2018. február 16., péntek

Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság


"Anna a tó vizén ringatózó vitorlásokat és gőzösöket bámulta."

*


A történet folytatódik…

Sok nehézség és hosszú útkeresés után Henry, George, Anna, Sarah és Charlotte élik a gondtalan ifjúság éveit. Küzdenek álmaikért, vívódnak, lázadnak, szerelmesek, kiábrándulnak vagy épp lelkesednek.
Pont, mint bármelyik fiatal, épp csak rossz korban születtek…
Amikor kirobban az I. világháború, minden átértékelődik: szerelmek, barátságok, viszályok és a régi ábrándok is. Az egyetlen, igazi cél a túlélés és, hogy az egyre nagyobb embertelenségben ne veszítsék el végleg önmagukat.







Elég nehéz megszólalnom ezután a kirobbanóan komoly és őszinte kötet után. Az első rész ehhez képest leányálom. Nagyon meglepődtem, de közben büszkeséggel is töltött el, hogy az írónő komolyabb mederbe sodorta a történetet és a szereplőit is.
A könyv kb. fele még a játszi könnyedség eszközével van átszőve, de azért a háború előszele, az előzmények és a baljós sugallatok nem hagynak minket nyugton, hogy itt még bizony vér fog folyni és nem olyan biztos, hogy örülni fogunk a végkimenetelnek, de azt hiszem, hogy túlságosan előre szaladtam. A kötet legnagyobb örömömre ott folytatódik, ahol az első abbamaradt. Nincsenek kitöltetlen járatok és Henryről is megkapjuk a kellő információt ahhoz, hogy tiszta szívvel és aggodalmak nélkül vessük bele magunkat az események forgatagába. Már a kötet olvasása előtt tudtam, hogy jórészt a háború és ennek szükséges elemei fognak döntő szerepet játszani a regény életében, mégis derült égből villámcsapásként ért. Annyira pozitívan vezet újra be a történet rejtelmeibe az írónő, hogy minden előzetes figyelmeztetés megszűnt és nem maradt más a helyén, mint a remény, hogy mindenki számára ott folytatódhatnak az események, ahol Henry elutazása előtt tartott. Nagyon derűsen, már-már túlságosan is boldog képet fest le, minden olyan pozitív és a végső csapást egy feledhetetlen délutánnal sikerült bemérnie az írónőnek, amikor is elhitette velem azt, hogy minden lehet szép és jó és a karaktereknek nem kell annál jobban felnőniük, mint amire már rákényszerítette őket az idő múlása és azok a meghatározó hírek, események és történések, amik az első kötet alatt, A változások korában történt velük. 

Így visszatekintve mindenki, de tényleg mindenki hatalmas változáson megy keresztül. Már senkinek sem olyan gondtalan az élete, mindenkinek vannak titkos vágyai és reményei, de ahogy egyre jobban haladtam előre úgy ötlött szembe az elkerülhetetlen és a megmásíthatatlan tény, hogy előbb vagy utóbb, de Sarah hatalmas csalódást fog okozni, s nem is igazán kellett ezzel sokat várnom. A tényen az sem változtat, hogy betekintést kapunk a gondolataiba, mert amit tett számomra megbocsáthatatlan.

Ahogy felnőnek a karaktereink úgy ruházza fel egyre több és pozitívabb tulajdonságokkal őket Nóri, úgy alakítgatja őket, hogy legtöbb lépésük - Sarah kivételt képez - a nagyobb jó érdekében és az emberek jövője miatt legyen helytálló és elfogadható. Nagyon büszke vagyok, hogy nemcsak arra került kellő hangsúly, hogy a karaktereket kirúgja szépen a gondtalan gyermeki bájból, hanem arra is, hogy a történetet is, akár megtörtént eseményekkel színesítve egy teljesen új megközelítésbe helyezze és olyan témákba is betekintést nyújtson, mint a háborúk világa. Eddig sem volt könnyű dolga az olvasóknak, hiszen annyira megkapó, bájos és elragadó Tomcsik Nóri stílusa, hogy nehéz elszakadni tőle, mégis ahogy egyre komolyabb témák felé evez úgy engem is egyre jobban megvett magának és bebizonyította, hogy az első kötet kalandjai és megpróbáltatásai sehol sincsenek Az elveszett ifjúsághoz képest, mivel itt kő- kövön nem marad szárazon és még attól sem riad vissza, hogy élethűen, teljes vállszélességgel adja vissza a háború borzalmait.

Annyira büszke vagyok, hogy meglépte ezt, mivel nemcsak hogy kevesen vannak, akik háborúkról is mernek írni - hozzátenném, hogy különösképpen nem hoz lázba a téma - mégis az írónő olyan természetességgel és részletességgel tárja elénk, hogy sokszor ezeket az adrenalinbomba fejezeteket is képes voltam tűkön ülve olvasni és élveztem, hogy valami újdonság került az orrom elé, ami legalább annyira volt élvezetes és a maga nemében újdonság; hogy kétség sem fér hozzá, hogy Nórinak az írás a hivatása.

Még mindig Team Henry-s vagyok, már csak azért is, mert még mindig úgy gondolom, hogy ő a főszereplő és az események mozgatórugója, mégis mellette is vannak fontos vagy legalább olyan fontos karakterek, mint Henry. Ott van George, akinek igaz, hogy nem jut annyi tér, mint amennyi szükséges lenne, mégis üde színfoltja a történetnek. Charlotte, aki engem személy szerint idegesített az első részben, olyan nagy változásokon megy keresztül, hogy a végére komolyan büszke voltam rá, és az az út amin végigment csodálatos.
Sokkal többre tartom, mint a nővérét, akit egyenesen megutáltam. Anna mindig is a szívem csücske volt, de az a kis szerelmi háromszög, amit kialakított az írónő szerintem felesleges volt, viszont ha ez nem lenne talán Jonathant sem ismerhettem volna meg, és ezt nagyon is bántam volna, hiszen Henry mellett ő lett a másik nagy kedvencem és sajnálom, hogy a továbbiakban nem kap szerepet. Összességében talán még az első résznék is jobban szerettem. A leírások és a részletes helyzetelemzések igazi ékkövei a kötetnek. Az pedig, hogy nő létére belevezetett Nóri a háború sűrűjébe páratlan és annyira büszke vagyok rá. Nemcsak a harci jeleneteket sikerült élethűen átadnia, de mindazt is, amit a katonák érezhettek, azt hogy nem lehettek benne biztosak, hogy látják e még valaha a szeretteiket, vagy hogy egyáltalán megérik e a másnapot. Ezenfelül a sérültek és háborús veszteségek is előjönnek, ezzel segítve a könnyebb megértést, s éppen ezek miatt is olyan hiteles és már-már valódi. Tudom, hogy megtörtént eseményeken alapszik a háború léte, még így más tudni és megint teljesen más a lelki szemeim előtt megtapasztalni ezt. Komolyan büszkeséggel töltött el, hogy olvashattam a kötetet, aminek sikerült végig fenntartania az érdeklődésemet, a kellő helyeken szórakoztatott, ámulatba ejtett vagy ha kellett elborzasztott. Egyszóval imádtam. Ha a következő kötet is ennyire magával ragadó lesz, akkor azt hiszem függőség fog kialakulni nálam, na nem mintha már nem alakult volna így is ki.
"Henry látogatása azt jelentette, hogy végre őszintén beszélhet, önmaga lehet, és jelen helyzetben ez kivételes örömnek számított."

" - A szerelem csodás ajándék - mondta Robert atya. - Szeretni valakit, neki adod az egész életed, míg ő neked adja az övét."

" - Tudom. Már voltam bent a kórházban - felelte eltökélten a lány. - Különben is szégyellném, ha visszariadnék a sérült katonák látványától, amikor ők az életüket kockáztatják a fronton."

" - Hidd el, szörnyen sajnálom, de nem voltam teljesen magamnál. Tudom, hogy nem kellett volna, de annyi minden történt, és el voltam keseredve Sarah meg a háború miatt, ez a lány meg kedves volt, és..."



Köszönöm Tomcsik Nóra írónőnek a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése