2018. január 10., szerda

Frank Márton: A világ peremén I. rész - Páratlanok


"Szeptember 8. Olyan volt, akár egy nemzetközi ünnepnap."


Szeptember 8-án egy rejtélyes tesztet íratnak a diákokkal szerte a világon. Másnap tizenhárom fiú (köztük a francia Gerard Montes) eltűnik. Gerard és sorstársai egy üres pusztán, végtelen erdők peremvidékén térnek magukhoz. Kik rabolták el őket, és miért? Vajon képesek lesznek-e legyőzni a hazatérésük útjába álló akadályokat: a közelgő telet, a vadállatokat és a titokzatos hatalmakat, amelyek a háttérből a szálakat mozgatják? Vajon túlélheti-e Gerard és Helen szerelme, hogy ilyen távol kerültek egymástól? S a fő kérdés: a tizenhárom, teljesen különböző egyéniségű és nemzetiségű fiú megtalálja-e a közös nyelvet egymással, és össze tud-e fogni egy közös cél érdekében?

A Páratlanok˗trilógia első kötete filmszerűen pergő történet, teli meghökkentő fordulatokkal és őszinte érzelmekkel.




Nem titok, hogy egyből beleszerettem a kötet borítójába. Van egy nem természetes farkas imádat nálam, ami kezd egyre mélyebb gyökeret verni, s a fenéért sem tudom kihúzni ezt a gyökeret, de nem is baj, mivel ennek a fanatizmusnak köszönhető az, hogy egyáltalán esélyt adtam a történetnek. Ha már szóba került a borító, akkor azt vétek lenne kihagynom, hogy mennyire zseniális, figyelemfelkeltő és nem szokványos lett. Maga a farkas motívum nagyon jól passzol magához a történethez is, viszont ahogy megjelennek benne ezek a különféle alakok és maga a táj is valami eszméletlen. Egyik kedvenc borítóm lett, de tényleg.

A történetet illetően nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, mivel elég sejtelmes maga a fülszöveg és annyira sokat nem mond, mégis maximálisan képes felkelteni az érdeklődést. Ami számomra sántít a sztoriban az az a sor, hogy vajon túlélheti e Gerard és Helen szerelme. Igazság szerint nem ezen van a hangsúly, sőt elenyésző az a mennyiség, amíg az ő "szerelmükről" van szó, de a fülszöveg többi része nagyon találó és eléggé felkelti a figyelmet ahhoz, hogy magára vonja az olvasó érdeklődését és szánjon rá legalább 5 percet, mivel nem elég elolvasni a fülszöveget, de a borítót is kell csodálni, hiszen olyan gyönyörűséges. Szóval próbálok szubjektív lenni, de nem tudom, hogy képes leszek e rá. A történet alapvetően eléggé izgalmasan kezdődik, s látszik, hogy elsőkönyves szerzővel van dolgunk, mivel néha elég hirtelenek és hihetetlenek voltak az események, de úgy gondolom, hogy ez még simán belefér. Már az első sorok után érezhető, hogy mennyi energia és idő van belefektetve, sőt egy bizonyos fajta tudatosság is érződik, ami ott tetőzik ki, hogy nem lehet unatkozni rajta. Az események csak pörögnek és pörögnek. Nincs megállás. Mindig jön egy olyan fordulat vagy éppen beszólás, amin el lehet gondolkodni vagy ami arra enged következtetni, hogy nemcsak nagyszerűen ír Frank Márton, de még a humort sem veti meg. Alapvetően 3 részre tagolható, 3 alaposan kivitelezett, következetes részre. Minden egyes rész külön-külön is simán megállják a helyüket, mégis együtt adnak ki egy kerek egészet. Minden egyes rész Gerard szemszögéből van megírva, az ő gondolatai, elképzelései, emlékei, kétségei és nem szokványos kalandjai elevenednek meg a lapokon.
Az első rész egy amolyan bevezető, ami felkészít a továbbiakra. Megismerhetjük itt a 13 fiút, akik majd a történet szereplői lesznek, de a titokzatos teszt csak a későbbiekben derül ki, hogy mi is a célja, mi motiválta az elkészítőit, s bizony arra is választ fogunk kapni, hogy miért pont azokat választották akiket. De visszatérve a történet elejére; az író nagyon jól kiküszöbölte a nemzetiségi kérdést, mivel rejtetten, de valamilyen szinten tudatosan úgy alakította a szereplőit, hogy eltérjenek egymástól mind anyanyelvüket, s mind származásukat tekintve.
Emellett a globalizációt is sikeresen beleépítette a természet értékvesztése és a levegő mérgezőszintje mellett, ami nagyon közelivé tette a számomra az eseményeket. Burkoltan, de fontos problémákra is felhívja amellett a figyelmet, hogy teljes mértékben engedi elterelni a figyelmünket arról, hogy kik járnak be a szobába vagy éppen kik veszekednek a buszon, hiszen aki a kezébe veszi nagyon nehezen fogja tudni csak lerakni. Az első fázist nem érzem annyira erősnek, viszont ahhoz, hogy a többi esemény megalapozott legyen és alá legyen normálisan támasztva kell hozzá.
Gondolom azt mondanom sem kell, hogy nem véletlenül a farkas motívum van a borító elején, s az indok meg is jelenik a második részegységben, ami nekem a személyes kedvencem, mivel már-már hihetetlen eseményekkel találhatom szembe magam. Megvannak benne a fantasy bizonyos elemei, amik varázslatossá, szerethetővé, de közben különlegessé is teszik. Imádom. Ha külön kellene kiemelnem, hogy melyik egység volt az abszolút favoritom, akkor ez. Van benne minden; barátság, viszály, mágia, varázslat, történelem, jól alátámasztott okkifejtés és egy adag szeretet is.
Már ha csak ennyiből állna a történet és nem lenne mellette semmi körítés én már akkor is szeretném. De nem ennyiből áll, hiszen a harmadik részegység is hozzátesz még egy lapáttal. A legkifinomultabb és legmegalapozottabb résszel van dolgunk. Minden értelmet nyer, s végre azok az elejtett utalások és talányok válaszra találnak. Amellett, hogy iszonyatosan fantáziadús a történet, maga a karakterek kivitelezése is Páratlan. Bocsánat, ezt nem tudtam nem elsütni. Úgy vannak jellemezve a srácok és olyan tulajdonságokkal vannak felruházva, amik megadják annak a lehetőségét, hogy együtt izguljunk velük, együtt éljük meg a félelmetes vagy olykor torokszorító érzéseket, de közben egy-egy jól kialakított cselekedeten vagy éppen megszólaláson mi is ugyanúgy el tudunk gondolkodni, mint ahogy ők. Ha nem lenne tervben a folytatás, ami szerencsére nem így van, követelném, hogy legyen, mivel Frank Márton úgy tört be a magyar könyves piacra, mint egy üstökös, s egy könyv messze nem elég tőle. Összességében nagyon különleges történettel van dolgunk. Ami amellett, hogy elvarázsol és megnyugtat, arra is késztet, hogy még többet és többet akarjunk belőle, hiszen még annyi de annyi potenciál van benne. Ott van például a Salmadarok vagy a Mordenek törzse. Ez a történet még messze nem ért véget, s hiszen hogy ennél csak még agyafúrtabb és még izgalmasabb lesz.

"Ők az előbbit választották. Megtanultak faragott dárdával halat fogni, vadászni, felmászni a fák csupasz törzsén és persze végigfutni a faágakon anélkül, hogy a kezüket használnák. Így életben maradtak."

" - Nem - felelte komolyan Trod. - Soha. Ezek a forradások örökre látszani fognak. De ne szégyelld! Ez a seb már a részed, már hozzád tartozik, ettől vagy az, aki. És büszkének kell lenned arra, aki vagy, mert különleges vagy, és még csak fogalmad sincs róla, hogy mennyire."

" - Mert az éj ura eljött. És ő sosem távozik üres kézzel - válaszolta mestere, és Gerard-ra szegezte tekintetét. Sötétbarna szemeiben ekkor félelmetes, sárga fény lobbant."

"A semmiből egyszer csak egy farkas zengő üvöltése tört át az éjszaka csendjén és szökött be Gerard álmába. A fiú felriadt. A faliórára nézett: fél egy volt, de ő úgy érezte, mintha csak egy perccel előbb aludt volna el."




Köszönöm a Ciceró Könyvstúdiónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése