2017. szeptember 24., vasárnap

Sue Fortin: A lány aki hazudott


"Rettegtem ettől a pillanattól."


Erin és Roisin barátok voltak, aztán egy halálos baleset mindkettejük életét összezúzta. Majd Roisin felfedezi Erin azóta, egy évtizeden át őrzött titkát, és eltökélten igyekszik elérni, hogy Erin megfizessen a hazugságokért. Erin azonban nem akarja újra felvenni a kapcsolatot Roisinnal. Új életet kezdett Londonban, nem áll szándékában újra hazatérni. Mikor viszont apja rejtélyes körülmények közt súlyos balesetet szenved, nincs választása: haza kell térjen, és szembe kell nézzen egykori osztálytársával - és saját múltjával is. Erin tudja, ha nyilvánosságra kerül a titka, annak katasztrofális következményei lehetnek. Mikor Roisin váratlanul eltűnik, minden gyanú Erinre terelődik. Mindent megtenne a családja védelmében, de vajon milyen messzire kész elmenni, miközben az óra ellene dolgozik?

Sue Fortin páratlanul izgalmas a pszichológiai thrillereiben soha nem tudhatod mi lesz a következő lépés. Nemzetközi sikerkönyvei végre itthon is megjelennek.


Még a megjelenés előtt felhívta magára ez a kötet a figyelmemet, mivel szinte minden oldalon azzal találkozhattam, hogy nemsokára megjelenik és amúgy is imádom a jól kombinált, tetszetős borítókat, szóval egyből levett a lábamról és eldöntette velem, hogy nekem bizony ezt olvasnom kell. Már a borító színei, a pink és a fekete is olyan merész, hogy egyből megszerettem. A fülszöveg érdekesnek tűnt első olvasásra, de ahogy belevesztem a regény folyamába, rá kellett jönnöm, hogy eléggé megvezetett és nem éppen azt kaptam, mint amit vártam.

Életem első pszichothrillere, de nem az utolsó. Mivel még nem olvastam ebben a műfajban, ezért összehasonlítási alapom sincsen, viszont nem egészen olyan elképzeléseim vannak a műfajt illetően, amilyen szerintem egy ilyen kategóriájú könyv. Inkább mondanám kellemes és csavaros, bár néha kiszámítható olvasmánynak, mint feszültségekben gazdagnak. A műfaj lágyabb verziójával kerültem szembe, s ez így első próbálkozásra nem is volt rossz, hiszen nem mindig jó feltétlenül, ha egyből a sűrűjébe veti bele magát az ember, kell néha az a kis bevezető, ami meghozza a kedvet a súlyosabb és komolyabb témák felé. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy gyenge volt, hanem azt, hogy a maga lágyabb műfajában igenis helytálló, meghatározó kötet. Néhányszor igaz, hogy túl gyorsan lehet rájönni a rejtélyekre és csavarokra, de akik még nem mozognak rutinosan ebben a közegben, azoknak nagyon jó gyakorlást nyújthat. Igazi gyerekjáték kibogozni a szálakat és a helyére illeszteni az apró darabokat, s ezáltal nagyon könnyen rájöhetünk, hogy mi is történt Erin és Roisin között a múltban. Alapötletként iszonyatosan tetszik, hogy egy régmúlt eseményt és annak következményeit helyezi a középpontba és e köré építi a cselekményt és a fordulatokat, amikkel elég sűrűn találkozhatunk. Még úgy is, hogy várhatóak voltak bizonyos események, amik stílszerűen követték az elvárásokat van benne elég csízió ahhoz, hogy még így is újat mutasson és egy bizonyos szinten lenyűgözzön, hogy igen, erre a részletre nem helyeztem elég nagy hangsúlyt, pedig kellett volna.

Az írónő nagyon jól használja a visszaemlékezés eszközét, s nem is fél újabb és újabb múltdarabkákat elénk tárni. Mindig a megfelelő pillanatokban adja meg a múlt egy újabb darabját, ezáltal segítve a könnyebb megértést és azt, hogy megtudjuk, hogy mi is történt valójában 10 évvel ezelőtt és hogy ez az esemény milyen kihatással is van a jelenre, ahol kezdenek szépen lassan összeforrni a szálak és minden kezd értelmet nyerni. A múlt eseményei kapcsán olyan szinten sikerült eltalálnia Sue Fortinnak a határozottságot, érthetőséget és következetességet, hogy az valami elképesztő. Nem mellesleg ezek a vissza a múltba fejezetek voltak a kedvenceim, mivel általuk nemcsak a szereplők gyerekkori megfelelőjüket ismerhettem meg, hanem az is szembeötlött, hogy mennyit képes változni az ember az évek során és hogy ez mennyire meghatározza a személyiségét és azt, hogy ki is ő és hogy mikre is hivatott.

Bevallom az elején nem volt szimpatikus Erin, de ahogy egyre jobban haladtam előre és ahogy szépen lassan kikerült a képből nemszeret-Ed, úgy vált egyre szimpatikusabbá és úgy kívántam egyre jobban, hogy ne derüljön ki a titka, bár tudom, hogy ez hiábavalónak bizonyult, mivel egy ilyen kötet lényege épp az, hogy az elejétől építgetve sulykolja belénk, hogy bizony a múltat nem lehet elfelejteni és elrejteni, mivel az a legváratlanabb és legkellemetlenebb szituációkban képes visszaköszönni, s ebben nem lesz semmiféle hála.

A helyszín, a leírások és a csipetnyi érdekességek, töltelékinformációk amiket kapunk olvasás közben csak még jobban hozzáadnak ahhoz, hogy igazi kellemes, olykor váratlan eseményekben gazdag kötetet kaphassunk. A történet cselekménye helyenként nagyon gyors, vannak olyan részek is, ahol eléggé lassú, de ez az ami miatt ennyire összhangban van az egész és emiatt sem engedi elkalandozni az olvasókat más vizekre. Az elejétől a végéig fenntartja a figyelmet, és az újabb adag titok kiderülése csak még jobban kéreti a mindent megtisztító és tisztázó végkifejletet, amit minden egyes szereplő megérdemel.

Nagyon tetszik, hogy az írónő szinte az összes karakterébe fektet annyi időt, hogy jobban megismerhessük őket és ezáltal igazán kézzelfoghatóvá válnak, hiszen akár a te szomszédaid is lehetnének. Nem tudhatod, hogy kinek mi rejlik a múltjában, milyen szerencsétlen esemény az, amit nem akar, hogy bárki is megtudjon. Természetesen feszültséggel teli is a kötet, mivel mindig történik valami, ami miatt nem tudunk nyugton maradni és meg akarjuk tudni, hogy ki, mit, mikor, hogyan és miért tett. A legmeglepőbb rész számomra Roisin tette volt, bár azt hozzátenném, hogy sejtettem, hogy ő van minden mögött, mégis meglepő, hogy mikre is képes egy kétségbeesett nő, ha úgy érzi nincs más út az igazság érvényesítésére. Összességében nagyon élveztem. Aki csak teheti olvassa el, hiszen mindig kellene az újdonságok, a kihívások, s számomra ezeket is jelenti ez a kötet. Kihívást, újdonságot, egy új műfaj kipróbálását s nem utolsó sorban egy új írónőét is, aki teljes mértékben meggyőzött és már értem, hogy miért is USA Today bestseller szerző. Ezek után alig várom, hogy olvashassam a következő regényét, s csak remélni tudom, hogy az kevésbé lesz kiszámítható, bár ez sem von le abból, hogy mennyire is élvezetes és, hogy mennyire valós. Egy tipikus kisvárosi történet, ahol a titkok mindig kiderülnek, mindenki ismer mindenkit, s ez gyakran sül el rosszul. De ehhez a kötethez pont ez kell és ezért ennyire szerethető, kicsit thrilleres, de azért nagyon is tanulságos.






"Niall odahajol, és kurtán szájon csókol. Istenem! Egy füst alatt megkaptam a karácsonyi és a születésnapi ajándékokat is!"

" - A legjobb lesz minél hamarabb visszatérned Londonba és a civilizációba. A következő lépés az agymosás, és mielőtt még ráeszmélnél, virágmintás ruhákat fogsz hordani, és mezítláb szaladgálsz majd, százszorszépekkel a hajadban. Jut is eszembe... - megpöccinti a fodraimat -, igazán jó volna, ha előszednéd a hajvasalódat."

"A múlt. Micsoda túlterhelt szó, mennyi sötét titkot rejteget! Ed már a múlt. Én az ittben és a mostanban élek. A jövőben - ami csak egy pont a látóhatáron. Csak annyit tudok, hogy a testem minden apró porcikája és a teljes lelkem is akarja Kerryt, most azonnal, ebben a pillanatban. A múltat elűztem: Ed lehullik az emlékezetem sötét mélységeibe."

" - Ó, dehogynem vagy elég erős hozzá. Ezt első kézből tapasztaltam meg. Mindannyian elég erősek vagytok - mondta Kerry. - Nem kell mást tenned, mint megtalálni magadban a megbocsátás képességét."





Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése