2017. október 22., vasárnap

Ella Steel: Sors-Döntő


"Csodálatosan szép időnk volt."


Evan Keller egy feltörekvő rock banda tagja, akinek meghiúsulni látszanak az álmai.
A teher, ami a vállát nyomja már túl sok neki. Segítséget kell kérnie, de ezt nem teheti meg nyíltan, mert az csak tovább rontana a helyzeten. Vajon megtalálja a megfelelő embert?
Haley Benett egy elszánt, makacs fiatal nő, aki bizonyítani akarja leendő hivatása iránti elkötelezettségét.
Egy hétköznapi történet, egy nem hétköznapi szerelemről. Egy kapcsolat, ami már az első személyes találkozó előtt elmélyül.
Két szív és egy nagy szerelem.
Vajon az egymás iránt érzett szerelmük elég erős ahhoz, hogy legyőzze az élet által eléjük sodort akadályokat? Megismerhetjük félelmeiket, küzdelmüket, kitartásukat és egymásba vetett bizalmukat.
Ebben a történetben bármi megtörténhet, hisz a sorsunkról mi magunk döntünk.


Volt olyan aranyos az írónő, hogy írt nekem egy privát üzenetet, amiben megkérdezte, hogy lenne e kedvem elolvasni a debütáló regényét, s mivel eddig ő az első írónő, aki ilyenre kért és mivel a fülszöveg is felkeltette a figyelmemet, egyből igent mondtam, s most hogy már el is olvastam kijelenthetem, hogy egyáltalán nem bántam meg, sőt köszönöm az élményt, hiszen lehet, hogy első könyves szerzővel van dolgunk, de ez mégsem érezhető.

Amilyen vékonyka a kötet, annál több meglepetést, váratlan fordulatot és tanulságot tartalmaz. A lehető legtöbb önsegítő gondolatot adja át, amit egy könyv csak adhat. Van benne minden, önismereti tanács vagy éppen csak úgy az életre vonatkozó. Ritkán mondom ezt, de nagyon sikerült meglepnie. A történet sablonossága egy pár oldal után eltűnik, mivel ez jóval több, mint egy egyszerű lány-zenész kapcsolat. Nemcsak, hogy több ennél, de még egy olyan éteri vonzás is árad a lapokból, amit ritkán lehet érezni egy alapvetően romantikus történetnél, de itt még a legapróbb, titkos megmozdulás is vonzalmakat szül, s nem is akármilyeneket. Az írónő az egyik kedvenc témámhoz nyúlt, ami nem más, mint a zenész világ, azon is belül a bandák, együttesek élete. Mivel nem olyan rég én is részt vettem egy mega-giga szuper koncerten (életem élménye volt), sokkal jobban át tudtam élni, mind a turnézással, s mind a zenei aláfestésekkel tűzdelt cselekményt. Nem volt meg bennem az, hogy nem tudom, hogy milyen is az élmény, de ha tegyük fel ezt nem tudnám, akkor sincs semmi baj, hiszen olyan természetességgel és bájjal ír az írónő, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Nagyon jól szövi a szálakat, s a legnagyobb izgalmak közepette is képes még jobban vonzani a tekintetünket, mivel újabb és újabb megoldandó ügyeket és problémákat tár elénk. A maga nemében igazi kiemelkedő alkotás, s nem tévedek, ha azt mondom, hogy egy ennyire erőteljes kezdet után csak bízni tudok benne, hogy a kiadók is felfedezik az írónő tehetségét és mondanivalóját, s megadják neki az esélyt, hogy ne csak magánkiadásként legyen elérhető a regénye, hanem a boltok polcain is.

A karakterek már-már élőek, olyan mintha kilépnének az oldalakról, s a lelki szemeink előtt zajlik le a cselekmény. Minden egyes érzelmet, kezdve a szomorútól egészen a viccesen, kínoson át minden megtalálható, s a legjobb, hogy ezeket képes is átadni, nemcsak felszínesen kapargatja a szívünket, hanem a legmélyéig behatol, s együtt nevetünk vagy épp bosszankodunk a szereplőkkel. A legviccesebb részek számomra egyértelműen azok, amelyekben Haley és Evan üzenetváltásait olvashatjuk, mivel egy az, hogy valamilyen szinten humorosak de még életszerűek is. S lehet, hogy elsőre az a vonzalom, ami a legelejétől megvan a főszereplőink között valótlannak tűnik, mégis hiszek benne, hogy létezik ilyen, még akkor is ha jómagam semmi hasonlót nem tapasztaltam eddig. A szerelem kifürkészhetetlen, s mindig akkor jön, amikor nem is számítunk rá.

A könnyedsége mellett komoly is marad a történet, és igaz hogy nagyon gyorsan történnek az események, mégsem az a benyomásom, hogy kihagytunk volna valamit, de az igaz, hogy azért a turnéról és a különböző állomások helyszínéről szívesen olvastam volna még. Ki tudja talán egy bővített verzióban ez majd évek múlva megvalósul, de addig is be kell érnünk azzal, amit kaptunk. Gyakran előfordul, hogy ami elsőre nagyon megtetszik történet, azt próbálom húzni, hogy jó sokáig kitartson, de ez a Sors-Döntőnél nem sikerült, hiszen akármilyen vicces vagy éppen romantikus résznél ért véget egy-egy rész, nem tudtam letenni olyannyira magához láncolt és tudnom kellett, hogy mi fog történni a következő oldalon, vagy netalántán az azt követőn. Teljesen függője lettem és nehéz szívvel vettem tőle búcsút.

De, hogy ne csak a belső tartalmat értékeljem, azt is meg kell említenem, hogy ahhoz képest, hogy magánkiadás nagyon igényes mind a borító, s mind a megjelenés. Nagyon puha a fedlap és ez a puhaság a lapoknál is meglátszik, mivel nagyon könnyű lapozni, nem kell attól félni, hogy meg fog törni a könyv gerince, hiszen ez szinte képtelenség annyira könnyen és ruganyosan lehet belelapozni és természetesen falni a sorozat. Ami a legjobban tetszett benne az talán az érzelmek megnyilvánulása és az, hogy nem köntörfalazott. Mindig azt tárta elénk, amit éppen jónak gondolt, s nem rejtette véka alá a véleményét egy-egy témával kapcsolatban. Igaz, hogy egy könyvet olvashatunk, mégis három szerelmi történettel, sorssal van dolgunk. Nem szeretnék spoilerezni, de minden ami a felszín alatt, vagy épp a levegőben lebeg megérzés az mind igaz, s biztosak lehetünk benne, hogy mindennek van megfelelő magyarázata és megfelelő oka. Nagyon logikus, s egyben következetes is, ahogy vezeti az írónő a történetet, s ezt nem lehet valakinek csak úgy tanítani, vagy annak született valaki, hogy írjon, vagy nem. S bizony Ella Steelnek írnia kell. Minél több történettel és mondanivalóval kell megajándékoznia az olvasóit, akik biztos vagyok benne, hogy akárcsak én, hogy nagyon várjuk, hogy valami újat olvashassunk tőle. Azt hiszem sikerült egy újabb gyöngyszemmel megajándékoztatnia az írónőnek, s büszke tulajdonosa vagyok az én Sors-Döntőmnek.
" - Szinte hihetetlen, hogy az a pasi hogy volt képes még így is végig énekelni és dobolni azt a dalt. Már önmagában nem egyszerű ezt a kettőt egyszerre csinálni, de így, elbambulva... le a kalappal előtte - vihogott a húgom. Már rég elvesztettem a fonalat, hogy min is mulat ennyire jól. Öt perc... az nem lehet."

"Istenem, istenem, szeretem! Nem! Dehogy szeretem, max kedvelem. Nem, ez annál sokkal, de sokkal több, ilyet én még nem éreztem férfi iránt. Ez valami komoly, ha egyelőre még nem is, de hamarosan szerelem lesz."

" Azt hittem, velem ilyen soha nem fog megtörténni. Hiába a gyerekkori álmok a hercegről, aki egy nap majd eljön értem és belém szeret, megment a rosszaktól, majd családot alapít velem. Mindig valóságként gondoltam ezekre a jövőbeli képekre, de nem is tudom, hittem-e ebben valójában. Az, hogy most itt vagyok vele, tényleg egy beteljesült álom."

" - Annyira örülök fiam, hogy egy ilyen kedves lányt találtál magadnak! Komolyan kezdtem attól félni, hogy már sosem találsz egy jóra való nőt. Köszönöm Haley, hogy megmutattad ennek a fafejű gyereknek, hogy mit jelent igazán szeretni. Szüksége volt már rád - szorította meg mindkettőnk kezét Mrs. Keller."



Köszönöm Ella Steelnek a könyvpéldányt és az élményt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése