2017. október 6., péntek

R. Kelényi Angelika: Az agyam eldobom - Nő pánikban


"Tíz évvel ezelőtt váratlanul rosszul lettem."


Betegséget humorral kezelni Képes-e az ember egy kemény, embert próbáló pszichés nyavalya kellős közepén kinevetni saját magát? R. Kelényi Angelika szerint igen, sőt, neki a gyógyulásban is segített, hogy öniróniával szemlélte saját problémáját. Pedig nem volt könnyű dolga. Pánikbetegségének felbukkanása előtt nemcsak bírta a tömeget, de kereste is; kifejezetten boltkóros volt, a legsűrűbb szórakozóhelyeket kedvelte, és sosem mondott nemet a mozira, színházra. Aztán egyik percről a másikra mindettől félelem kerítette hatalmába. Ezt a naplót saját tapasztalatai alapján jegyezte le, önsajnálat nélkül, nyersen, fanyar humorral.
Az agyam eldobom R. KELÉNYI ANGELIKA Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt író első könyve volt. A napló új ruhát kapott, és tartalma is jócskán kibővült valós, humoros, néha megdöbbentő részletekkel. Az új kiadással az olvasók a szerző életének egy meghatározó szeletét vehetik a kezükbe.


Eddig csak a történelmi-romantikus oldalát ismertem az írónőnek, s azt is szerettem meg, de örülök, hogy engedtem a csábításnak és ennek hála felfedeztem Angelika humorosabb, szarkasztikusabb oldalát is, mivel Az agyam eldobom amellett, hogy igazi útikalauz a pánikbetegség területén, meg van áldva kellő önkritikával és öniróniával is, ami letehetetlenné teszi.

Bővített kiadásról van szó, de nekem még így is túl rövid volt olyan gyorsan végeztem vele. Tartalmilag természetesen teljesen rendben van, de én még nagyon szívesen olvastam volna belőle jóval többet, mivel engem nagyon is szórakoztatott amellett, hogy komoly is maradt. Annyi kettősség van ebben a kötetben, amit persze pozitívan értek, hogy csak na és nem hiszem el, hogy nem került hamarabb a kezembe a kötet. Akik hasonlóan pánikbetegséggel küzdenek azoknak nagyon jó kilábalási pont lehet, mivel magam is ismerek olyan személyt, aki sajnos pánikbeteg és nagyon is meg tudom érteni azokat a kis furcsaságokat, amikről Angelika is ír, mivel tényleg van úgy, hogy az ember még a saját árnyékától, az ő kis szentélyében is fél valamitől, és ez a félelem annyira lebénítja, hogy nem kap levegőt és mindenféle betegségeket kitalál ahhoz, hogy ne kelljen sehová se mennie, se iskolába, se dolgozni, se máshova. Egyben nagyon szomorú is, hogy ezeket át kell élnie egy embertársunknak, mégis engem az őszinteségével és a szókimondóságával teljesen meggyőzött. Megszerettem ezt az oldalát is az írónőnek, s megmutatta hogy mennyire színes egyéniség is, ami az írást jelenti, s mint maga ember is roppant szórakoztató lehet vele az élet.

Ez a kötet egy napló, ami mindent részletesen, egészen a kezdetektől kezdve leír, hogy hogyan is alakult ki a pánikbetegség, mik voltak az első jelei, s ami nekem a legszimpatikusabb volt amellett, hogy kijött belőle Angelika, hogy ezáltal több esélye lehet annak, aki ebben a betegségben szenved, mivel kézzelfogható, élő példát mutat, hogy bizony minden csak akarás kérdése és újra lehet valaki normális, és nem fog úgy metrózni, hogy megállónként leszáll, hanem egyben végigcsinálja az egészet, ha a fene fenét is eszik.

Emellett útmutatást is ad, főleg a végefelé s az a sok humor és önkritika, amivel olvasás közben találkozhatunk, kárpótol mindenért, minden egyes kínért, amit átéltünk, mivel bizony nem sétagalopp ez a kötet az érzelmekre nézve, mégis mindenkinek tiszta szívből tudom ajánlani, hogy adjanak egy esélyt a kötetnek és mélyedjenek el benne teljes mértékben, hiszen csodálatos ez az egész, amit az írónő véghezvitt és hatalmas tisztelet jár azért is, hogy ezt a rögös utat másokkal is megosztotta, ezáltal megmutatva azt, hogy soha nem lehet tudni, hogy mikor jön el az a pont, amikor minden visszakerül a normális kerékvágásba és ott folytatódik, ahol folytatódnia kell. Persze a barátok és a család támogatása roppant fontos, ezt is sikerült kellőképpen kihangsúlyozva megmutatnia az írónőnek, hogy nem légből felkapott szöveg, hanem maga a valóság.

Az őszintesége páratlan. Teljesen odáig vagyok érte, mind a könyvért, s mind Angelikáért is. Köszönöm. Nemcsak a saját nevemben, hanem azokéban is, akik a könyv hatására fognak majd változtatni és kijönni újra a valóságba és újra fel fogják fedezni a hétköznapi csodákat.




" - Nem teszed ezt veled, Tesó. Az a szőnyeg maga a pokol, hidd el! Napi takarítást kíván, meg fogsz tőle őrülni! - válaszoltam minden lebeszélő képességemet bevetve."

"Ma reggel rájöttem, hogy képtelen leszek bejárni a munkahelyemre. Így, simán, biztosan nem fog menni. Nem szállhatok ki a metróból minden megállóban! Pedig már tegnap is, legszívesebben menet közben kiugrottam volna. Kell a pszichiáter! Adjon valami gyógyszert, ez így nem mehet tovább!"

"Ki akar egy szobanövénnyel járni? Én nem akarnék, az biztos, és nem várhatom el mástól sem, hogy akarjon. Pillanatnyilag sokkal kevésbé vagyok jó fej, mint amikor F. megismert. Szóval, ha hosszú ideig leszek ilyen nyomorult, akkor esélytelen, hogy kibírja. Ezt senki sem bírja ki, csak egy mazochista."

"Na, bakker! Tegnap értelmes lénynek látszottam, ma meg alkalmasnak. Én, a precíz, lelkiismeretes. Tisztára betojok! Ezek a cseh kettőt nézik?"

"Mi, emberek, a macskák szolgálói vagyunk. Ezt ők tudják. A Föld a macskák bolygója."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 30%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése