2017. december 31., vasárnap

Kass Morgan: The 100 - Kiválasztottak


"Az ajtó sziszegve kinyílt, és Clarke tudta, hogy nincs sok ideje hátra."


Évszázadok ​óta senki sem lépett a Földre, egészen mostanáig. Pár száz éve egy háború lakhatatlanná tette a bolygót. Azok, akik túlélték a pusztítást, az űrbe menekültek, és egy hatalmas űrhajón kezdtek új életet. Az eltűnt civilizáció emlékei lassan a feledés homályába merülnek, de az emberek nem mondtak le a Földről. A hazatérést tervezgetik, bár nem tudják, mi vár rájuk odalenn. A kockázat óriási. Ezért 100 fiatalt – akiket a társadalom feláldozhatónak vél – indítanak el egy veszélyes küldetésre: újra kell gyarmatosítaniuk a bolygót. Clarke-ot árulás miatt ítélték el, Wells a szerelméért sodorta magát bajba. A vakmerő Bellamy önként tartott a kiválasztottakkal, Glass pedig egy merész akciót tervezve lép a Földre tartó űrkompra. Különböző sorsok, egy közös cél. Egy út, amely mindenki életét meg fogja változtatni. Földet éréskor egy hihetetlen világ tárul eléjük, melynek szépsége elragadó, ugyanakkor baljós is. A fiatalok még cipelik a múlt terhét, és félelem tépázza a szívüket, de harcolniuk kell a túlélésért. Ebben a kiélezett helyzetben az érzelmek is felfokozódnak: barátságok alakulnak, szerelmek szövődnek, és riválisok kerülnek szembe, miközben lassan kezdik kialakítani saját szabályaikat. Sosem akartak hősök lenni, mégis valószínűleg ők az emberiség utolsó reményei.


A könyvből készült sorozatot egyenesen imádom, emiatt is terveztem már régóta, hogy sort kerítek a könyvekre is, de mindenképpen várni szerettem volna addig, amíg fel nem üti a fejét a hiányérzet, mivel jelenleg az új évadot várom és akik ismernek azok tudják, hogy nem vagyok valami türelmes, szóval pont kapóra jön az a három kötet, ami már megjelent a Maxim Kiadó jóvoltából.
Amikor ez az első kötet jelent meg elég sok helyen olvastam, hogy nem üti meg azt a színvonalat, amit maga a sorozat hoz, s ezzel egyet is kell értsek, viszont az meglehetősen szokatlan filmes berkekben, hogy maga az adaptáció jobb legyen, mint az eredeti. De ennél pont ez áll fent. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz lenne a könyv, sőt. De nem szabad összehasonlítani a sorozattal, mert akkor bizony csalódás fogja érni az embert. Annyira más, de mégis van benne ismerős érzés is. Sorozatrajongókent nemcsak, hogy teljesen mást kaptam, mint amire jelenesetben számítottam, mégis azok a tartalmi elemek, amik szerethetővé teszik mind a kötetet, s mind a sorozatot fellelhetőek. Nem egyszerűen le lett koppintva egy ötlet, hanem tovább lett fejlesztve. A legnagyobb különbség talán az, hogy a már jól megszokott szereplők és karakterek nem egyeznek. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy sehol egy Raven, Finn Murphy vagy egy Abby. Mintha nem is léteznének és ez baromi furcsa volt, hiszen már megkedveltem őket és vártam, hogy felbukkanjanak, viszont helyettük kaptam egy Glasst és egy Luke-ot, akik miatt tiltott szerelem és bővebb Bárka ismeret került a szemem elé. Maga a Kolónia felépítésébe és működésébe is mélyebb betekintést nyerhettem általuk, s nemcsak ez volt az újdonság, hanem az is, hogy nem részlegek vannak, hanem társadalmi csoportok. Sikerült úgy felépíteni mindezt, hogy megmutassa a különbözőségeket, s erre alapozva hozzáadni egy olyan plusz szálat, ami még érdekesebbé, még fantáziadúsabbá és még olvasmányosabbá teszi a kötetet.

Maga a történet 4 szemszögű, de ez remélem változni fog az idő előrehaladtával. Elsőkörben Clarke, Wells (olyan jó volt újra összefutni vele, mintha egy régi ismerőst köszönthettem volna), Bellamy és Glass gondolataival ismerkedhetünk meg. Ahogy annak lennie kell nemcsak a regény ideje alatt játszódó eseményekre térnek ki a gondolataik, hanem arra is, amik a múltban történtek, s emiatt olyan érthető, részletgazdag és kézzel fogható a miértek és az ok-okozati tényezők is. Ez a négyes tagoltság nagyot jót tesz a történetnek, hiszen így egy nagyon átfogható történettel állunk szembe, aminek megalapozott alapja is van. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy mennyire is fontos az, hogy legyen tényszerűen és hihetően alátámasztva a mondanivalónk, ezt az írónő profi módon meg is oldotta, amiért maximálisan kiérdemelte az elismerésemet.

Akik nem ismernék a sztorit, s valami csoda folytán kimaradt nekik a sorozat is, azoknak tisztába kell lennie azzal, hogy alapvetően egy disztópikus világgal és világfelépítéssel van dolgunk, ahol 100 fiatalt küldenek az űrből a Földre, hogy kiderüljön újra élhető e vagy sem. Az okot, amiért erre szükség van nem árulnám el, így akit érdekel az nézzen utána vagy olvassa el a Kiválasztottakat. Iszonyat könnyen lehet haladni vele, így aki elkezdi és elmerül benne az elég hamar be tudja fejezni, s ha eléggé előrelátó, akkor már kezdheti is a második kötetet , úgy mint én. Nincs is jobb annál, mint amikor végre elég szabadidőm van arra, hogy olyan olvasási tempót diktáljak, amilyet akarok, nem pedig olyat, amire időm van. Maga a cselekmény már az elejétől kezdve magába szippant, pörgős és izgalmas. Az első felfedezések és leírások által olyan pontos képet kapunk a Föld és maga a civilizáció létéről, ami megalapozza azt, hogy sikersztori legyen a könyvsorozat is.

A magam részéről jobban szerettem azokat a részeket, amikor valamilyen cselekményleírás vagy éppen egy bosszantó helyzet állt elő, s azt kellett megoldani, de azok sem voltak kevésbé izgalmasak és szemet gyönyörködtetőek, amikor felfedezéseket tehettem. Maga a könyv eléggé izgalmasan van megírva ahhoz, hogy szerethető legyen, s ne tűnjön el a süllyesztőben. Szinte az utolsó oldalig fenntartotta a figyelmemet, s igazi csattanóval zárul. Alig vártam, hogy mikor fog végre feltűnni a karaktereknek a nyilvánvaló, s még így a második rész előtt csak remélhetem, hogy az egyik kedvenc karakterem nemcsak a vásznon szerepel, hanem bizony a könyvben is. Kérlek, szükségem van Lincolnra, ha már Raven és Murphy sehol sincsenek. A szereplők jelleme és alakja sokban hozzájárul ahhoz, hogy egyáltalán esélyt kapjon a történet. Clarke hozza a megszokott formáját, bár egy hajszálnyival idegesítőbb, mint általában, de a személyes kedvencem, Bellamy úgy, ahogy van tökély. Nem véletlen, hogy mindenhol ő a favoritom és nem ehhez Bob Morleynak semmi köze sincs. Bár azt azért bűn lenne nem elismerni, hogy nélküle nem lenne igazi a The 100. Just sayin'. Visszatérve a normális mederbe eléggé megszerettem újból a történetet. Nagyon örülök, hogy a sok negatív véleménnyel ellentétben egy izgalmas, fordulatokban bővelkedő első kötetet kaptam, amiben elég nagy potenciált látok, s most nem bánjátok elbúcsúzom, s nekikezdek a Huszonegy napnak, ami a sorozat második akciódús része. Végszónak pedig csak annyit, hogy amíg nem ismertek valamit, s nem adtok esélyt neki, ne írjátok le előre. Én is meglepődtem, de pozitív csalódás volt az első könyv, remélhetőleg a többi is pozitív élmény lesz.






" - Ma kiürítjük a fiatalkorúak börtönét. Száz szerencsés bűnöző lehetőséget kap arra, hogy történelmet írjon. - Kárörvendő mosolyra húzódott az ajka. - A Földre utazol."

" - Persze, hogy tudom. - Thalia sajnálattal vegyes csalódottsággal nézett Clarke-ra. - De azt is tudom, mit kockáztatott, hogy idejöhessen. - Elmosolyodott. - Szeret téged, Clarke. Úgy szeret téged, amiről az emberek többsége egész életében csak álmodhat."

"Bellamy végül kinyitotta a szemét. Tudta, hogy nevetségesen gondolkodik. Az eső csak víz volt, és tiszta lap sem létezett. A titkok hátulütője az, hogy az ember élete végéig cipeli őket, és nem számít, milyen áron."

" - Nem. Úgy értem, ideje lenne leállnod azzal, hogy magadat bünteted, amiért szereted őt. Ezzel még nem árulod el a szüleidet."

"Bellamy egyáltalán nem törődött azzal, hogy mi okozta a tüzet. Egyedül csak Octavia érdekelte. Vajon a húga eltévedt volna, amikor megpróbált biztonságos helyre menekülni, vagy már a tűz előtt elhagyta a tábort? És ha igen, miért?"




Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése