2017. december 16., szombat

Sara Shepard: Pretty Little Liars ~ Hazug csajok társasága


"Képzeld el, hogy néhány évvel visszamehetsz az időben, a hetedik és nyolcadik osztály közötti nyárra."


Alison három éve tűnt el, egy pizsamaparti után, és azóta sem látta senki. Az elit pennsylvaniai iskolába járó barátai meggyászolták, de megkönnyebbülten fel is sóhajtottak. Mindegyikük őrzött egy-egy titkot, amit csak Alison ismert, és ha a pletykára éhes világ tudomására jut, tönkreteheti őket. Amikor egymás után kapják a névtelen e-maileket és szöveges üzeneteket, pánikba esnek. Az áruló vajon a saját köreikből való? Vagy ami rosszabb: Alison visszatért?

Egy rendkívül izgalmas sorozat indító kötete.





Már a sorozat idején terveztem, hogy elkezdem a könyveket olvasni, viszont az akkori Ulpiusos kiadásért egyáltalán nem voltam oda. A fülszöveg egyáltalán nem fogott meg, a borító meg egészen elborzasztott. Aztán meg jött a Könyvmolyképző és olyan külsőt kölcsönöztek ennek a remek történetnek, amit megérdemelt, s így már kétségem sem volt afelől, hogy eljött az ideje annak, hogy belelessek a könyvváltozatba és megismerjem az eredeti PLL sztorit. Ebből az is következik, hogy ugyebár jórészt ismerem a cselekményt és a kimenetelt, mégis nagyon vágytam rá, hogy olvashassam is. A kiadó időzítése is tökéletes, hiszen a sorozatnak vége és pont most hozták el nekünk a könyveket, igen így többesszámban, mivel a második rész is megjelent már, és ha minden igaz napokon belül a kezembe is foghatom.

Mivel a történet ismerős, így semmilyen meglepetés nem ért közben, ami egyfelől pozitívum is, hogy hű maradt a sorozat a könyvhöz, viszont másfelől vártam azokat a pillanatokat, amiket nem ismerek és azért ezekből is van jócskán szerencsére. Eleve úgy kezdtem el a könyvet, hogy azok a színészek és színésznők képe lebegett előttem, akik a sorozatban is megtestesítik a karaktereket, de aztán jött a meglepetés és nem is igazán úgy néznek ki külsőre, mint ahogy azt megszokhattam. Példának okán ott van Spencer, aki szőke. Nagyon furcsa volt, mert ha Spencer, akkor előttem Troian képe lebeg, nem pedig egy szőkeségé. De ezek a kis eltérő apróságok adták meg számomra az igazi élményt, hiszen szeretem a sorozatot, mégis jó felfedezni a különbségeket és elgondolkodni ezeken. Alapvetően nem valami hosszú az első rész, amit sajnálok, mivel nagyon olvasmányos, olvastatja magát és felettébb izgalmas. Minden karakternek megvan a saját kis élete, a maga kis világa, amibe tökéletesen beleillik. A történet a cselekmény előtt 3 évvel kezdőik, amikor is bemutatja az öt lány barátságát, ha lehet barátságnak nevezni azt, ami Alison és a lányok között van. Ezután a bevezető után következik a tényleges sztori, amiben már a barátságok ellazulnak és átalakulnak. Az nem titok, hogy Ali az összekötő erő eltűnik, s ez adja meg a történet alaphangját, ami elvezet minket a rejtélyekhez, a megoldandó feladatokhoz és az egyesítéshez. Miután megismerhetjük Alison csáberejét, a lányok külön-külön folytatják az életüket, s ezekből kapunk egy kis ízelítőt. Néhány ponton találkoznak csak ezek a szálak, de amikor találkoznak, akkor igenis erejük van. Megismerhetjük, hogy milyen az életük Ali nélkül, mik azok a titkok és események, amiket a legszívesebben soha senkinek sem árulnák el, s éppen ezek teszik a lányokat sebezhetővé, zsarolhatóvá.

Jobban belegondolva fontos problémákat is boncolgat, kezdve a tanár-diák kapcsolattal, a különböző nemzetiségek szembeni ellenszenvvel, saját magunk elfogadásával egészen az árulásig és a nemekhez való vonzódásig. Nagyon sok és összetett dologra derít fényt, úgy mutatva be nekünk, hogy olvasás közben jól érezzük magunkat, de azért a problémákat is felismerjük. Maga a cselekmény eszméletlenül gördülékeny, érdekes és természetesen szórakoztató, hiszen ha nem lenne az nem lehetne pillanatok alatt végezni vele. Engem olyannyira magával ragadott, hogy csak olvastam és olvastam, amíg el nem érkeztem A leveléhez. De, hogy ki is ez a titokzatos A.? Idővel kiderül. Persze én már tudom, hogy ki az, de ez ebben a kötetben még nem derül ki.

Nosztalgiázni teljes mértékben lehet a kötettel, sőt az írásmódja, vagyis inkább a minőségi fordítás miatt moziszerűen pereg le előttünk a cselekmény és olyan, mintha magát a sorozatot nézném. Hihetetlenül vizuális és roppant megfogó a történet. Egyszerűen nem lehet nem szeretni. Aki egyszer elkezdi addig nem bír kikerülni a bűvköréből, amíg meg nem fejti a rejtélyt, amíg ki nem deríti, hogy ki is az az A. és, hogy mi történt Jennával, na meg a többiekkel természetesen.

A karakterek igazi kézzelfogható tulajdonságokkal ruházza fel az írónő. Egytől egyig olyan személyiségeket kapnak, amiktől még érdekesebbek lesznek. Vegyük például Ariát, aki nagy kedvencem lett az első rész alatt. Nem szokványos amerikai tinédzser, mégis megmutatja általa Sara Shepard, hogy nem baj, ha különbözöl a többiektől, nem baj ha egyéniség vagy, mert így is lesznek olyanok, akik így fognak elfogadni és szeretni téged. Aztán ott van Emily, aki saját magával és az érzéseivel harcol. Szinte mindenkivolt már olyan szituációban, amikor még saját magának sem merte bevallani, hogy mit érez, de az érzelmeinket nem mi irányítjuk, azok egyszerűen csak vannak, de nekünk kell döntenünk, hogy mit is kezdünk velük.

Hanna most nagy kérdőjel számomra, mert ahogy az írónő leírta őt, mind a jellemzések és a jellemvonások által, nem került közel hozzám, viszont a sorozatban ő az abszolút kedvencem. Egy olyan kettősséget sikerült felállítania benne ami bennem is kettős érzelmeket váltott ki. Végül pedig Spencer, akinek a karakterét nem sikerült megfejtenem. Az első évad után is hadilábon álltam vele, és úgy látszok, hogy az első könyvnél is ez a helyzet vele. Benne nem is kettősség van, hanem inkább több személyiségi jegy keveredése, ami érdekfeszítővé teszi, mint karaktert, ez tény, de közben el is gondolkodtat, hogy vajon melyik is az igazi Spencer, az aki versenyzik a nővérével, vagy az aki megszegi a testvériség törvényét és rámegy a nővére pasijaira, de ezt sorozatosan téve? Összességében nagyon élvezte és már nagyon várom, hogy kézbe kaphassam a második részt. Ez az első ízelítőnek és figyelemfelkeltésnek első osztályú volt, de úgy igazán még csak most fog bonyolódni a helyzet, és csak ezután lesz egyre furmányosabb, izgalmasabb és ezután fogja az ember lánya tépkedni a haját, hogy mégis ki a fene lehet az az A. és vajon Ali tényleg halott? Tényleg hinni kell a szemünknek? Mi van, ha az írónő mindvégig az orrunknál fogva vezet minket egy nem látjuk a fától az erdőt? Mi van ha minden egy nagyobb terv része, s mi szépen belesétálunk a kis csapdájába? Egy biztos, hogy fognak még megmutatkozni érdekes karakterek és az igazi shipek is csak ezután alakulnak ki. Roppantul élveztem olvasni. Ha rajongója vagy a sorozatnak nem is kérdés, hogy olvasnod kell, de ha csak ki akarsz törni a mindennapok mókuskerekéből, akkor is ez a te könyved! Vedd meg, élvezd és hagyj nyomot magad után.
"Hogyan lehetne izlandi Aria, aki maga mögött hagyta a múltját, amikor a legrosszabb rosewoodi emléke folyton felszínre tör?"

"Mrs. Fields nem azért volt zaklatott, mert azt gondolta, hogy Maya leszbikus. Azért volt zaklatott, mert Maya meg az egész családja fekete."

"Bassza meg a boldog apja, a tökéletes nemsokára-mostohalányával együtt! Bassza meg a válogatós Sean is! Felkapott egy üveg Ketel One vodkát, és beleivott, aztán nem is tette vissza, hanem elindult a tavacska felé. Sean nem fogja megúszni, hogy kidobta, megsértette, aztán meg egyszerűen nem vesz róla tudomást. Semmiképpen."

"Emily hátradőlt. Talán Ali nem tudott mindent. Igen, lehet, hogy ez élete legrosszabb napja, és szörnyen érzi magát Alison halála miatt, és retteg A.-tól - de most egy pillanatra jól érezte magát. Itt ülni a régi barátaival olyan volt, mint valami újnak az apró csírája."




Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 23%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése