2018. január 31., szerda

M. G. Brown: Vérvörös Rózsaszirmok


"Kiterülve feküdtem Daniel szemrevaló ágyában, miközben az új életemen gondolkodtam."


Épphogy visszacsöppenek abba a titokzatos világba, ahová mindig is tartoznom kellett volna, máris egy kibontakozó félben lévő csetepaté kellős közepén találom magamat, ami nem sok jóval kecsegtet, tekintve, hogy egyértelműen én vagyok a világ legbénább boszorkánya. Hogy az életem még véletlenül se legyen egyszerű, még Daniel volt barátnője is kipécéz magának, nem beszélve Davidről, aki villámcsapásszerűen robban be újra az életembe, hogy megkeserítse a mindennapjaimat. Ráadásként a családom is újra összeáll, kiegészülve olyan családtagokkal, akiknek még a létezéséről sem tudtam. De, legalább életem szerelme mellettem van, és immár kétségem sincs afelől, hogy minket az égiek szántak egymásnak. Csak ne kapnánk azt a borzalmas jóslatot…



Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy a második kötet ennyire izgalmas, pörgős és letehetetlen lesz. Igaz, hogy a kapcsolatom a sorozattal nem indult valami fényesen, mégis megérte kivárni, hogy olyan mederbe folyjanak az események, amik már nemcsak, hogy tetszenek, de mély elismerést is kiváltsanak belőlem. A Vérvörös Rózsaszirmok pontosan ilyen hatással voltak rám. Az elejétől a végéig fenntartotta az érdeklődésemet, elkápráztatott, megnevettetett vagy ha kellett olyan letargiába lökött, hogy alig bírtam kikecmeregni belőle. Ha azt mondanám, hogy együtt lélegeztem a szereplőkkel, nem lennék elég pontos, mivel már-már olyan érzésem volt, mintha eggyé váltam volna velük.
A kötetben van minden, ami egy tökéletes folytatáshoz dukál. Akció, izgalom, szerelem, romantika, történelem, váratlan események, halálközeli élmények és az elmaradhatatlan M. G. Brown-féle szókimondóság és humor. De kezdjük szépen az elején. Nagyon szépen, már-már prózaian és olyan mesteri szinten adja meg azt a varázst, amire szükségem van, hogy az hihetetlen. Miután az első kötetben megismerkedhettem Daniel Smithszel alig vártam, hogy olyan jeleneteket olvashassak, amiben nem a fantasy elemek kapnak szerepelt, hanem az ő és Cathy kapcsolata. Olyannyira szükségem volt arra, hogy lássam ahogy felépül a kapcsolatuk, mint arra, hogy napi szinten lélegezzek és létezzek. Az a varázs, ami átjárja a sorokat többet adott, mint maga az első kötet. Tudom, tudom ilyet nem illik írni, de ez van. Annyira szívhez szólóan, annyira valóságosan, de közben annyira tündérmesébe illően is írja le és bontakoztatja ki a kapcsolatukat az írónő, hogy ha a fene fenét is eszik, de mindenféleképpen szentelni kell ennek a nem mindennapi pillanatban legalább pár sort, hiszen a kezdés miatt akartam alig letenni a kezemből a kötetet és igazából még az sem zavart, hogy bitang nehéz és könnyűszerrel meg lehet ölni vele valakit. A viccet félretéve az első harmada a kötetnek inkább egy amolyan szerelmi beteljesülés, ahol előtérbe kerül egy kapcsolat felépítésének legfontosabb pillanatai,s az sem mellékes, hogy mi magunk olvasók is kapunk ebből az érzésből és előkerülhet a fangirl énünk, aki együtt drukkolhat Danieléknek, hogy minden akadályt legyőzhessen a szerelmük, legyen az angyali vagy éppen mágikus akadály.

A kötet szemmel láthatóan is több, mint a sorozat első eleme, de nemcsak terjedelmében, hanem a történéseket nézve is. Egyetlen egy olyan oldal nem volt, ahol unatkoztam volna, vagy azt nézegettem volna, hogy mégis mikor lesz vége, mivel az írónő olyan szinten beleírta a saját személyiségét is a történetbe, hogy képtelenség fapofával, érzelmek nélkül olvasni. Még a legfagyosabb szívet is képes felolvasztani és arra késztetni, hogy vesszen el a cselekmények sűrű hálójában és addig ne szabaduljon, amíg ki nem végzi a kötetet. Bár ez így nem feltétlenül igaz, hiszen annyira megvett magának a történet, hogy már most nem tudom, hogy fogom kibírni azt az időt, ami még hátravan a harmadik rész megjelenéséig. Egyszóval LETEHETETLEN. Imádtam és nemcsak azért, mert izgalmas, hanem azért is, mert nagyon részletes.
Kellő hangsúlyt helyez a legfontosabb dolgokra, de emellett az összes szereplőnek ad teret, hogy kibontakozzanak vagy éppen fejlődjenek. A jól megismert arcok mellett újakat is bemutat, s persze vannak köztük pozitív és negatív, igazi utálni való karakterek is, viszont ezek sem csak a gyűlölhető oldalukat mutatják be, hanem azt is, hogy mi rejlik a páncél alatt. Nem tudom megállni, hogy ne fecsegjek egy kicsit Loganről, aki igaz, hogy angyal, mégsem akkora paraszt, mint David, akitől egyenesen hánynom kell. Igazi meglepetés volt számomra a megjelenése, de az még inkább, hogy nagyon megkedvelten ahhoz képest, hogy valamilyen szinten ő is egoista, de azért ha kell olyan, mint egy papucs. Ez a kettősség számos derűs és nevetséges pillanatot okozott, mégis Logant így kell elfogadni, ő egyszerűen ilyen és kész.
Legnagyobb megelégedettségemre Cathy nagyon de nagyon sokat fejlődik, nemcsak hogy felnő, de képes racionális döntéseket hozni amellett, hogy még néha mindig egy hisztigép és a legszívesebben megpofoznám, de legalább javuló tendenciát mutat, ami nagyon jó jel és bizakodásra ad okot hogy egyszer talán benő a feje lágya és felhagy a kényeskedéssel. Az események nemcsak eseménydúsak, hanem azért néhol váratlanok is. Nem egy résznél dobtam volna be a sarokba a kötetet, hogy nem nem ezt nem csinálhatod velem Hajni, nem és nem. Nem egy álmatlan éjszakát sikerült szereznie, mire a végére értem, s biztos vagyok benne, hogy miatta fogok előbb megőszülni. Még szegény hajacskám is megsínylett az írónő morbid humorát és a váratlan események következményét. Nagyon csúnya dolog játszadozni az olvasók érzéseivel, főleg ha ennek az imádatom tárgyához van köze.

Mielőtt túlontúl érzelmesre ész hosszúra sikeredne ez az értékelés hadd említsem meg, hogy a kötet közepétől válnak igazán érdekessé és feledhetetlenné az események, arról nem is beszélve, hogy olyan fordulatok és váratlan karakterek, illetve tények kerülnek előtérbe, amik nemhogy felrázzák szó szerint a kötetet, de még rá is szednek minket olvasókat. Ennyire fantáziadús és egyedi történetet nagyon régen olvastam már, s igazából egyetlen egy olyan dologba sem tudok belekötni, ami ne tetszett volna, mivel nemcsak hogy sportszerűen folytatta M. G. Brown a történetet, hanem még több fantáziadús ötletet adott hozzá, nem is beszélve arról, hogy a sötét és elfeledett múlt is előtérbe kerül amellett, hogy sokkal több fantasy elemet vegyit el és a miértekbe és a hogyanokba is betekintést enged. Mind a boszorkányos, s mind az angyalos szál mélyebb vonatkozásban kerül a szemünk elé, s ha hiszitek ha nem, de úgy adja elő, minta tényleg ez lenne a dolgok rendje és egy percig nem kételkedsz benne, hogy ez nem a valóság, hanem csak egy kitalált történet. Azt hiszem erre mondják azt, hogy a tehetséget nem lehet tanulni, hanem az vagy vele születik valakivel vagy nem.
" - A változást csak te tudod előidézni. Ne önmagadat változtasd meg, hanem a gondolkodásodat! Engedd, hogy az légy, aki lenni akarsz, és ne érdekeljen, hogy mit gondolnak rólad mások! Ezt az életet te kaptad, ez csak a tied. Hidd el nekem, cica, ha a fejecskédben megtörténik a változás, a külvilág is reagálni fog rá. Csak döntsd el, hogy ki akarsz lenni, és olyan embereket fogsz az életedbe vonzani, akik a célod felé tolnak, nem pedig elrángatnak tőle."

"Felnevettem. Hát persze, hogy jól nézett ki. Ő volt a legjobb pasi az egész világon. De, hogy én végigvertem volna az összes nőstényt, aki rá meri vetni a szemét Daniel meztelen testére, az is biztos. Tök cukin elpirult, ami azt jelezte a számomra, hogy rávette magát, hogy olyat tegyen, amit még soha: énekeljen valaki előtt. Hallottam a csöndes, tipikusan olasz dallamot, de olyan halkan, az orra alatt énekelgetett, hogy még dúdolásnak is erős lett volna nevezni."

" - A szeretetet és a gyűlöletet egy hajszál választja el egymástól, hercegnőm. A tudat, hogy fellövetted magad ezzel a vidéki paraszttal, elhiheted, hogy nem a szeretet felé billenti a mérleg nyelvét."

" - Mert nem csak egy fejezet vagy az életemben, cicus. Te vagy az összes fejezet, minden egyes kötet. Sőt! Te vagy az epilógus is. Így pedig, nincs miért kúpolnom. Ha leszámítjuk a családi ejnye-bejnyét, persze - kuncogta."




Köszönöm M. G. Brownnak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető személyesen az írónőtől!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése