2017. augusztus 4., péntek

Julie Buxbaum: Három dolgot mondj


"Hétszázharminchárom nap telt el anyu halála óta, negyvenöt azóta, hogy apu mindent feladott egy vadidegen miatt, akit a netről ismer, harminc azóta, hogy hirtelen Kaliforniába költöztünk, és csak hét azóta, hogy megkezdtem az érettségi előtti utolsó tanévemet egy vadiúj suliban, ahol kábé senkit sem ismerek."


Jessie-vel ​csak a baj van, ő legalábbis így érzi a Los Angeles-i magániskolában töltött első héten. Már épp azon gondolkodik, hogy visszasomfordál Chicagóba, amikor e-mailje érkezik egy Valaki/Senki (VS) nevű sráctól, aki felajánlja, hogy segít neki eligazodni a Wood Valley Gimi dzsungelében. Ez valami vicc? Megbízhat VS-ben, elfogadhatja tőle a segítséget, amelyre óriási szüksége van? Alig két éve, hogy meghalt az édesanyja, és miután az apja váratlanul feleségül vett egy interneten megismert nőt, Jessie kénytelen az ország másik felébe költözni, és mostohaszörnyével meg annak beképzelt fiával élni. Jessie végső kétségbeesésében úgy dönt, VS-re bízza magát. A srác hamarosan a lány mentőkötelévé és szövetségesévé válik, és Jessie szeretné személyesen is megismerni. De mi van, ha egy rejtélynek jobban áll a megoldatlanság?
Julie Buxbaum művében komédia és tragédia, szeretet és veszteség, fájdalom és emelkedettség keveredik. Első ifjúsági regényének szereplőit minden bizonnyal hamarosan az olvasó is barátaivá fogadja.


Már a megjelenéskor felkeltette az érdeklődésemet a könyv, de nem voltam biztos benne, hogy nekem való e, mivel teljesen azt hittem, hogy kinőttem abból a korból, amikor ifjúsági, YA történeteket fogok olvasni, de nagyon úgy néz ki, hogy ebből nem tudok és nem is akarok kinőni, mert még mindig ugyanolyan izgalmas és felemelő olvasni, mintha 16 évesen olvasnám, holott már rég nem vagyok 16.

Nagyon sok véleményt elolvastam a könyvről, magyar illetve angol véleményeket is, és nem tévedtem a kötettel kapcsolatban, mivel pont jókor olvastam és igazi kedvenc lett. Nem titkolom, hogy a borító volt az, ami első körben megragadta a fantáziámat és felkeltette az érdeklődésemet az írónő története iránt, mivel szerény véleményem szerint sokkal jobban passzol a történethez, mint az eredeti borító. Nagyon találó és egyben sejtelmes is, mivel a borító alapján meg nem mondanám, hogy ifjúsági regényről van szó, sőt... A címválasztás is csak még jobban felkeltette az érdeklődésemet, mivel vajon mi lehet az a három dolog, amit mondani kell, de szerencsére ez elég hamar kiderül és így értelmet is nyer az, hogy miért pont ez lett a cím és az is, hogy miért lett ennyire találó, nagyszerű és örök emlék. Már most az első olvasás után tudom, hogy nemsokára, még a nyáron újra fogom olvasni, mivel egy olyan titokzatos személy köré épül a történet, akit elsőre nem találtam el, vagyis nem voltam teljesen biztos benne, így talán ha újraolvasom, akkor körültekintőbb leszek az adott személlyel kapcsolatban és az apró, de annál lényegesebb információk is a helyére kerülhetnek és rájöhetek arra, ami mindvégig az orrom előtt volt.

A történet főszereplője, Jessie nemcsak a legjobb választás, hanem emellett olyan személyiség is, aki kicsit szarkasztikus, vicces, érdekes és felettébb értelmes. Miatta kap a történet egy olyan alaphangulatot, ami megalapozza a sikert és azt, hogy minél előbb a végére akarjunk érni és megtudni, hogy ki is az a VS, aki nemcsak, hogy tanácsokkal látja el a lányt, de az idő előrehaladtával igazi barátokká is válnak, és az anonimitás  is kezd frusztráló lenni, hiszen én már mindenkire azt hittem, hogy ő VS, legyen szó Theo-ról, Liamről, Calebről, vagy akár Ethanről, de a végére igazi meglepetéseket tartogat, főleg azért, mert eszméletlenül cuki és az én pici lelkemnek is jót tett az egymásra találás, a boldog happy end, bár nagyon szívesen olvastam volna még tovább és tovább és tovább.

A cselekmény a legtöbb helyen eléggé pörgős és érdekes ahhoz, hogy ne akarjuk letenni, de nagyon is életszagú, s emiatt csak még jobban a szívembe zártam. A karakterek akár egy hollywood-i filmből is kiléphettek volna annyira találóak és, ha már film, akkor nagyon is el tudom képzelni, hogy beüljek a moziba, és megnézzem a Három dolgot mondj című filmet. Sok jót lehetne mondani a szereplőkről, de Jessie viszi a pálmát, mivel tipikusan úgy viselkedik és beszél, akár egy igazi tini, átlagos problémákkal küzd és még a költözés, egy mostohaanya sem tudja megtörni. Nagyon a szívemhez nőtt! Ezért is írónőnek is hálás vagyok, hiszen nélküle nem lett volna ekkora élmény a történet olvasása, nem éreztem volna magam újra tininek, és azért is köszönet illeti a drága írónőt, hogy jól használta a szlengeket, a diáknyelvet és a többi aprónak tűnő, de nagyon is fontos nyelvtani szabályokat. Összességében nagyon megfogott és csak ajánlani tudom, hogy olvassátok el ti is, hiszen igazi felüdülést tud nyújtani egy hosszú nap után.





" - Azt nem mondhatnám. Tudod, hogy megy ez. A gonosz lányok hetedikben gonoszodnak meg, aztán úgy is maradnak egészen a tízéves osztálytalálkozóig, amikor majd a legjobb barátnőink akarnak lenni. Legalábbis anyukám szerint."

" - Kábé ovi óta tudom, hogy meleg vagyok, szóval miért ne vállalnám fel? Adjuk meg a népnek, amit a nép kíván! - közli Theo, és a fiókjaiban kutakodik. - Senkit sem akarnék megfosztani csodálatos személyiségemtől."

"Miért vagyok képtelen lépést tartani vele? Okos vagyok, és legalább hét és fél órát alszom minden éjjel. És olyat lehetne, hogy megint hozzám ér a válla? És ha szépen kérem?"

" - Tudtam - mosolyodom el, mert tetszik nekem Ethan, és az is, hogy semmitől sem fél, kivéve talán az alvást. A mosoly bizonyos értelemben ugyanolyan, mint egy köszönet."

"Liam leveszi a válláról Earlt, és egy kocsinak támasztja. Egy Teslának. Ez komoly? Valamelyik diák Teslával jár? Mégis kik ezek az emberek?"

" - A világ bámulatos és rejtélyes hely. Valamint ízlések és pofonok. - Jelentőségteljes pillantást vet a Vans cipőmre, mire válaszul a középső ujjammal vakargatom az államat."



Köszönöm a Gabo Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése