2017. október 28., szombat

Julia Lewis Thomson: Többek szerint


"Szerettelek tiszta szívemből, de már rég nem vagy az enyém."


Te ​melyiket választanád: a bosszút vagy a szerelmet?
Többek szerint felelőtlen nőcsábász vagyok, aki magasról tesz az érzelmekre, és képtelen kötődni egy másik emberi lényhez. Ilyennek lát mindenki, mert az életstílusommal ezt hitetem el velük. Bulik, nők, zene… ez határozta meg az életemet egészen addig, amíg nem találkoztam Nastyával. Igazi rockernek tartom magam. Olyan helyről jöttem, ahol a bűn a mindennapok része. Hiába szántak nekem különb életet, talán soha nem tudok kilépni a múltam árnyékából. Különösen úgy, hogy az orosz maffia látóterébe kerültem. Zsák a foltját, szokták mondani, és az enyém egyértelműen Nastya, aki a legnagyobb természetességgel táraz, céloz és lő. Ráadásul úgy hajt át motorral a piroson, mint a rosszfiúk a csajokon. Julia Lewis Thomson új, akciókban és meglepő fordulatokban bővelkedő történetben leplezi le a nagy sikerű Többek által című regényben megismert Maxim sötét titkait. Vajon beszippantja-e az a világ, amitől a családja egész életében óvta? Vagy elég ereje lesz ahhoz, hogy ellenálljon a csábításnak?


Maxim már a Többek általban is hatalmas kedvencem volt és extázisba kerültem, amikor kiderült, hogy bizony neki is lesz külön története. Onnantól kezdve, nem hazudok, ha azt mondom, hogy számoltam a napokat a megjelenésig. Minden egyes apró kiszivárogtatott részletért ugrottam, s ha emlékeztek még, itt a blogon is olvashattátok az előszót, amit az írónő megosztott velem. A könyvnek volt egy turnéja is, amin igaz, hogy én nem vettem részt, de nagyon is irigyeltem azokat, akik jóval a megjelenés előtt részesei lehettek az én Foxi Maxim csáberejének. Alig vártam, hogy végre én is odajussak, hogy a kezembe foghassam és átadhassam magam a cselekménynek. Az már csak bónusz, hogy dedikálta is a kötetet az írónő. Köszönöm!

Akiknek már volt szerencséjük a Többek általban megismerkedni Maximmal, azok tudják, hogy mennyire megtévesztő is tud lenni a macsós kisugárzásával, de ahogy annak lennie kell, úgy az írónő is végre megmutatta, hogy milyen is az igazi és hamisíthatatlan szőke hercegünk, aki végre felfedi magát előttünk és egy olyan oldalát mutatja meg, amiről még a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. Igazi meglepetések és váratlanabbnál-váratlanabb fordulatok könyve a történet. Nemcsak, hogy a múlt és a jelen darabjai váltogatják egymást váltószemszögön keresztül, de még arra is figyelt az írónő, hogy minden egyes információmorzsával egyre közelebb és közelebb vigyen minket a megoldás felé. A cselekmény ezúttal is páratlan. S ha szabad ilyet mondanom, akkor nemcsak hogy merőben eltér a Többek általtól, de még egy teljesen új oldalát is megmutatja az írónő. Míg az első résznél igazi hullámvasúton érezhettem magam, addig Maximnál egyre jobban kapkodtam a fejem, mivel minden egyes oldallal, még izgalmasabb, még frenetikusabb a történet. A leírások és az új keletű kifejezések használata teszi igazán színessé és feledhetetlenné. Nemcsak arra helyezi a hangsúlyt, hogy adjon egy fergeteges cselekményt, hanem arra is, hogy karakterfejlődést mutasson be, amellett hogy végre-valahára a főhősünk múltjára és gyökereire is megismerhetjük. Ezáltal egy teljesen új kultúra kerül szembe velünk, ahol egészen más értékrendek és normák uralkodnak, mint itt nálunk Magyarországon. Olyan orosz érdekességeket tesz bele, ami miatt mi olvasók is kedvet kapunk az ország megismerésére vagy egyszerűen csak lenyűgözve olvassuk, hogy mire is képes egy-egy kiképzett férfi, mivel akármennyire is ódivatúan hangzik, a nőknek nem sok szerepet szánnak.

Maga a kultúra is közel áll hozzám, de ami igazán felkeltette Maxim mellett az érdeklődésemet az Nastya, elvégre ki is ő és mi köze van a szívtiprónkhoz, s miket fog miatta elkövetni Maxim? Ezek, s ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem, s ahogy egyre közelebb értem a végéhez úgy kezdett a kép is teljesen kirajzolódni előttem, úgy lett szinte minden egyértelmű és világos. Az elején nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly lesz ez a kötet, de így visszagondolva, kellett ez, mivel ezáltal az írónő is egy újabb oldalát mutatja meg nekünk, amiben nemcsak azt láthatjuk, hogy mennyit is fejlődött (úgy érzem, hogy nagyon is sokat), hanem azt is, hogy hogy képes egy teljesen átlagos szoknyapecérből egy igazi tökös srácot faragni, aki miatt még jobban odavagyunk, s mi magunk is akarunk egyet otthonra, igaz csajok? 

Milyen jó is lenne, ha egy Maxim lesné minden óhajunkat és sóhajunkat, maga lenne a mennyország, főleg most hogy már megkomolyodott és végre nemcsak az élvezetek hajszolásával foglalkozik, hanem annál fontosabb dolgokkal is. Maxim mellett Nastya kap főszerepet, de be kell vallanom, hogy az elején cseppet sem győzött meg. Egyszerűen nem volt szimpatikus. Egy elkényeztetett kis hercegnőnek tűnt, aki mindig megkapja azt, amit éppen óhajt, akkor és amikor óhajtja, de ahogy egyre jobban megismertem ez úgy foszlott le róla és nem maradt más, mint a kemény és őszinte burok, s emiatt kezdtem el együtt és átérezni az életét és a döntéseinek a következményét.

Kettő nem szokványos karaktert rak egymás mellé JLT s reméli a legjobbakat, de már az elejétől lehet érezni azt a szikrát és éteri vonzást, ami átjárja a szereplőinket, s ez tudatos alakítás e vagy sem, az most lényegtelen, mivel összhatás az mindent elsöprő. Ennél jobb ellenfelet úgymond nem is adhatott volna az írónő Maximnak, hiszen általa tudja csak úgy igazán megmutatni, hogy mire is képes ő és, hogy nem biztos, hogy amit a felszínen mutat az valójában az a Maxim, akit mindenkinek ismernie kellene. Egy bizonyos ponton nem akartam hinni a szememnek, főleg Andris halála miatt, hogy megint eljátssza ezt velem az írónő, de legnagyobb elégedettségemre nem szándékozik brutális eszközökhöz nyúlni, csupán csak megmutatja, hogy bizony megcsinálhatta volna, de mégsem tette, mivel Maxim akkor az igazi, ha eleven és olyan döntéseket hoz, amik néhol szórakoztatóak, néhol pedig nagyon is felelősségteljesek és elfogadhatóak. Összességében nagyon meg vagyok elégedve a történettel, viszont el kellene ide egy második rész, mivel úgy érzem, nem is inkább feláldozom magam annak az oltárán, hogy még több Maximot olvashassak, mivel ez a pasi egy igai álom a maga által cipelt terheivel és nehézségeivel együtt. Sosem elég belőle annyi, mint amennyit ad. Több és több kell belőle. Tudom, hogy kicsit, na jó talán nagyon elfogult vagyok vele szemben, de ez van, ritkán van rám könyves pasi ilyen hatással, főleg magyar írónő tollából. Nagyon várom már a következő kötetet, legyen az akárkinek is a története. Leginkább egy újabb Maxim csodának örülnék. :)
"Ebben a másodpercben a velem száguldó autó lefékezett a betonfal előtt. Minden lelassult, majd megállt. Éreztem a hátamhoz simuló mellkasában a szíve minden egyes dobbanását, a lélegzetvételét, s ekkor az a pillanat sokkal intimebbé vált, mint amikor pusztán csak a testét élveztem. Ki kellett szakadnom abból az érzelmi hullámvasútból, amire felültetett. A közelsége felkavaró volt, pusztító, de békét és megnyugvást is jelentett."

"Legszívesebben ordítottam volna mérgemben. Jól mondta, igazi kőbunkó volt, és én önként szaladtam bele abba a késbe, amit megforgatott a szívemben."

" - De igen! Itt ülsz egész nap, vagy a lőtéren. Pedig te egy rohadt jó zenész vagy! Neked a bandádban lenne a helyed - hadarta. - Te nem egy kicseszett Amerika Kapitány vagy, és nem is valami béna Vasember. Te..."

" - Ez a kutya egy bohóc - kacagott Anna. - Maximon szocializálódott. Szerinted Dima tud neki újat mutatni?"

" - "Foxinak, mert hazavárjuk. Anna." - olvastam fel lefordítva oroszra, majd automatikusan magyarul hozzátettem: - Foxi Maxi az öreganyátok!"

" - Tudod, kicsim, az igazi kincset többnyire nem szükséges keresni. Általában véletlenül görgeti a sors az utunkba. előfordul, hogy nem megfogható. Egy érzés is lehet kincs, de akár egy személy is."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak és Julia Lewis Thomson írónőnek a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 25%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése