2017. szeptember 9., szombat

Jessica Sorensen: The Forever of Ella and Micha ~ Ella és Micha jövője


"Van valami vészjósló a hídban, mégis belső kényszer vonz oda."



Ella és Micha új története reményről, szívfájdalomról és az igaz szerelem erejéről... Ella folytatja tanulmányait; igyekszik a jövőjére összpontosítani, és elfelejteni múltja sötétségét. A családjában dúló dráma miatt azonban egyre nehezebben birkózik meg a mindennapokkal. Igazából nem akar mást, csak Michát, viszont esze ágában sincs hagyni, hogy problémái a fiú álmainak útjába álljanak. Micha az országot járja együttesével, úgy tűnik, megkapott mindent, amire valaha vágyott. Szíve mélyén azonban tudja, hogy valami hiányzik. Sokkal nehezebben bírja Ella nélkül, mint hitte. És hiába szeretné, ha vele tartana a lány, eszébe sem jutna azt kérni tőle, hogy emiatt hagyja ott az egyetemet. Amikor ők ketten együtt vannak, minden lehetségesnek tűnik… de mostanában alig jut idejük egymásra. Miután egy új tragédia alapjaiban rengeti meg már így is törékeny világukat, egyikük súlyos döntést hoz, ami talán örökre szétválasztja őket…



Nagyon vártam már a kötet megjelenését. Tisztára be voltam zsongva, amikor végre kiderült, hogy mikor is fog megjelenni, mivel volt egy kis csúszás, de szerencsére nem olyan nagy és végre a kezembe foghatom. El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök. Sok olyat olvastam, hogy Callie és Kayden története mennyivel jobb, mint Elláé és Micháé, de én pont fordítva vagyok ezzel és nekem Micháék párosa kedvesebb és szimpatikusabb, így kérdés sem volt, hogy sort kerítek a történetük következő fejezetének. Nagyon reménykedtem az elején, hogy legalább annyira jó legyen, mint az első rész, de sokkal jobb lett.

Olvasás közben igazi hullámvasúton éreztem magam. Megannyi érzés tört elő belőlem. Nagyon sok minden történik alig több mint 300 oldalon keresztül. Valamennyire sejthető volt, hogy lesznek még fájdalmak és kudarcok a történetben, mivel mind Michának, és mind Ellának szembe kell néznie a múltjával és el kell dönteniük, hogy mi legyen ezután. Elég erősek e ahhoz, hogy együtt maradjanak, vagy pedig az van megírva nekik, hogy különváljanak útjaik és valaki mással találják meg a boldogságot? Igazi vízválasztó a kötet, s a sok tépelődés, aggály és aggodalom után igazi felüdülés volt a megoldás, a végkifejlet. Jessica nagyon jól összerakta és megmutatta nekünk azt, hogy a múltat sajnos nem tudjuk megváltoztatni, de ha elég erősek vagyunk és képesek is vagyunk segítséget kérni, vagy ne adj isten elfogadni azt, akkor semmi sem állhat a boldogság útjába. Mindenre van megoldás, csak meg kell azt találni és el kell fogadni, Így lesz teljes és problémamentes az út a teljes boldogság felé.

Egyben nagyon is életszerű a történet, mivel olyan traumát dolgoz fel, amit nehezen lehet átélni és ha sikerül is, ott van a múlt árnyéka, ami fojtogat és örökre megpecsételi a sorsunkat. Minden egyes részlet, megmozdulás úgy van alakítva, hogy már az elejétől kezdve tudjuk azt, hogy Michának és Ellának együtt kell lenniük, mégis ki kell várnunk a megfelelő pillanatot, amikor ők maguk is - leginkább Ella - is ráeszmélnek erre és olyan döntést hoznak, ami a cselekmény szempontjából is kedvező és nem kapunk agyvérzést attól, hogy miért nem látják be végre, hogy őket egymásnak teremtették. A gyógyulás felé vezető út, a teljes elfogadás egy olyan köntösben köszön be a történetbe, ami igazából megosztó, de egy külső fél a legtöbbször jobban látja azt, ami a bennfentesek előtt rejtve marad.

Nemcsak a múlt lezárásán van ezúttal a hangsúly, hanem a továbbiakon, amiben vagy van helye a másiknak, vagy nincs. A könyv első harmadánál elég nehéz megítélni, hogy akkor mi is lenne a jó a happy end szempontjából, de ahogy egyre jobban haladunk a vége felé úgy jön velünk szembe a megoldás is, mivel mindegy, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie a szereplőinknek, elég erős a kapocs köztük ahhoz, hogy mindent átvészeljenek és megbeszéljék a kételyeiket. Rettenetesen örülök annak, hogy ennél a résznél végre Ella is megnyílik és sokkal közelebb engedi magához az embereket, s ezáltal hozzám is sokkal közelebb kerül. Micha pedig már az első kötetben lenyűgözött, így a rajongásom iránta ezúttal is töretlen. Ő testesíti meg számomra az álompasit, de komolya. Őszinte, megbízható, kedves, néha vad de romantikus és törtető is egyben.

Még mindig azt mondom, hogy Ella és Micha isteniek együtt, de ami az első résznél csak képzelgés volt a részemről úgy látszik, hogy táptalajra talált és remélem ezzel nem spoilerezek nagyon, mivel könyvük is van, de nagyon úgy fest, hogy Lila és Ethan is kezd szépen lassan összegabalyodni, aminek én felettébb örülök. Kíváncsian várom, hogy mi lesz velük és, hogy mi is az ő történetük, mrt abban biztosak lehetünk, hogy nem lesz egyszerű nekik sem ismerve Jessicát, de ez nem is baj, mivel bonyodalmak nélkül unalmas lenne az élet, nemde? 

Ami újdonságnak számított Elláékat érintően az a vágyak kiteljesülése. Nagyobb hangsúly van fektetve az érzékeknek és a vágyaknak, ami miatt perzselőbb, de egyben romantikusabb hangot is kap a kötet. Több részen át lehetünk fültanúi a szerelem kibontakozásának. Emellett poénoktól és beszólásoktól sem mentes. Volt egy olyan rész, ahol majdnem sírva nevettem annyira megsajnáltam szegény Ethant. Nagyon élveztem olvasni, bár azt sajnálom, hogy ilyen rövidke lett. Nagyon olvastam volna még tovább. Iszonyúan kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezután, mivel az első rész vége is becsapós, de az Ella és Micha jövőjének az epilógusa nagyon meglepett, bár azért számítani lehetett erre a fordulatra. Összességében nagyon tetszett. Örülök, hogy a szorongás, a depresszió és a pánikbetegség is hangot kapott, mivel ezek létező betegségek és oda kell figyelni rájuk. Egy elborult elme bármire képes, még olyanra is, amit később megbánhat, de ha már nem tudja visszafordítani a tettét az nagy baj. Természetesen lelkesen várom a következő kötetet Micháéktól. Érdekel, hogy mi lesz velük ezután és hogy vajon meddig tart a boldogságuk, meddig maradnak együtt és hogy mit még kihozni az írónő a történetükből. Annyi, de annyi mindenre lehet még kitérni velük kapcsolatban, és még bőven akad tisztázni való ügy is, és megoldatlan probléma, amiket el lehet rendezni. És az sem mellékes, hogy Michából sosem elég. Újra és újra a fejébe szeretnék látni és megtudni, hogy mit is gondol adott helyzetekben és szituációkban.






" - Nem, minden más is hiányzott. A nevetésed, a mosolyod, meg az is, ahogy dühösnek tetteted magad, holott valójában viccesnek találsz. - Gyöngéden arcon csókolom. - Hiányzott az ízed. - Ajkamat az állára, a nyakára nyomom. - Az illatod. - Rászívom magam a nyakára, végighúzom a nyelvemet a bőrén, közben a kezem fölsiklik a combján a bugyija széléhez. - A tapintásod."

" - Miféle szerelemről beszélsz?
   - Arról, ami a hatalmába keríti az embert. - Lila fölkel, gyors pillantást vet a tükörbe, és ujjaival fésülgeti nedves haját. - Arról, aminél úgy ismered a másikat, mint a tenyeredet. Aminél végigjárhatjátok a poklot, mégis minden a legnagyobb rendben."

" - Olyanba, amikor bármit mondasz, valami illetlenség kerül bele. Sokszor elgondolkodom, vajon ezt csak nekem tartogatod-e, vagy minden lánynak előadtad, akivel eddig összejöttél."

" - Így hozzuk rendbe legjobb haverunk részegen elkövetett hibáit. Na, vonszold ki magad az ágyból, hogy összefoltozhassuk a dolgokat Ellával, mielőtt újra világgá megy."




Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt. Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése