire fog tetszeni biztos vagyok benne, hogy előbb elkezdtem volna. Annyira imádom azt az érzést, amikor felfedezek egy újabb magyar tehetséget, s utána büszkén ajánlhatom másoknak is, hogy könnyű szívvel olvassanak csak nyugodtan tőle, mert garantáltan nem fogják megbánni. Ez az egyik olyan dolog, amit felfedeztem Nórival kapcsolatban. A másik lényeges, hogy még a történelem darabkáit is olyan természetességgel, olyan légies karcsúsággal tudja beleépíteni a cselekménybe, hogy le a kalapom előtte. Persze nemcsak pozitívumai vannak A változások korának, de ki figyel már arra, hogy kicsit döcögősen indultak be az események, ha a végére annyira magával ragadta a fiatalok története, hogy rögtön akarja a folytatást.

Komolyan mondom, hogy 343 oldal olyan könnyedén elrepült, hogy igazából arra eszméltem, hogy már sötét van, de ha beleéled magad valamibe egyáltalán nem fog érdekelni, hogy hány óra, ez lesz a legkisebb bajod. Építőjelleggel annyit tanácsolnék a későbbiekre nézve, hogy ha teheti mutassa meg egy korrektornak a nyers változatot, mivel nem egy helyen találkoztam elgépelésekkel, felesleges vagy éppen hiányzó betűkkel. De ezt leszámítva minden várakozásomat felülmúlta és felettébb örülök neki, hogy megismerhettem a mindig tettre kész Henryt, az önmagát kereső George-ot, a mindig cserfes Charlotte-ot, a néha túl gőgös Saraht és a mindig türelmes Annát. Szinte a szemeim előtt cseperedtek fel, hiszen a cselekmény éveket ölel fel, és emiatt érezhető annyira a változás, a felnőttesebbé válás és a kiforrottság. A vége felé nemcsak a karakterek érnek be, de az írónő is megtalálja azt a stílust, amit a továbbiakban is művelni kell és, amit érdemes is neki. Felettébb jól áll neki, hogy bevezet a múltba, igazi időutazás A változások kora, kezdve azokkal a meglepetésekkel és kalandokkal, amit tartogat. A baj ugyanúgy nem kerüli el a karaktereinket, mint a derű vagy a boldogság.






" - Látni akartalak - felelte kissé félősen. Zavarta őt a sok ember, de az némileg megnyugtatta, hogy Henry épp úgy zavarba jött, mint ő."

" - Meghaltak - felelte a férfi, és Henry látta, hogy arcán halvány mosolyszerű grimasz jelenik meg. - A víz és a szél játékát a szirének énekének vélik, sokan pedig már azt képzelik, látják is ezeket a teremtményeket, vagy valami mást, de a vége mindig ugyanaz."

" - George, ne hagyd magad eltántorítani a célodtól! Muszáj erősnek lenned. Én büszke vagyok rád - biztatta a lány mosolyogva. George -, alig észrevehetően, de viszonozta a mosolyt."

" - Azt gondolom, hogy ha az ember túl távolra sodródik a valódi céljaitól, akkor idővel megfeledkezik róluk - válaszolta George."




Köszönöm Tomcsik Nóra írónőnek a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése