2018. január 1., hétfő

Kass Morgan: The 100 - Huszonegy nap


"Senki nem akart a sírhoz közel állni."


Huszonegy nap telt el, mióta a száz kiválasztott fiatal megérkezett a Földre. Évszázadok óta ők az első emberek, akik a sugárfertőzött bolygóra merészkedtek… legalábbis ők így gondolták. De hamar szembesülniük kellett a kegyetlen valósággal: nem ők az egyetlenek. Idegenek támadnak rájuk, és úgy tűnik, ők rabolták el Bellamy húgát is. A földlakók fenyegetését csak tetézi, hogy egy rejtélyes betegség egyre több fiatalt dönt le a lábáról. A táboron belül kezdenek kialakulni az ellentétek, melyet tovább ront, hogy sikerül foglyul ejteni egy földlakó lányt, akiről nem tudni, barát vagy ellenség. Amíg Wells próbálja kordában tartani a táborlakók indulatait, Clarke olyan nyomokat talál, amelyek azt bizonyítják, már előttük is jártak a Földön a Kolóniáról. Eközben az űrben egyre nagyobb a baj. Az űrhajón maradtak levegőkészletei vészesen fogynak, így Glass a legrosszabb félelmével néz szembe: döntenie kell a szerelme, Luke, és a saját életben maradása között. Ahogy telnek a napok, egyre több nehézséggel kell szembenézniük a Földön ragadt fiataloknak. A százak egyetlen módon élhetik túl – együtt.


Miután befejeztem az első részt nem hagyott nyugodni, hogy mi lehet a többiekkel és, hogy hogyan fog folytatódni a történet. Annyira felspannoltam magam az első résszel, hogy úgy kezdtem neki a másodiknak, hogy nem hagytam elég időt magamnak arra, hogy feldolgozzam az eseményeket, de erre nem is nagyon volt szükség, mivel a fontosabb támpontokat és információkat újra megeleveníti az írónő, hogy minden részlet tökéletesen a helyére kerüljön, s még azok, akik nem egymás után olvassák a két kötetet se érezzenek hiányt vagy üresjáratot.

A Kiválasztottak nagyon tetszett, így iszonyat kíváncsi voltam, hogy mennyiben lesz más a második kötet, mint az előző volt, s persze az is fenemód birizgálta a fantáziámat és a tudásvágyamat, hogy mennyiben lesz eltérő vagy éppen hasonló, mint a sorozat. De szeretném felhívni a figyelmet, hogy ettől a kötettől kezdve, ha nem csal a megérzésem jóval eltérőbb cselekményre számíthatunk mi, azok akik a sorozat szeretete miatt kezdtük el olvasni a könyveket. Már nem is keresgéltem a hasonlóságokat, hiszen annyi mindenben eltér, hogy már számon tartani is nehéz. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz lenne, mert nem, sőt számomra így sokkal izgalmasabb, hogy nem feltétlenül tudom, hogy mi fog történni vagy ha van is valamiféle emlékem, akkor az biztos, hogy nem úgy lesz. Ez a második kötet még izgalmasabb, még sorsdöntőbb, mint az első, mivel ennél dől el igazán az egész könyvsorozat sorsa. Ez alatt azt értem, hogy most forr ki maga a történet igazán és aki ragaszkodik az elképzeléseihez és nem képes beengedni az újdonságot, a nem megszokottat az bizony abba fogja hagyni a kötetet, de akik belemélyülnek a történetbe és észreveszik azokat a részleteket, amikért lehet szeretni a történetet, azok alig fogják tudni megállni, hogy ne ugorjanak neki egyből a harmadik résznek. Én ebbe a második csoportba tartozom, már azért is, mert az elejétől kezdve vártam azt a pillanatot, amikor elcsodálkozhatok magán a történet alakulásán, s igaz, hogy eddig is akadt bőven olyan fordulat, ami csodálatra vagy éppen meglepődésre adott okot, de ez a kötet ilyen szempontból nagyon ott volt a toppon. Több helyen is elámultam, és nemcsak ámulatról van szó, hanem ahogy az írónő ír, az maga a megtagadhatatlan ige. Amit ő leír, az úgy van, s azt érzem, ahogy adagolja az újabbnál-újabb információkat úgy lesz egyre megkapóbb, egyre kedvelhetőbb a stílusa és a történetvezetési gondolatmenete.

Kár lenne tagadni, hiszen eléggé nyilvánvaló, hogy bizony alapos munka, kutatás és felkészülés áll a Huszonegy nap megszületése előtt. Ez már abból is látszik, hogy épülő sztorival van dolgunk. Ahogy pakolja egymásra Kass Morgan a téglákat úgy lesz egyre érthetőbb és tisztább a helyzet. Megadja annak a lehetőségét is, hogy az apró, de annál fontosabb felfedezéseket mi magunk vegyük észre, s a kis darabokból építgetve önerőből kristályosodjon ki előttünk a kép. A sztori már most jóval több, mint az hogy száz elítélt a sugárfertőzöttség miatt kipusztult Földre érkezett, hiszen annyi minden vár felfedezésre. Példának okán ott van maga a táj, az eltorzult evolúció vagy éppen más népek. Valljuk be az azért eléggé irracionális, hogy senki sem élte túl a kataklizmát.
Ez eléggé hihetetlen, s ezzel maga az írónő is tisztában volt. Emiatt és amiatt, hogy legyen egy kis izgalom is a történetbe kerülhetünk szembe igazi földlakókkal, akiket már az előző kötet végén beharangozott nekünk. Már akkor is megadta a kellő függővéget ahhoz, hogy akarjuk olvasni a második részt is. Persze ez a függővég nem olyan vészes, simán eltudnék élni ehhez hasonló végekkel, sőt örülnék, ha ennél brutálisabb véget soha senki nem kényszerítene a kezdőkötetére.
Maga a történet teljes mértékben ott folytatódik, ahol az első abbamaradt azzal a különbséggel, hogy kaptunk egy újabb olyan szereplőt, aki végigkíséri a cselekmény lefolyását, s akinek döntőszerepe van a történet alakulásában. Ez a személy nem más, mint Sasha, aki egy földlakó. Nem kevés viszálytól túlfűtött és indulattól heves fejezetek tárgya ő, de néha kell a vérfrissítés ahhoz, hogy a már így is olvasmányos cselekmény beinduljon és olyan irányba terelje az olvasót, aminek a végén megvilágosodik és eljön majd az a pillanat is, amikor a haját tépi, hogy ez neki mégis miért nem jutott az eszébe. Minden fontos tény ott van a szemünk előtt. Olyan eszközökkel és bravúros megoldásokkal rukkolt elő az írónő, amik elsőre túlságosan szembetűnőnek látszanak, s addig csűri-csavarja azt, amíg már elvesz az ihlet és teljesen mást gondolunk, mint ami valóban megtörténik.

Emellett a szerelmi szálat is tovább fűzi, nem kisebb meglepődésemre. Talán a legnagyobb előnye és felfedezése egyben a könyveknek az az, hogy a Bellamy és Clarke szálat összekapcsolja. Bizony, azok akik shippelik őket megkapják a legnagyobb ajándékot, ami csak érheti őket. Jómagam sosem gondoltam volna, hogy jó páros lennének, de sikerült úgy megoldani ezt a szálat, hogy logikus, s egyben szép és természetes is legyen az, hogy ők közelebb kerülnek egymáshoz. Amíg a Földön csak úgy zajlanak az események, addig az űrben, a Kolónián sem áll meg az élet, s bizony az indulatok is a tetőfokára hágnak. A kancellárról még mindig nincs információnk, de végre az eredeti cél, ami miatt leküldték a Százakat a Földre tudatosul, s ha tisztába is voltam az okkal azért meglepő volt leírva látni. Az oxigénhiány bizony meglepő intézkedésekre sarkallják az embereket, s bevallom nem ezek a nyomorúságos részek lettek a kedvenceim, de általuk nemcsak Glass, de Luke karakterét is a szívembe zártam. Az utolsó néhány fejezet megint annyira pörgős, ütős és mindent magával vivő lett, hogy csak úgy kapkodtam a fejem. A legfontosabb felfedezések és meglepő fordulatok itt történnek és azt a mindenit. Nem bírom! Tudnom kell, hogy mi lesz ezután, hogy hogyan tovább. Megint sikerült függővéget alkalmazni, aminek nem örülök, mert még nincs a kezembe a harmadik kötet, de az erős első könyv után egy ilyen folytatás után ezután már csak felfelé a magaslatokig ívelhet a sztori. Annyi minden van még. Mount Weather még nincs kifejtve, annyi potenciált csempészett az írónő ebbe a kötetbe is, hogy azt meglovagolni a továbbiakban nem lesz nehéz. Le a kalappal, de tényleg. Ha nem lennék ennyire fanatikusa a sorozatnak, talán még el is ismerném, hogy a várakozásaimat teljesen felülmúlta és vetekszik a sorozat iránti rajongásommal a könyv története is. Nagyon várom, hogy ezek után milyen fordulatok és meglepő csavarok jönnek még.
" - Te pedig úgy fogsz bűzleni, mint egy rothadó hulla, amikor rád találnak - szólalt meg Bellamy, majd közéjük lépet,, és kivette a szalagot a szőke lány kezéből. Aztán félrelökte őket, és Octavia mellé térdelt. - Minden rendben? - Odanyúlt, és letörölte a húga könnyeit."

"Glass bólintott. - Szeretlek. - Megszámolni sem tudta, hányszor mondta már ki a szót, de most máshogy csengett. Mintha visszhangzott volna benne az eddigi összes szeretlek, valamint egy életre szóló alkalom ígérete."

"Luke megrázta a fejét, mintha el akarná hessegetni magától a lány szavait, de ahogy elkeseredetten Camille-ra pillantott, Glasst jeges rémület járta át. Camille azt akarta, hogy Luke vele tartson - és semmi nem állhatott az útjában, hogy megkapja, amit akart."

" - Most azt szeretném, ha befognád a szádat - mondta a lány, és megcsókolta."
"De ő akkor is élni fog. És az élete tele lesz fákkal, virágokkal, naplementékkel, felhőszakadásokkal, és ami a legjobb volt, Luke-kal. Nem tudhatta, hogy mi vár rájuk a Földön, de bármi lesz is, amíg együtt vannak, együtt is fognak szembenézni vele."




Köszönöm a Maxim Könyvkiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése