2017. szeptember 12., kedd

Leigh Bardugo: Ostrom és vihar


"A fiú és a lány egykor hajókról álmodott, réges-régen, még mielőtt látták volna az Igaz-tengert."



A ​sötétség nem hal meg soha.

Az Igaz-tengeren át menekülő Alina, akit a Zónában meggyilkoltak szellemei kísértenek, új életet kezd Mallal egy ismeretlen földön, miközben igyekszik titokban tartani napidéző voltát. Ám sokáig nem hagyhatja maga mögött sem a múltját, sem a sorsát. Az Éjúr rettenetes új hatalom birtokában hagyta el az Árnyzónát, és veszedelmes tervet sző, ami a végsőkig próbára teszi a természeti világ határait. Alina egy hírhedt kalóz segítségével visszatér a szeretett országba, elszántan, hogy elszántan szembeszálljon a Ravkára törő erőkkel. De ahogy a hatalma növekszik, Alina úgy süllyed egyre mélyebbre a tiltott mágiába és az Éjúr játszmájába, és távolodik el egyre jobban Maltól. Választania kell hazája, a hatalom és a szerelem között, amiről mindig úgy hitte, az vezérli – különben azt kockáztatja, hogy mindent elveszít a közelgő viharban.



Már az első rész értékelésénél is említettem, hogy mennyire megszerettem a történetet és, hogy nem értem, hogy miért vártam vele idáig. Ez a második résznél is fennáll, de mivel még nincs láthatáron a befejező rész, így próbáltam kiélvezni minden egyes sorát az Ostrom és viharnak, de ha valami annyira lenyűgöző és varázslatos, mint a Grisha trilógia, akkor nem lehet lassan haladni vele. Pillanatok alatt kiolvastam és felkerült az idei kedvenc olvasmányaim közé.

Hihetetlen, hogy mennyire magasra teszi újra és újra azt a bizonyos lécet az írónő. Az első részt imádtam és alig vártam, hogy újra belecsöppenjek a Grishák világába, igen ám, de arra egy percig sem gondoltam volna, hogy sokkal jobban magával fog ragadni, mint az első rész, mivel már az is 10 csillagos nálam, de ez a második rész valami hihetetlenül izgalmas és nagyon meggyőző. Kalandokban most sem szenvedünk hiányt, de sokkal több minden kerül előtérbe, ami által színesebb és tágabb magyarázatot kapunk a világ felépítésével kapcsolatban. Már nemcsak a szegény kis Alinával kerülünk szembe, aki felettébb megerősödött és elszántabb lett, mint valaha, hanem új karakterek is előjönnek, olyanok akikről eddig csak említés szintjéig volt szó és természetesen régiek is visszatérnek, de hogy ez jó vagy rossz azt döntse el mindenki saját maga. Egy biztos, hogy nagyon érdemes körültekintően minden részletre odafigyelni, mert ez a kötet maga a megtestesült meglepő fordulatok és izgalmas lépések kötete.

Már a kötet elején a térkép megmutatja nekünk, hogy bizony sokkal nagyobb az a világ, amit az írónő megalkotott, mint amit az első kötetben láthattunk belőle, s ehhez méltóan egy olyan helyen kezdődnek az események, ahol eddig még nem jártunk, ezáltal sikerül egy teljesen új rendet bemutatnia, hogy milyen is az,a mikor az Éjúr keze nem ér el mindenhova. Nagyjából ott is folytatódik a történet, ahol abbamaradt, ezért is ajánlom az egymás utáni olvasást. Sokkal nagyobb élményt tud úgy nyújtani, hogy már az első kötet olvasása közben ott van a kezedben a következő. Sokáig nem voltam benne biztos, hogy merre fognak tartani az események és kicsit féltem is, hogy nem fogja megütni az általam elvárt szintet, de szerencsére nem csalódtam és újfent temérdek izgalomban és megannyi új fejleményben lehetett részem.

Az első részhez hasonlóan itt is előtérbe kerül egy mágikus állat és igaz, hogy nekem túl gyors volt a megtalálása az első kötethez viszonyítva, de ez csak még jobban feltüzelte a hangulatot, mivel van még egy kötet és vár még egy állat, aminek a segítségével vagy hatalmas rombolást lehet elérni vagy pedig hatalmas megváltást, egy új hajnal kezdetét. A cselekmény szála nagyon jól szőtt. Logikusan és következetesen követik egymást az események. Minden megmozdulás mögött alapos tervezés és fontolgatás áll, hogy az olvasó a lehető legjobban át tudja élni az eseményeket és ő maga is a történet részévé váljon azáltal, hogy beengedi az életébe az Ostrom és vihart. A fenyegetés még mindig fennáll, de ezúttal sokkal veszedelmesebb, és egy újfajta lénnyel is megismerkedhetünk, ami csak még jobban szítja a tüzet. 

Ámulatba ejtően jól megírt kötet. Harci jelenetekben és eldöntendő kérdésekben, talányokban sem szűkölködik, mégis a romantika terén egy kicsit lejjebb adott az elvárttól, ami teljesen érthető, mivel a változással együtt minden változik. A világ is és a kapcsolatok hálója is. Közkedvelt és kevésbé kedvelt részei is vannak a kötetnek, de a kedveltek természetesen többen vannak. A folytonos marakodást és civódást nem igazán bírtam Mal részéről, bár teljesen érthető, hogy kevesebbnek érzi magát attól, hogy ő csak egy egyszerű dezertőr, mégis valahol bosszantó volt, hogy nem értette meg, hogy attól, hogy Alina grisha lett még mindig ugyanazzal a lánnyal van dolga, akivel együtt nőtt fel. Ilyen szempontból visszaesést tapasztaltam, de az írónő ezt is jól megoldotta és hozott egy olyan központi karaktert, akit majdnem annyira lehet kedvelni, mint Malt. Egy biztos, aki a kezébe veszi az Ostrom és vihart nem fog unatkozni!

Mindemellett központi kérdéssé vált a hatalom. Már nem mindegy, hogy kinek a kezében van. Már nemcsak Alina és az Éjúr esélyes, hanem egy harmadik fél is, aki talán még esélyesebb is, mint a többiek. Ő pedig nem más, mint... Mindazonáltal, hogy új hatalom kerül előtérbe Nyikolajra is érdemes vetni egy pillantást. Vele kapcsolatban azon sem lepődnék meg, ha többen látnák őt szívesebben Alina mellett, mint Malt. Nem elég, hogy jól nevelt, okos, furfangos, de még csibészes is és szinte mindig tudja, hogy mit kell mondania ahhoz, hogy a másik értékesnek érezze magát még akkor is, ha valójában elenyésző a jelenléte. Nyikolaj kiléte igen bravúrosra sikerült, de ennyi csavar igazán kellett a történetbe. A nagy összecsapás immár elkezdődött, s a temérdek utalás és a kezdeti harcok is erre utalnak, de még ez semmi ahhoz képest, amit kapni fogunk a harmadik részben.

Emellett a misztikus szál is kiforrottabb és érdekesebben van megoldva, mint a szarvas idején de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ahogy haladunk előre - reményeim szerint - úgy lesz egyre izgalmasabb és jobb a történet. Nagyon nagy reményeket fűzök a harmadik kötethez, főleg az utolsó néhány fejezet fergeteges eseményei és megrázó történései miatt. Az nem is kérdés, hogy meglepődtem e közben, mert mi az hogy! Csak kapkodtam ide-oda a fejemet, hogy te jó ég, mennyi minden történik. Nagyon jól van megoldva, hogy még jobban várjuk azt a bizonyos részletet és megtudjuk, hogy mi lesz Ravka, a grishák és a Zóna sorsa. Remélem, hogy az utóbbit örökre eltüntetik, bár igaz, hogy emiatt olvashatjuk többek között a trilógiát, de a sok szenvedést és szörnyülködő leírások is éppen ennek a jelenségnek köszönhetőek. Összességében szerintem már rájöhettetek, hogy mennyire imádtam ezt a részt is. Nagyon meg vagyok elégedve vele, és csak remélni tudom, hogy jön minél előbb a folytatás, mivel a grishákból sosem elég, na meg persze Malról és Nyikolajról is olvasnék még többet, hogy ne csak Alina legyen a középpontban. A vége miatt nemcsak, hogy várom, de már szinte tűkön ülök. Nem vagyok képes elfogadni azt a befejezést, amit kaptam, mivel általa csak még többet és többet akarok. Annyi megválaszolatlan kérdésre és rejtélyre kell még választ adnia. Nemcsak Zsenya, de az ikrek, maga a világ és a mindenség sorsa is érdekel. Én már készen állok a végső harc eljövetelére, csak jönne már! Elsősorban a kalandoroknak, a nagyravágyóknak és a "minden típusú könyvet olvastam már" típusoknak ajánlom nagyon a történetet, de akik egy jól megalkotott világról szeretnének olvasni, vagy csak kiszakadni a hétköznapokból, azok is megtalálják a nekik tetsző részt a Grisha-trilógia köteteiben.





"Egyedül voltunk a jeges tengeren, egy olyan ember fogságában, aki szó szerint szörnyeket teremt, de valahogy mégis hittem neki. Nekidőltem Malnak, és napok óta először, engedélyeztem magamnak egy kis reményt."

"Vadásztam már varázsszarvasra. Egy megölt jégsárkány pikkelyeit viselem a csuklómon. Láttam, ahogy a sötétség egy egész települést elnyel. De ez volt a legfurcsább dolog, aminek valaha szemtanúja voltam. Ez csakis Sturmhond egy újabb szemfényvesztése lehetett, de olyan, ami mindannyiunk életébe fog kerülni."

"Morozova szarvasa. Ruszalja. A tűzmadár. Legendák kelnek életre a szemünk előtt, hogy a lábam előtt leheljék ki lelküket. Eszembe jutott a tenger ostorának fel-le hullámzó horpasza, utolsó leheletének utolsó füttye. Már a halál kapujában állt, én mégis haboztam."

" - Mi volt ez az egész? - kérdezte aggodalmas arccal.
   - Ó, hiszen tudod - feleltem. - Újabb herceg, újabb házassági ajánlat."

" - Még mindig nem kedvellek, Sztarkova. Soha nem is foglak. Közönséges vagy és esetlen, és nem tudom, hogy miért pont te születtél ilyen erővel. Viszont te vagy a napidéző, és ha képes vagy megóvni Ravka szabadságát, akkor harcolok érted."




Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése