2017. november 18., szombat

Beth Flynn: Kilenc perc


"Még sohasem láttam kivégzést."


Az ​akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja. Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa. Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme. Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára. Ginny okos és intelligens, de még csak tinédzser. Nehezen alkalmazkodik az új életéhez, eleinte küzd ellene. Aztán belenyugszik a feltételekbe.
Vajon megmentik? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy?


Ez az első Rázós könyvem, de biztos, hogy nem az utolsó. Már három nyalánkságot (Kimondhatatlan, Papírhattyú, Megölni Sarait) be is szereztem, mivel a KMK ezen kategóriája valami eszméletlen. Ritkán gondolkodom el azon, hogy mi hiányzik vagy éppen milyen új gondolatmenetű könyvet kellene olvasnom, de még a fel nem tett kérdést is megválaszolta a Kilenc perc. Elképesztően izgalmas, egy teljesen új világba enged be és az sem elhanyagolandó tény, hogy sikerült egy újabb gyöngyszemet a piacra dobnia a kiadónak. Minden elismerésem aaz övéké és az írónőé, amiért megírta a Kilenc perceet. 

De kezdjük szépen az elején. Igazából mielőtt elkezdtem volna nem is tudom, hogy mire számítottam. Már annál a résznél, hogy motoros banda megvett magának, hiszen már nagyon régóta el szeretném kezdeni nézni a Sons of Anarchyt, de most ezután a könyv után kaptam igazán kedvet hozzá, mivel nagyon őszinte, valóságos és nem fél leírni a kemény valóságot. Az egész kötet úgy van megírva, mintha a főszereplő, Ginny visszaemlékezne, hogy milyen is volt a kezdet és, hogy mik voltak azok az események, amik gyökerestül felforgatták az életét. A hitelessége mellett azért nekem az elrablással vannak problémáim. Lehet, hogy én vagyok a naiv, de én személy szerint egyáltalán nem állok szóba idegenekkel, főleg nem férfiakkal és a Ginny elrablásával kapcsolatos leírások amellett, hogy hihetetlenek voltak kicsit elképzelhetetlenek is. Ahhoz, hogy ezt a kötetet valaki olvasni tudja szüksége van arra, hogy úgy lássa meg a dolgokat, ahogy azok vannak és ne kergesse magát rózsaszín felhőkbe. Maguk a leírások pontosan, kegyetlenek ha kell, de a gyengédséget, a szeretetet és a vonzódást is fel lehet fedezni bennük, csak úgy, mint magát a szerelmet, ami bizony lap lap után egyre szembetűnőbb és egyre természetesebbnek hat. Nincs benne semmiféle köntörfalazás, inkább arra törekszik az írónő, hogy megmutassa milyen is egy motoros banda élete, s ezt mindenféle illúziókeltés nélkül teszi, s emiatt nemcsak hogy érdekes lesz a történet, de még szívszorító és mint már említettem néhol kegyetlen is. Persze vannak részek, amik olyan erős érzelmi töltettel rendelkeznek, hogy félre kellett rakjam a kötetet, hogy folytatni tudjam, de mint "hozzászoktam" ahhoz, hogy kegyetlenül őszinte, már szinte megállás nélkül olvastam tovább és valahol legbelül reménykedtem, hogy nem lesz annyira brutális a vége és igazi magyarázatot kapok a miértekre és jobban megértem a szereplők gondolkodását is.

A történet úgy kezdődik, hogy az írónő előre lelövi a poént, mégsem gondolom úgy, hogy ettől unalmas lenne a sztori, vagy  éppen úgy érezném, hogy megfosztott valami fontostól, mert nem, s emiatt a kezdés miatt volt bennem egy bizonyos kényszer, hogy minél előbb megtudjam, hogy mi vezetett el ahhoz a ponthoz, hogy az a szörnyűséges esemény megtörténjen. Akárhogy nézem mind az elrablást, s mind Ginny további életét, ha lehet így fogalmazni, akkor teljesen megváltozik, de ez a változás nem feltétlenül jelent rosszat. Előre fel voltak készülve arra, hogy majd sorozatos erőszakolásokról és mindenféle durvaságról kell majd olvassak, de ez nem egészen így történt. Teljesen más képet mutat be Beth Flynn a történetéről, mint amit elsőre gondoltam róla. Persze olyan háttérinformációkat is kapunk, ami sokat segít a jobban érthetőségért, de nem ez a lényeges, hanem az a természetesség és őszinteség, amivel elénk tárja a cselekményt és az információk tömkelegét.

Maga a cselekmény annyira izgalmas és fájdalmas, hogy azt nagyon nehéz szavakba önteni, s ezt a könyvet minden valamirevaló lelkes olvasónak olvasnia kell, hiszen egy teljesen új szemléletet ad, és segít megérteni olyan dolgokat, amik hazánkban - legalábbis én nem tudok róla - nincs jelen. Mind a motoros bandák megjelenésre és a korszak is amikorra a cselekmény idejét teszi tipikusan amerikaivá avanzsálja a történetet, s a retró hangulat ügyel az akkori struktúra és hierarchiai rend bemutatására is. Ezt olyan hitelesen teszi, hogy még jómagam is, aki sosem járt az USA-ban úgy éreztem, mintha én is ott lettem volna a szereplőkkel és az ő szemszögeiken keresztül láttam volna a történéseket és velük együtt éltem volna át az érzelmeket, a szívszorító helyzeteket és a mindent elsöprő egyediséget, amit ont magából a kötet.

Mindemellett a felnőtté válás is előkerül. Megmutat egy teljes életutat szinte, hogy hogyan nő fel valaki távol az otthonától és a szeretteitől, hogy hogyan lesz ebből a személyből az a valaki, aki a regény befejezéséig válik. A főszereplők mellett a mellékkarakterek és a mellékszálak is igen jelentősek. A legnagyobb meglepetéseket éppen ezek a karakterek és szálak adják, hiszen nincs is rosszabb, mint egy megsértett nő, akinek nagy tudás van a hatalmában. A legnagyobb meglepetés viszont akkor ért, amikor eljutottam az utolsó fejezetig és a prológushoz, mivel nem konkretizálja a mondanivalóját és emiatt elültet az emberben egyfajta kíváncsiságot. Alig várom, hogy megtudjam azt a titkot, de nem tudom, hogy a trilógia következő kötete fogja e taglalni, s úgy egyébként is érdekel, hogy még mit lehet ebből a különleges sztoriból kihozni. Mind Ginnyt, s mind Grizzt több oldalukról ismerhetjük meg. Ginny a kalandos útja során igazi nővé érik, s azok a borzadalmak, amiket átél csak még jobban hozzátesznek ehhez. Grizz a kegyetlen bandavezér szerepében tündököl, de a kegyetlen énje mellett a gondoskodó, törődő szerelmest is megismerhetjük. Ez a kettősség teszi igazán érdekessé és feledhetetlenné. Összességében nagyon de nagyon tetszett a kötet. Még a legnagyobb kételkedőt is képes lesz megszelídíteni és megmutatni neki, hogy attól, hogy valami a Rázós könyvek kategóriájába esik, még lehet élvezetes és szerethető a brutalitása mellett. Kedves olvasóm, ha még mindig kételkedsz, ne tedd, hiszen egy csodálatos utazástól fosztanád meg magad. Magam is meglepődtem, hogy ennyire átjött a történet és nem borzongtam meg tőle túlságosan, s csak remélni tudom, hogy neked is éppen akkora élmény lesz, mint amilyen nekem volt.




" - Sohasem fogsz dolgozni. Azzal fogod megérni a pénzedet, hogy velem maradsz. És egyetlen férfi sem érhet hozzád. Rajtam kívül senki."

" - Sohasem tudnál csalódást okozni nekem, bébi. És nem akarom, hogy tapasztalt legyél. Tőlem megtanulsz majd mindent, amit tudnod kell - fordított szembe magával, hogy megcsókoljon. - Csak tőlem."

" - Csak tegyél meg valamit a kedvemért, Cicc! Mindig légy résen! Soha ne engedd el magad! Ilyen életmód mellett sohasem tudhatod, ki kopogtat az ajtódon."

" - Meglepődtél, Cicc? . kérdezte csillogó zöld szemekkel. - Hogy szerelmes vagyok beléd?"




Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése