2017. december 8., péntek

Katherine McGee: Az ezredik emelet


"Az ezredik emeleten lüktető zene és nevetgélés utolsó foszlányai is elhaltak, a parti lassacskán véget ért, és még a legelvetemültebb partiarcok is betámolyogtak a liftekbe, hogy elinduljanak haza lefelé."


2118 november, Manhattan. Huszonöt éve terpeszkedik a város közepén a Torony, az ezeremeletes acél- és flexiüveg monstrum. A legmodernebb technikával felszerelt épület város a városban, a végtelen lehetőségek otthona - persze nem mindenki számára. Az alsóbb szintek lakóit több mérföld és egy teljes évszázad választja el a "plafonburzsujok" maximálisan automatizált világától. Avery Fuller családjával az ezredik emelet egyedüli lakójaként éli irigylésre méltó mindennapjait. Genetikailag tökéletesre formált lábai előtt hever a világ, a sikerre kódolt lány mégis magányos. Legjobb barátnőire is csupán abban hasonlít, hogy mindannyian rejtegetnek valamit. Persze egyszer minden titok kiderül, és ezt Watt Bacradi tudja a legjobban. Az Alsótoronyban lakó fiatal és ügyes hacker abból él, hogy mások titkait árulja jó pénzért. Ahogy körülötte mindenki, ő is a felsőbb szintek világába vágyik - de mit hajlandó megtenni ezért? És meddig megy el akkor, ha saját titkát kell megvédenie? Avery, Leda, Eris, Rylan, Watt - átlagos tizenévesek, akik korántsem átlagos körülmények között élnek. A szolárlámpák hamis fényében nehéz elfogadni, hogy a szerelem még a Toronyban sem működik gombnyomásra.

Olyan ezt a könyvet olvasni, mintha a távoli jövő képei elevenednének meg egy csipetnyi Gossip Girl és Pretty Little Liars hatással. Van benne minden, ami egy kirobbanóan sikeres kötethez szükséges. Az írónő páratlan magabiztossággal és félelmet nem ismerve mutatja be nekünk a cselekményt, a karaktereket és már a Prológus alatt baljós sejtelmet kölcsönöz, amit szerencsére a végére ki is fejt jobban, így nem marad bennünk felgyülemlett energia. Megindokolja magát a prológust, de addig a pontig nem lehetünk biztosak a történések alakulásában, amíg el nem érünk a kötet végére, s ez a keret adja meg az igazi felülmúlhatatlan élményt, amit sajnos sok történet nem tud megadni. 

A cselekményt tekintve nagyon szerteágazó, minden egyes karakterhez rendel valamilyen történetet, valamilyen hátteret, ami segítségével jobban és áthatóbban megismerhetjük őket. Ezek a különböző karakterek különböző szálakat is eredményeznek, de ahogy az lenni szokott, itt sem marad el a szálak egymásra utalása, egymásra hangolása és a teljes kiteljesülés, hiszen egész képet csak akkor kaphatunk, ha ezek a különböző részletek összeállnak egy egésszé, és minden apróság a helyére kerül. Minden információnak és rejtett mozzanatnak, fontosnak nem tűnő részletnek értelme és oka van, ami ismeretlen egészen a végkifejletig, ahol minden értelmet nyer. Ez a fajta vezetés nekem személy szerint nagyon bejön, és ez adja meg az igazi pikantériát, ami kiemeli a kötetet a többi hasonló kötet közül. Képzeljetek el egy olyan világot, ahol a régi, vagyis a mai értékek szinte teljesen eltűnnek, nincs már nagy értéke a természet szépségének, sem a vezetési tudásnak, hiszen ezek a cselekmények idejében letűnt kornak tűnnek, amiatt hogy a technológia már majdnem minden felett átvette az uralmat. Az a kép, amit az írónő lefest nemcsak, hogy felettébb érdekes, de van is benne valami, hiszen nem tudhatjuk, hogy 100 év múlva hol fog tartani a fejlődés, és hogy ez milyen kihatással lesz mind a hétköznapi emberek életére, s mind az emberi kapcsolatokra.

Ahhoz képest, hogy tinédzsereket rak a középpontba, a kötet többféle útvonalat és élethelyzetet is megközelít. Alapvetően van a Torony, s az ezredik emeleten, ahogy a cím is mutatja, laknak a legbefolyásosabbak, a mi esetünkben egyetlen család, s ahogy haladunk egyre lejjebb a szintek között úgy érződik a különbség és az, hogy gazdagok és gazdagok, valamint szegények és szegények között is van különbség, de még mekkora. Nagyon szépen szemléletesen tárja elénk a különböző emeletek lakóinak életét, és azt, hogy milyen problémákkal kell megküzdeniük, illetve milyen mindennapi megpróbáltatásokkal nem találkoznak addig, amíg nem fordul a kocka és az érem másik felére nem kerülnek. 

Maga a cselekmény akciódús, a borús kezdet miatt körüllengi egyfajta misztikum, és a maga módján szórakoztató. ármányos, titokzatos és felettébb olvasmányos. Lehet, hogy ezt egyből nem gondolná az ember, de fontos tabutémát is feszeget, és beleépít olyan elemeket a kötetbe, amik első blikkre lényegtelenek lennének, mégis óriási segítséget nyújtanak ahhoz, hogy megértsük a világ felépítését és azt, hogy hogyan is működik az a New York-i társadalom, amit McGee oly bőszen feszeget. Az eltérő mozgatórúgók  segítségével és a különböző értékrendi különbségeket kihasználva eleveníti fel előttünk egy lehetséges jövőkép elemeit.

Megannyi karakter szemszögén keresztül tekinthetünk a cselekményre, viszont egyik sem hasonlít a másikhoz, mindegyikben van valami akadály, aminek a leküzdésével az adott karakternek meg kell küzdenie. A személyiségük és habitusuk is teljes mértékben eltérő, igazi kavalkádot alkotva a történettel. A hangulatok és személyiségek gyors cserélődésével egyre feszültebb és egyre izgalmasabb légkör alakul ki, ami segíti a könnyebb érthetőséget és addig nem ereszt, amíg minden a helyére nem kerül. Igen sok ám a kimondatlan kérdés és gondolat is, na és a zsarolásokról, a rossz akarásról nem is beszélve. Míg a kötet eleje és közepe igen hasonlatos a Gossip Girlhöz, hiszen itt is számít, hogy ki hol áll abban a bizonyos baráti rangsorban, és az sem elhanyagolandó tényező, hogy milyen az adott karakter lelki világa és tűrőképessége. Az utolsó három fejezet teszi számomra Pretty Little Liars-ossá, hiszen ott is egy igencsak sanyarú esemény áll a középpontban.

Végig ott volt bennem olvasás közben egy kis félsz is, mivel nem tudhattam, hogy kiről is szól a prológus, s meg kell, hogy mondjam nagyon is furdalta az oldalamat a kíváncsiság, de ahogy az írónő összeszőtte a romantikus szálakat és értelmet adott egyes lépéseknek és mozzanatoknak sikeresen elfeledtette velem, hogy milyen szörnyű vég is vár rám, ha befejezem, ezért próbáltam minél tovább élvezni, hiszen Az ezredik emeletet élvezet olvasni, olyan szórakoztató, baljóslatú, romantikus, bajkeverős és igazi problémákat boncolgató olvasmány, amit az írónő egy olyan köntösbe bújtatott, ami nagyon is befogadható és megadja a fiatal olvasóknak azt az élményt, hogy olvasni igenis érdemes, főleg ha ilyen nagyszerű kötettel teszi azt az ember.

A karaktereket nem akarom nagyon ismertetni, de azért annyit megjegyeznék csendesen, hogy nagyon kell vigyázni velük, mert sokszor nem azt látjuk belőlük, amik ők valójában, egy maszk , egy álarc mögé bújnak, amit kitalálnak maguknak, s nehéz emögé a páncél mögé belátni. Teljes ellentmondás uralkodik a saját és mások szemlélete között. Ez az összhangtalanság adja meg azt a bizonyos csiriót, éltető erőt, ami előre lendíti a cselekményt és a befejezés mielőbbi megismerését, de szerencsére van következő rész, s hiszem, hogy ezután a fenomenális kezdet után csak még érdekfeszítőbb, izgalmasabb és letehetetlenebb lesz, mivel annyi de annyi minden vár még kifejtésre. Ott vannak kezdetnek a titkok, tiltott szerelmek, társadalmi különbségek és a történet mozgatórugójának a megoldása is. Összességében nagyon de nagyon megszerettem és csak ajánlani tudom. Ha szeretted a más 2x is említett Gossip Girlt és PLL-t, akkor ez a te könyved! Ne habozz! Vedd kézbe és merülj el a világában, ami garantáltan magához fog rántani és addig nem hagy nyugodni, amíg meg nem ismered Avery, Atlas, Eris, Leda, Rylin, Cord és a többiek történetét és sötét kis titkaikat. A szórakozás és az elgondolkodtatás garantált!
"Ugyanakkor az a srác, akivel Avery valóban csókolózni vágyott, az egyetlen volt, akit sajnálatos módon soha a büdös életben nem csókolhat meg."

" - A nagyság átka - suttogta Nadia a fültennájába, és Watt meg mert volna esküdni rá, hogy a hangja a kelleténél valamivel derűsebben csengett. - Mikor a győztes pontosan azt kapja, amit akart, és rá kell döbbennie, hogy mégsem ez az, amire olyannyira vágyott."

"Még mindig képtelen volt elhinni. Avery Fuller hálószobájában volt, Avery Fuller ágyán, nem mással csókolózva, mint Avery Fullerrel! A leggyönyörűbb, legcsodálatosabb és legkiismerhetetlenebb lánnyal a világon. Bárkit megkaphatna, de a lány valamilyen különös oknál fogva őt választotta."

"A lány, akit mindkét apja elhagyott, gondolta keserűen. Minden pszichológus álma!"

"Pontosan tudta, hogy Atlas mire gondol. Nem sejtette, hogy lehet ennyire boldognak lenni! Mintha az egész eddigi életét korlátok között élte volna, és most egyszeriben rálelt egy nagyobb, fényesebb és csodásabb világba vezető útra."

" - Annyi helyen jártam, Aves. Csaknem mindenhol, ahol úgy gondoltam, hogy el tudok bújni a világ elől. Kubában, a sarkvidéken, Budapesten. Dolgoztam az Amazonas mentén egy vadrezervátumban és Új-Zélandon egy farmon. Egy ideig még csapos is voltam Afrikában - tette hozzá a nyakláncra biccentve."



Köszönöm a Libri Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 3+1 kedvezményben!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése