2018. február 13., kedd

Jay Crownover: Az igazság bajnoka (Welcome to the Point #3)


"A vég kezdetén."

*

Titus ​King feketén-fehéren látja a világot, számára kizárólag jó vagy rossz létezik. Még tinédzserként elhagyta a családját, hogy esélye legyen egy jobb életre. Azonban az ország egyik legveszélyesebb városában rendőrtisztként dolgozva rá kellett ébrednie, hogy itt szinte minden a szürke valamely árnyalata. Egy új bűnöző feltűnése a Pointban véres leszámolással és pusztítással fenyegeti a várost, Titusra pedig még a törvény betartatásánál is fontosabb feladat vár: meg kell védenie a szeretteit. Már így is meggyengült erkölcsi tartását próbára teszi egy újabb kísértés, mikor visszatér a városba a gyönyörű és titokzatos Reeve Black. A lány legalább olyan veszélyes, mint a gonosz, aki el akarja pusztítani a Pointot, mert Titusnak szüksége van rá – méghozzá nem pusztán szakmai okokból. Reeve jól tudja, mennyire halálos a Pointra leselkedő új veszély, mégsem menekül el, inkább segíteni akar. Sok mindent kell jóvátennie, és talán a szívdöglesztő zsaru az egyetlen ember, aki mellett megtalálhatja a lelki békéjét. Miközben az egész város a közelgő nagy leszámolástól retteg, Titus és Reeve a tűzvonalban állnak és elszántan harcolnak.


Az írónőnek újfent sikerült megmutatnia, hogy verhetetlen a műfajában. Nagyon jó volt újra visszatérni a Point világába, még akkor is ha erőszakkal és gyilkosságokkal teli. Nem titok, hogy Bax féltestvére, Titus sose volt a kedvencem, igen ám, de jött a története és mindent megváltoztatott. Race-t nem ütötte ki a nyeregből, de megmutatta, hogy benne is van érték, amire érdemes odafigyelni és, hogy ő is képes meglepetéseket okozni.
A történet két főszereplője Titus és Reeve. Mind a kettejük múltja és jelene tele van erőszakkal, vérrel és brutalitással, de emiatt olyan megkapó és nem ereszt el addig, amíg az utolsó oldalra nem érünk. A lapokból csak úgy árad a feszültség, a szexuális töltöttség és az elfojtott vágyak és érzelmek. Crownover az előző, általam olvasott köteteihez képest változtat a felálláson és most nem a férfi karakternek van nem éppen csillogó múltja, hanem a nőinek. Ezzel a változtatással igencsak levett a lábamról. Kaptam tőle valami újat, de a régi, jól bevált módszer is megmaradt. Nagyon jól vegyíti ezeket az alapokat úgy, hogy minden a helyén legyen és értelme legyen azoknak a vágyaknak, amire a történet alapját helyezi. Titus a jó zsaru szerepében tiszteleg, de mint a Pointban mindenkinek neki is van egy sötétebb oldala, amit csak nagyon keveseknek enged meg látni. Reeve maga a megtestesült rossz lány, aki állandóan bajba keveredik, rossz döntéseket hoz és, akinek baromi nehéz ellenállni. De ezeket úgy tája elénk az írónő, hogy végig izguljunk és drukkoljunk nekik, hogy összejöjjenek és formálják a másikat egy olyan irányba, ahol mindketten otthonosan tudnak mozogni és nincs semmi kivetnivaló a kapcsolatukban. Ha szabad ilyet írnom, akkor talán ebben a részben volt a legtöbb szexualitás és az együttlét részei is ebben a kötetben tárulnak a leginkább nyers valójukban a szemünk elé. Engem mindenesetre sikerült meggyőznie arról, hogy ha az írónő úgy akarja, akkor bizony egy olyan fergeteges cselekményt és történetet tár elénk, amiben Titus és Reeve egy pár, és ez nem is lehetne másképp.

Már, ahogy az egész könyv elkezdődik már az meggyőzött arról, hogy imádni fogom. Egyből belecsap a közepébe és aztán teljesen máshol folytatja, hogy teljes legyen a kínzás élménye, mivel az előszó, főleg ilyen mértékben, ahogy az írónő elénk tárja maga a kínzás és a kénköves pokol. Mégis, hogy lehet így elkezdeni valamit és aztán nem ott folytatni, ahol nagy drámaian befejezi? Ez nem fair. Alig vártam, hogy végre odáig elérjek, hogy megtudjam mi is következik a mindent megrázó "BUMM!" után. Persze mialatt elérkeztem a várta várt részig megannyi szenvedés és derűs pillanat kerül elém, de talán ebben a kötetben van a legtöbb meglepetés és a legnagyobb ellenfél is, akivel meg kell birkózni.
Ha nem tudnám, hogy Jay Crownover szereti a boldog befejezéseket nagyon aggódnak az események kimenetele miatt, de így valamelyest meg vagyok nyugodva, hiszen nem lehet, hogy pont ennél az elsöprően izgalmas és szexi kötetnél változtatna a recepten, hiszen megvan benne mind a nehézsúlyú, de olykor gyengéd és fékezhetetlen férfi, a megmentésre szoruló nő és a mindent tönkre akaró tenni gonosztevő. Igaz, hogy nem több, mint 19 fejezet össz-vissz a történet, mégis annyi minden van belesűrítve,ami sok 1000 feletti oldalon nincs. Emiatt is bírom annyira az írónőt és magát a stílust is, amit képvisel.
A történet eszméletlen módon eseményekkel teli, akcióban nem szűkölködő és megannyi váratlan eseménnyel tarkított. Egyszerűen képtelenség nem beleszeretni mind a regénybe, a regény vezetési stílusába, a szerelmi szálba és a cselekmény szerteágazódásába. Az már csak hab a tortán, hogy az előző két kötet szerelmespárja is visszatérnek, újra betekinthetünk az életükbe és egy kis Booker-Karsen töredéket is kapunk. Tudom, tudom hogy nem lehetséges, de annyira jó lenne olvasni az ő történetüket is. Annyi mindent elejt róluk az írónő, hogy nem létezik, hogy nem látja bennük a fantáziát.

Összességében letehetetlen volt számomra. Csak olvastam és olvastam és szinte a lelki szemeim előtt bontakozott ki a cselekmény,ismerhettem meg a legfontosabb tényeket és információkat, izgulhattam a szereplőkkel együtt. Velük együtt jöhettem rá az összefüggésekre és az a pillanat, amikor nemcsak egy városi legenda, hanem maga Roark, a sokat emlegetett rosszfiú, korrupt rendőr is megelevenedett előttem eltörpült minden eddigi gonosztevő mellett. Sokáig kételkedtem benne, hogy vajon hogyan is fogja véghez vinni az írónő a megjelenését, mert az esetek többségében csak beszéltek róla, vagy a tettei után takarították fel a tetthelyet, de mint valós karakter csak az utolsó fejezetekben jelent meg, amikor mát nem volt más választása, mint manifesztálódni és megmutatni magát. Nem szeretem azért az írónőt, hogy ennyire megvárakoztatott, mégis kellett ez a történetnek. Sok módon különbözik a többi Crownover regénytől, mégis annyira egyedi és annyira magán viseli az írónő védjegyét és stílusát, hogy lehetetlen letagadni. A sikere már akkor biztos volt, amikor a borítón megjelent a neve. Biztos vagyok benne, hogy ezentúl mindent el fogok olvasni, amin a neve van. Legyen az angolul, németül, spanyolul, oroszul, franciául, portugálul, svédül vagy akár finnül. Számomra a neve garancia a sikerre és a jó történetre, amit vétek lenne kihagyni.
" - Engem megölhetsz. Porig égetheted az egész kibaszott várost. Elbánhatsz mindenkivel, aki csak él és mozog ezen a helyen, amilyen aljasan csak tőled telik, de akkor sem kapod meg, amit akarsz... a nőt, akiért érdemes meghalni. Hamarabb fog ő téged kinyírni."

" - Teljesen jó vagy úgy, ahogy vagy! Így is jobban nézel ki, mint sok nő felcicomázva. Nincs mit javítani ezen, és amelyik pasi szerint ennél jobban kell igyekezned, az egy seggfej. Hozd a cuccod, és menjünk innen!"

"Mindig csak egyre több volt a vér, az erőszak és a pusztítás, és utáltam az érzést, hogy a visszatérésem csak súlyosbította a vérontás mértékét és gyakoriságát."

"Éreztem, ő a vesztem. Romlásba és bűnbe fog vinni. A függőségem lesz és a rögeszmém, és akkor is fejest fogok bele ugrani, ha tudom, hogy a földet érés mindkettőnk számára kemény lesz."

"Tudtam, hogy ha átadom neki, attól fogva hozzászegeződik. Az én együttérzésből és lágyságból született szörnyetegem tökéletesen illett az ő kemény, harcból született szörnyetegéhez."




Köszönöm a Harlequin Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése