2017. december 22., péntek

Álomgyár Angyalai novellák


"Nem tudom, ki találta ki, hogy Bibiana lovagoljon, de még ma kitekerem a nyakát!"


Már egy ideje elolvastam a három novellát, és már a vázlat is megvan, hogy miket szeretnék írni róluk, mégsem voltam benne biztos, hogy mi lenne az az időpont, ami illene hozzájuk, hiszen meglepetések voltak, na jó Anne novellája nem, mert azt már régóta olvashatja a nagyérdemű közönség, de papírformátumban csak nem olyan rég olvasható. Egyrészt azért is vártam a publikálással, hogy legyen a drága olvasóknak elég idejük ahhoz, hogy ők is elolvassák és tudatosuljon bennük, hogy bizony ilyenek is vannak, s ha elég szemfülesek vagyunk, vagy éppen jó a baráti társaságunk, akkor mi magunk is beszerezhetünk belőlük 1-1-1 darabot. Magát az ötletet nagyon szupernek tartom, hogy ha nem is egy egész könyvön keresztül, de novellaként tovább folytatódnak, vagy éppen más szemszögből mutatják be a már kedvelt és szeretett könyveket. Mind a három alkotás igazi kincs, s nem tudnék választani közülük, hogy melyik is tetszett a legjobban, mivel mindegyiknek másmilyen értéke van, és más érzelmet is vált ki belőlem. De elég a beszédből, s nézzük csak a már említett három novellácskát. Terjedelmükre igen rövidek, de sok lényegi információt és tudást tartalmaznak. 


Borsa Brown: A maffia gyermekei

Ez a novella valami elképesztő, nemcsak, hogy újra leperegtek előttem a trilógia eseményei is, de még jobban vágyakozni kezdtem azután, hogy ha nem is Massimoról olvassak valamikor, hanem Umbertoról, mert lehet hogy nem lát benne az írónő annyi fantáziát, mint mi olvasók, de a remény hal meg utoljára. Érdekes karakter, még akkor is, ha csak egy nyúlfarknyi fejezet erejéig volt szerencsém betekintést nyerni az életébe. Elmondhatatlanul örülök, hogy megszületett ez a novella, mivel nosztalgiát idéz elő bennem, jó látni hogy a befejezés után, hogy alakulnak a karakterek élete, és az sem mellékes, hogy amióta kivégeztem Borsa könyveit azt várom, hogy bejelentse:  A maffia trilógia még nem ért véget. Ez a kis betekintő elegendő volt ahhoz, hogy az igazi érzelmeket, csodálatot, vágyódást és szomorúságot is újból átéljem. Igaz, hogy csak néhány oldal, mégis annyi érzelmet képes átadni, amit sok 400-500 oldalas kötet nem. Aki ennyire ért az íráshoz, annak nem szabad abbahagynia, sőt azt is el tudom képzelni, hogy ha nem is teljes könyvet, de még Umbertoval kapcsolatban kapunk novellát, esetleg novellákat, mivel egy teljesen új arcát mutatja meg A maffia gyermekei alatt, és Massimo aggódó énje is előtérbe kerül, ami miatt derűsen indul a cselekmény és biztosít a jó hangulatról, még akkor is, ha ez nem tart sokáig. Sőt igazából 5 perc elég, hogy az ember elolvassa, de ez nem akármilyen 5 perc. Fergeteges, vágyódásos, csodálatos 5 perc az életünkből, amire megérte várni.


Anne L. Green: Elveszett jövő

Az írónő novellája nem számít újdonságnak, hiszen elég régóta elolvashatja bárki, aki szeretné, mégis csak most lett belőle kézzelfogható változat is. Annak idején, amikor kijött, igazi kísértést éreztem, hogy elolvassam, de akkor azt mondtam magamnak, hogy majd ha megjelenik papíralapon is. S csodák-csodája végre a kezembe is foghatom, megtapizhatom és elveszhetek abba a röpke 31 oldalba, ami az Eltitkolt múlt egyik legfontosabb momentumát mutatja be, ami nem más, mint hogy milyen is volt Lexie élete Alex előtt és, hogy mennyire más volt az élete Aiden nélkül. Nagyon érdekes, s egyben szívet szorongató is volt olvasnom ezt a novellát, főleg amiatt, hogy az elcsepegtetett részletek miatt lehetett számítani arra, hogy nem egy happy endes előzménnyel lesz dolgunk. Végre választ kapunk arra, hogy ki is az a Miranda Conti és, hogy mik azok az események és momentumok, amik odáig vezettek el, hogy ez a nő megszűnjön és átvegye a helyét Alexandra O'Brien. Nehézségekre számítottam és meg is kaptam ezeket, de az az őszinteség és az a tipikus "annelgreenes" stílus csak még őszintébbé teszi. Tudom, hogy klisé, de megérte eddig várni, hiszen itt van Aiden, akinek a története biztosan feledhetetlen és újra kedvet kaptam, hogy belemerüljek az Eltitkolt múltba. Annyira szíven talált a novella, hogy nem szeretnék nagyon belemenni, és inkább azt javaslom, hogy olvassátok el, és megtudjátok hogyan lett az a Lexie, akit megismerhettünk és, hogy miként is lehet mindent újrakezdeni. A történet szála megadja a kellő löketet és minden kívánságot teljes mértékben kielégít, mégsem emiatt ajánlom az elolvasását, hanem amiatt, hogy meglássátok benne a rejtett üzenetet és a mondanivalóját. Lehet, hogy én vagyok az elfogult, de Anne nem tud olyat írni, ami ne tetszene. Hogy is tudna, amikor neki köszönhetem, hogy ennyire megszerettem az olvasást, és hogy ennyi érzelmet képes vagyok átélni kevesebb, mint 25-30 perc alatt, mivel körülbelül eddig tartott, mire kivégeztem és elmerültem Miranda Conti élettörténetében. Azok az apró részletek, amiket már szelektált az agyam, újra előtörtek és megmutatták, hogy ennyi év után sem tudom elfelejteni Anne egyik legjobban megírt siker történetét.


R. Kelényi Angelika: A porfészek

Emlékszem még szavazás is volt, hogy kinek a szemszögéből írjon Angelika előzményt, és ki más nyert volna, mint Mariani, aki azóta birizgálja a fantáziámat, amióta először kezembe foghattam Az ártatlan első részét, és elmerülhettem a történetben. Kerek 14 oldalon keresztül élvezhetjük a cselekményt a mi kedves barátunkkal, de ez cseppet sem elég, hiszen túl rövid és Marianiból úgy látszik sosem elég. Ezzel a néhány oldallal sikerült az írónőnek felcsigáznia, s remélem, hogy még olvashatunk olyan szemszöget, amikor nem Flóra lesz a mesélő, hanem Mariani. Érdemben sokat nem tudok hozzáfűzni, mivel elsősorban kedvcsináló és nem komplett történet. Olyan mintha egy fejezet erejéig betekintést nyerhetünk a sorozat előzményébe, de ez korántsem elég. A már jól ismert hangulat és történelmi háttér öleli körbe a novellát, amit egy kis titokzatossággal spékel meg, s azok, akik nem olvasták Az ártatlant azok is biztos, hogy kedvet kapnak az elolvasásához, mivel nem részletezi sem azt, hogy ki az a titokzatos szőke lány és azt sem, hogy mi történik az utolsó oldalakon, így kíváncsiságot és érdeklődést ébreszt. Fellelhető benne az a különleges hangulat és az a nem mindennapi kifejezésmód, stíluskészlet is, ami egyedivé teszi Angelika írásait, s azt is megmutatja, hogy néhány oldalon keresztül is lehet maradandót alkotni, olyat ami után sóvárognak az emberek. Emellett persze különleges és megtisztelő is, hogy olvashatjuk az első találkozást egy teljesen más szemszögből, s az őszintesége mellett nagy erény lesz az is a továbbiakban, hogy megmutatta nekünk az írónő, hogy ugyanúgy tud férfi szemszöget is írni, mint nőit, hiszen ugyanolyan közvetlen és szerethető, mintha Flóra szemszögét olvastam volna. 
A maffia gyermekei

"Bibiana hátul csörög valami zacskóval, jobb nem is látni, mert utálom, amikor esznek az autóban. Már így is alaposan megnéztem a lovaglócsizmáját, nehogy valami trágya maradjon a talpán."

" - Tudod, Massimo, mindig is azt bírtam benned, hogy őszinte vagy. A szavaiddal kaszabolsz magad körül, de őszinte vagy. Igaz ember."

Elveszett jövő

" - Nem - ráztam a fejem. - Én szeretem az életem. Eszem ágában sincs lemondani róla. Magának elment az esze! - ugrottam talpra."

" - Sajnálom, Alexandra, de most erősnek kell lennie, nem roppanhat össze - ragadta meg a vállamat, mintha a földön akarna tartani. - Most nem engedheti, hogy lankadjon a figyelme."

A porfészek

" - Nagyon örülök, hogy ilyen hamar ideért, signore Mariani - bólogatott örömmel. - Alig vártam érkezését, hiszen lesz itt dolga bőven."

" - Nehogy valami baja legyen Böskének, mert megnyúz a grófnő! - dühöngött a nő. - Hallottam, hogy ordít. Arról volt szó, hogy egy kicsit megdorgáljátok, nem arról, hogy megölitek!"




Az Álomgyár Angyalai novellák beszerezhetőek dedikáláson, vagy ha közvetlenül a Kiadó honlapjáról rendeltek, akkor legjobb tudomásom szerint a rendelt kötetek mellé novella is választható!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése