2017. július 23., vasárnap

Dan Wells: Csak a holttesteden át


" - A."


Miután John és Brooke magára maradt, városról városra stoppolva vadásznak Amerika közép-nyugati részén a még megmaradt utolsó Sorvadtakra. Csakhogy a Sorvadtak is vadásznak rájuk, ráadásul az FBI is a nyomukban van. Minden újabb várossal, minden újabb kamionos pihenővel, minden újabb autópályával egyre közelebb kerülnek egy olyan kegyetlen gyilkoshoz, akire John semmilyen jól bejáratott analitikus és előrejelző módszere nem alkalmazható. Közben Brooke meghasadt pszichéje az elméjén osztozó több százezer halott személyiségtől túlterhelve tántorog az összeomlás peremén. Hol birtokában van szellemi képességeinek, hol nem, és minden nap új nevek, gondolatok és emlékek törnek felszínre benne, mígnem felbukkan az a személyiség, akire John végképp nem számított: Senki utolsó áldozata, csapdába esve John egyetlen megmaradt barátjának testében.




A kalandok folytatódnak és egyre kiélezettebb a helyzet, egyre jobban azt érzem, hogy nem akarom, hogy vége legyen. Eddig minden kötetben volt valami szerethető, de ennél a résznél köszön vissza először az, amit az eredeti trilógia idején megszerettem a történetben és ez az a rész, ami viszi nálam a pálmát. Imádtam olvasni, de valahogy ez az imádat több volt, mint amit eddig éreztem.

Az elején még nem tudtam, hogy mire is számíthatok, mivel olyan kiszámíthatatlan volt a cselekmény, nem tudhattam biztosra, hogy hol és mikor is fognak összefutni egy újabb Sorvadttal,  mármint John és Brooke,hiszen egyedül vannak,, de hogy meddig az majd szépen kiderül. Kezdetben minden olyan céltalannak tűnt, elkeseredettnek és emiatt is volt felüdülés, hogy végre megjelent egy rejtély, egy furcsa esemény, ami végül meghozta a kellő izgalmakat. Persze az utazgatások is érdekesek voltak, de én azért örültem, hogy ilyen formában került újra elénk a démonok tettei, a mi esetünkben egy bizonyos démon, akiről sokáig azt hittem, hogy tudom, hogy ki, de aztán persze, hogy úgy alakultak az események, hogy megcáfoljam a felvetéseimet és elméleteimet, majd ráébredjek arra, hogy milyen rosszul gondoltam, majd mikor új kiszemeltem lett újból jött egy olyan fordulat, ami miatt megdőlt az elméletem. Dan Wells iszonyat jól ért ahhoz, hogy elbizonytalanítson, az orromnál fogva vezessen és, hogy az utolsó fejezetig túráztassa az agyamat, hogy megtudjam ki a Sorvadt és úgy általában véve mi is a mozgatórúgója. A folyamatos feszültség, a folyamatos bizonytalanság az, ami miatt egy percre sem lankadt a figyelmem és nagy valószínűséggel emiatt is lett ez a kedvenc kötetem és emiatt várom már nagyon a befejező kötetet.

Izgalmas, fordulatokban gazdag és megadja a már ismert alaphangulatot, ami ahhoz kell, hogy tökéletes élmény nyújtson és kitűnő szórakoztatást nyújtson. Próbáltam minden egyes apró részre nagyon odafigyelni, hogy ne érjen váratlan fordulat, de sikerült a szerzőnek kijátszania és olyan meglepő fordulatokkal szolgálnia, hogy csak pislogtam, hogy hogy lehet, hogy nem vettem észre a jeleket, mert bizony nagyon megdöbbentett egy-két fordulat.

A jelenetek borúsak, brutálisak, de a leírások és szóhasználatok tompítják azt a képet, amit lefest, hiszen akárhogy is nézzük a kisvárosi halálesetek a legszörnyűbbek, mivel ott szinte mindenki ismer mindenkit, s így bennünket is mélyebben érintenek a brutális vagy olykor véres halálesetek /gyilkosságok. A történetre ezúttal is igaz, hogy letehetetlen, mivel a megoldatlan talányok nem hagynak nyugodni, amíg a végére nem járunk. A paranormális vonatkozás is csak ehhez segít hozzá és szó mi szó egy kicsit Supernatural - Odaát feelingje van, de rajongóként emiatt csak még jobban elnyerte a tetszésemet. A két főszereplőnk közül ezúttal Brooke kerül jobban előtérbe, amit nem is bánok, mivel az előző kötetben eléggé el volt nyomva, de itt végre mélyebb bepillantást nyerhettünk a meghasadt tudatalattijába, és emiatt egy rég nem látott szereplő is szerepet kap, aminek már azért is örülök, mivel hiányoltam és gondolni sem mertem rá, hogy újra "találkozhatok" vele. Összességében imádtam. Ha tehetitek és sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket nyugodtan vágjatok bele a kalandba, a csalódás garantáltan el fog kerülni titeket, hiszen nagyon izgalmas és Dan Wells írta, szóval biztos, hogy tetszeni fog.



" - Úgy értem, mindnyájukra. Maryre és Brooke-ra és Katherine-re... ami azt illeti, legalább száz Katherine-re. Mind eltűntek, még Brooke is, de bármi vagyok is most, valami rég odaveszett lányokból összerakott, elkúrt, zavarodott Voltron, te vagy az egyetlen, aki ismeri azt az énemet. Ezt az énemet. És tudom, hogy nem szeretsz engem, de kedvelsz. És... ez sokat jelent nekem."

" - Azért, mert fájdalmat okoz neked. Mert nem vagy hozzászokva. Kockázatos, és így fájdalmas. De néha pont az a helyes, ami a legnagyobb fájdalommal jár."

"Valójában sosem bántottam volna. Csak azért gondoltam rá, mert... mert rágondoltam, és kész. Az ölés nem munka volt számomra, s szó szoros értelmében ebből éltem. Azért csináltam, hogy éljek. Hogy másoknak segítsek élni. Nem ölhettem csak úgy embereket, kivéve, amikor mégis."

" - De maga elvileg pont az az idióta, aki belerohan a pokol szájába, valahányszor az kinyílik. A pszichológiai profilja elég egyértelművé teszi: nem hagyja magára az embereket, akik közt egy Sorvadt öldököl."

" - Megígértem egy barátomnak, hogy a poklot is megjárom, hogy visszaszerezzem őt - mondtam. - Ne akarja, hogy magammal vigyen abba a pokolba."



Köszönöm a Fumax Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 22%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése