2017. november 5., vasárnap

Victoria Aveyard: A király ketrece


"Amikor engedi, fölemelkedem."


Mare Barrow fogságba esett, a villáma nélkül tehetetlen, és az elkövetett végzetes hibái gyötrik. Olyan fiútól függ az élete, akit egykor szeretett, és aki csupa hazugság és árulás. Maven Calore már királyként tovább szövi halott anyja hálóját, hogy megőrizze hatalmát az országa – és a foglya – fölött.
Amíg Mare a palotában raboskodik, az újvérűek és Vörösök csapata továbbra is szervezkedik, készül a háborúra. Nem maradhatnak többé az árnyékban. Calt, a száműzött herceget pedig semmi sem tántoríthatja el attól, hogy visszahozza Mare-t.
A Vörös királynő-sorozat harmadik részében a szövetségeket minden oldalon szakítópróbának vetik alá. Amikor a képességek és az ellenfelek összecsapnak, talán senki sem marad, aki eloltaná a tüzet – és Norta birodalmát az a veszély fenyegeti, hogy porig ég.



Régóta várom már a folytatást, mivel minden egyes kötettel sikerül az írónőnek valami újat mutatnia, s olyan lezárást adnia az adott kötetnek, ami csak még jobban felcsigáz és nem hagy nyugton addig, amíg a kezemben nem foghatom a következő kötetet. Legnagyobb elégedettségemre nem trilógiával van dolgom, hanem sorozattal. Nagyon várom, hogy kiderüljön, hogy még hány köteten át élvezhetem azt a világot, amit megteremtett az írónő, hiszen kétség nélkül mondhatom, hogy az egyik legjobban megírt világgal van dolgunk, s nem lehet nem megkedvelni magát a történetet és a karaktereket egyaránt.

Érdekes, de olyan rég olvastam a második részt, hogy jó néhány részlet már kiesett az emlékezetemből, viszont az első néhány fejezet abban is segít, hogy újra felvegyük a történések fonalát és minden kikristályosodjon előttünk. A történet pontosan ott folytatódik, ahol az Üvegkard véget ér. Már az előző kötet végénél tudtam, hogy brutális függővéggel kell szembenéznem, de az még semmi ahhoz képest, ami ezután jön. Nem akármilyen kezdéssel indít a kötet. Egyből belevág a sűrűjébe és a mankók segítségével, még ha néhol el is veszünk a temérdek információ között, segítenek visszatalálni a helyes útra. Arra az útra, ami egyre közelebb és közelebb visz Mare-hez, a társadalomhoz és a végkifejlet felé. Már most iszonyatosan érdekel, hogy mi is lesz a világ sorsa, hogy milyen cselszövések és árulások keresztezik még az utunkat, amin végig kell mennünk, hogy eljussunk reményeim szerint a mindent megváltó és elsöprő befejezéshez. De ne haladjunk ennyire előre, hiszen egy kötet még biztosan fog akadni, mivel A király ketrece is erősen függővéges ahhoz képest, hogy több mint 500 oldalon keresztül lehetünk újra részesei a Vörösök és az Ezüstök ellentétének. Úgy érzem, hogy amellett, hogy tágabb, mélyebb betekintést enged mind a Skarlát Gárda, s mind az Ezüstök világába; még arra is van lehetőségünk, hogy egy kicsit a dolgok mögé lássunk, s elkezdjük megismerni a két társadalom eredetét, azaz azt a történetet, ami ahhoz vezetett, hogy Ezüstök uralják a világot. Igaz, hogy csak elenyésző mennyiségben kapunk információt, mégis felkelti a figyelmet és arra ösztönöz, hogy minél előbb a végére érjünk a kötetnek, hátha lesz még információmorzsa , amit beépíthetünk a hiányos tudásunkba, s jobban megérthetjük a miérteket. Remélem ez a szál jobban ki fog bontakozni a következő kötetben és megadja azt a választ, amire már a kezdetek óta kíváncsi vagyok. Az elmélet, amit feltár előttünk eléggé izgalmas ahhoz, hogy ne legyen félbehagyva és jobban beengedjen a sűrűjébe, s ezáltal talán jobban bele is tudjuk élni magunkat az Ezüstök helyzetébe.

A kötet különlegessége, hogy Mare mellett további két karakter szemszöge is helyet kap a cselekmény sűrűje között. Nagyon jó kontrasztot alkot a három szemszög, mivel egy újvérű és egy Ezüst gondolataiba és aggályaiba is betekintést enged. Utóbbit azért is élveztem, mert a szóban forgó Ezüst nem más, mint Evangeline, akit ezidáig nem sikerült megkedvelnem, sőt... de az, hogy beleláthattam a fejébe és az ő szemén keresztül követhettem végig az események alakulását még jobban hozzájárult ahhoz, hogy ne csak élvezettel olvassam a kötetet, hanem át is érezzem mások sorsát és meglássam azt, hogy nem minden fekete-fehér, s a felszín alatt elrejtve csörgedeznek még érdekfeszítő dolgok.

Maga a cselekmény ennél akciódúsabb már nem is lehetne. A címből kiindulva és az előző kötet végéből simán az jöhetne le, hogy ez a harmadik rész totálisan unalmasnak ígérkezik, de akik ezt gondolják azok hatalmasat fognak csalódni, pozitív értelemben. Még azok a részek is, ahol Mare szenved és kénytelen elviselni Mavent is, érdekfeszítőek és adrenalinkeltőek. Nem egyszerűen mesél, mesél és mesél, hanem  a cselekmény mélyére enged, megmutatja, hogy mi hogyan is működik, s hogy egy elborult elme, legyen az természetbeli vagy megváltoztatott, mire is képes. A Vörös Kiráylnőben egy ideig Maven volt a favoritom, majd ez megváltozott a második részben, viszont ott tartok megint miután Victoria Aveyard megmutatta azt az utat, ami Mavent olyanná tette, amilyen, hogy sajnálom és megint kezd egyre közelebb férkőzni hozzám, holott nagyon ritkán szoktak ennyire negatív karakterek közel kerülni hozzám, viszont kettősség is van bennem. Egyrészt borzalmas az, amit át kellett élnie a fiúkirálynak, másrészt el is borzaszt, hogy mikre is képes.

A történetet magát úgy tudnám a legjobban leírni, hogy meglepően akciódús, véres, erőszakos és talán a túl sok harc és véres jelenet miatt a férfi olvasók szívéhez közelebb áll, viszont az írónő stílusa lehetővé teszi azt is, hogy én, mint nő élvezzem, s ne csak a lefestett világot és a benne élő különleges embereket, hanem bizony a keményebb jeleneteket is, amikor csak úgy hullanak az emberek, mint a legyek. Erre a kötetre volt szükségem, hogy kilendítsen a mindennapi problémák és elvárások mókuskereke alól. Úgy kellett nekem, mint az éhezőnek egy falat kenyér. Az írónő újfent megmutatta, hogy újabbnál újabb ötletekkel tud előállni, amitől csak még élvezhetőbb és még színesebb lesz a kötet. Nagyon érdekes ahogy az LMBT szálat beleszőtte, hiszen álmomban nem gondoltam volna, hogy egy ehhez hasonló kötetben szerepet játszhat ez a szál, de Victoria megmutatta, hogy igenis itt a helye. S ezáltal még egy olyan karaktert is sikerült megkedvelnem, akit már az elejétől fogva sem kedveltem. Összességében méltó folytatása ez a sorozatnak, viszont sose fogok tudni megbirkózni a függővégekkel, agy aki nem szereti ezeket, úgy mint én, azoknak nagyon fájdalmas lesz az elválás, hiszen megmarad egyfajta üresség, hiány érzet bennünk, hogy nem tudjuk mi lesz ezután, mert az biztos, hogy a megpróbáltatások sora és az egész világ sorsa itt még nem ér véget.Sőt, minden csak most kezdődik igazán el. Minél előrébb haladunk annál több vérontás és cselszövés fog következni, egészen addig, amíg meg nem születik egy új világ, egy Maven nélküli világ. Ez az első olyan kötet a sorozat eddig megjelent részei közül, amiben - legnagyobb örömömre - térkép is van, s ez csak még jobban hozzájárul ahhoz, hogy teljes mértékben átéljük a történetet, a borzalmakat és nyomon kövessük a különböző szemszögek és csaták helyszíneit. Ha ki akartok kerülni a komfortzónátokból vagy éppen újdonságra vágytok csak ajánlani tudom a Vörös királynő sorozatot, mert lenyűgöző és fantasztikus.
"Mások vagyunk, furcsák, olyan hatalommal, amilyennel még az Ezüstök sem kérkedhetnek. Foszlott kábelek vagyunk, meg-megakadó gépek, akik még mindig csak tanulgatjuk, kik vagyunk és mire képesek. Ki tudja megmondani, mivé válhatunk?"

"Örülök, hogy a Őrző szorításából mozdulni sem tudok, különben odarohannék. Egyik részem oda akar sietni, hogy bevégezzem a munkát, vagy megvigasztaljam, nem tudom. Mindkettőt egyformán akarom. Bele akarok nézni a szemébe, és látni akarom, hogy mindörökre elhagy."

"A gondolataim minduntalan elkalandoznak. Fekete haj, kék szempár. Könnyek, amelyeket Maven nem hajlandó megmutatni még nekem sem. Ez is színjáték volt? És mi van, ha az? Mi van, ha nem? A szívem megszakad érte, vagy éppen megkeményedik. Továbbolvasok, hogy megszabaduljak ezektől a gondolatoktól."

"Homályosan átfut az agyamon, vajon hogyan köthetett itt ki Mare Barrow Dúcból: pár lépésre két királytól, amikor véres történelmünk újabb darabja kerül helyre. Julian meg fog veszni, amikor ezt elmondom neki. Amikor. Mert viszontlátom majd. Mindannyiukat."

" - Igaz, igaz. - Hamar összeszedi magát, és elsápad. Ha nem tudnám, hogy nem így van, azt hihetném, hogy Cal fél az apámtól. Már a gondolat is vicces. Egy Ezüst herceg, egy tábornok, aki egy csettintésre tüzet tud támasztani, fél egy sánta, öreg Vöröstől. - Nyújtsunk."

"Gyorsan, lángoló tekintettel válaszol. - Téged. - Ujjai a kezemre szorulnak forrón. Visszafogja magát, amennyire tudja. - Szerelmes vagyok beléd, és jobban akarlak, mint bármit a világon."



Köszönöm a Gabo Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése