2017. július 5., szerda

Baráth Viktória: A főnök


"Hogy hogyan váltam azzá, aki most vagyok? Már magam sem tudom pontosan."


Valóban ​te irányítod a saját életedet? Ana Moreno békésen él Albuquerque leggazdagabb negyedében. Mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: csodás ház, személyzet és egy milliomos vőlegény, akivel boldogan tervezgetik az esküvőjüket. A rózsaszín álomvilágnak azonban vége szakad, amikor egy este ismeretlenek elrabolják Anát. A lány ekkor döbben rá arra, hogy az élete mégsem volt olyan fényes és csillogó, mint ahogy azt gondolta. Fogvatartója válaszút elé állítja: ha életben akar maradni, meg kell tanulnia alkalmazkodni ahhoz a kegyetlen világhoz, amibe került. A titkok és csalódások hálójában őrlődve azonban arra még ő sem számít, hogy a bosszúvágy egy teljesen új emberré fogja átváltoztatni. Hol a határ jó és rossz között? Mire lehet képes az ember, ha a bosszú hajtja? Vajon létezhetnek valódi érzelmek egy kegyetlen világban, vagy csak az érdek vezérli a tetteinket?
Baráth Viktória, az Első tánc című nagy sikerű könyv szerzője ezúttal egy izgalmakban, érzelmekben és erotikában gazdag történetben mutatja be az alvilág rideg valóságát.


Az Első tánc után kétség sem fért hozzá, hogy én bizony menthetetlenül beleszerettem Viki írásmódjába és alig vártam, hogy végre újra olvashassak tőle. Arra számítottam, hogy rögtön az Első tánc folytatását tudhatom majd a kezembe, de ehelyett kaptam egy teljesen új és különleges kötetet.

Azt olvastam valahol, hogy egy álom hatására született meg ez a kötet. Szeretnék én ilyeneket álmodni! Nem is csodálom, hogy ennyire magával ragadó a történet, hiszen aki ennyire tehetséges, mint Viki az akár a csillagok állásából is képes maradandót alkotni. Minden elismerésem az írónőé. Olyan történetet tár elénk, ami egyrészt komoly, nagyon is létező és számomra teljesen az újdonság varázsával hatott. Nagyon de nagyon merész vállalkozás volt tőle, hogy ennyire elmerült az alvilágban és ezt olyan köntösbe bújtatta, ami egyrészt emészthető és egy életre megmarad az olvasókban. Már az eleje is nagyon ütős, és megmondom az igazat az sem bántam volna, ha Ana nem kerül a rosszfiúk markába, mivel annyira magával ragadó a stílus, hogy teljesen mindegy, hogy mit olvasok biztos, hogy tetszeni fog. A kezdeti sokk után csak még jobban belemélyedtem a történetbe és még jobb lett, mint amit elsőre gondoltam róla. Nem elég, hogy már az elejétől kezdve izgulhattunk a főszereplőnkért, Anáért, de ott van még rajta kívül a titokzatos Ryan és az egész bűnszervezet, ami köré a történet lényege épül.

Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a komoly téma boncolgatása mellett elfojtott vágyakat, erotikát és túlfűtött oldalakat is tartogat a kötet. Mindemellett egy fontos téma is szerepet kap, a Stockholm-szindrómát ismerhetjük meg átfogóbban, ami ugyebár arról szól, hogy a fogvatartott beleszeret a fogvatartójába, aki az elején elég nyers és határozott, akárcsak Ryan. A cselekményt tekintve egy másodpercünk sincs unatkozni, mivel az események folyton pörögnek, ami által újabb és újabb adrenalinlöketet adnak nekünk, ezzel is biztatva arra, hogy ne hagyjuk abba és még hajnalok-hajnalán is ezt olvassuk. Sajnos én nem tudtam együltő helyemben elolvasni, de amíg arra vártam, hogy behívjanak vizsgázni annyira sikerült ellazítania, hogy már szinte meg is feledkeztem arról, hogy nemsokára én kerülök sorra és akkor aztán lesz nemulass.

Bele se merek gondolni, hogy mennyi kutatómunkával és mennyi ébren töltött éjszakával járt a megírása, de az egyszer biztos, hogy teljesen megérte, mivel szenvedélyesen mutat be egy olyan világot, amit kevesen értenek meg és végre Viki megkockáztatta azt, amit sokan eddig nem, és teljesen elvonatkoztatott Olaszországtól, ami azért is említésre méltó, mert ha valaki bűnőzésről, alvilágról, drogokról és hasonlókról ír egyből Olaszországot teszi meg központi helyszínné. annyira felemelő volt volt olvasni, hogy bizony ettől el lehet vonatkoztatni és bele lehet csempészni egy kis latin virtust, ami csak hozzátesz a már amúgy is nagyszerű és páratlan kötethez.

Nagyon finoman és következetesen hálózza be a történetet a különböző szálak és maga az is, ahogy Ana elfogadja a sorsát és tesz azért, hogy ne kelljen újból szörnyűségeket átélnie. Emellett ő az egyik olyan karakter, aki sokat fejlődik mind személyiségileg és mind érzelmileg is, ezen nem is csodálkozom, mivel olyan dolgokat kell átélnie, amibe mások már rég beleroppantak volna. Ryan-nel elég furcsa a kapcsolatom, mivel az elején nagyon nem volt szimpatikus és utáltam, de ahogy kezdett lehullni a kemény külső álcája és a múltjába is betekintést nyerhettem úgy kezdtem én is egyre jobban megkedvelni és úgy vált az egyik kedvenc karakteremmé. Összességében imádtam. Fordulatos, olvasmányos, letehetetlen olvasmány, ami magával ragad és nem egyszer mutatja meg azt, hogy az élet sötétebbik oldala milyen könnyen átváltozhat valami egészen mássá, valami egészen különlegessé. Aki a kezébe veszi az garantáltan nem fog csalódni, sőt követelni fogja a folytatást.




" - Ó, nem, szivi - mondta higgadtan -, csak szeretnéd, hogy a maffia kezében legyél. De hidd el, meg fogod tudni, hogy kik is vagyunk. És nem lesz kellemes élmény."

"A szép dolgok a sötétségben is megmutatják magukat, és fényt hoznak az életünkbe."

" - Mert veled nem lehet máshogy beszélni. Ha szépen kérlek, akkor szarba se veszel, sőt, tudom, hogy egyébként sem érdekel, hogy mi van velem, de gondoltam, egy próbát megér.
   - Rosszul gondoltad - mondta, majd lehúzta az előtte álló pohár tartalmát."

"Más nők annak örülnek, ha ékszert vagy parfümöt kapnak, de nekem a világot jelentette, hogy átadta nekem azt a fegyvert, amit először elsütött, és ami minden egyes nap nála van. Nem akartam sírni, de szörnyen meghatódtam, ezért nem törődtem semmivel, csak közelebb hajoltam hozzá, hogy az ajkaimmal fejezzem ki a hálámat."

" - Hát nem! Mégis hogy változnék meg? 20 éve élek így, vagyok, aki vagyok. Nem fogok egyik pillanatról a másikra megjavulni, mert te betoppantál az életembe! Ez nem egy kibaszott romantikus lányregény! Hiába várod azt, hogy holnap felébredünk, és újra a tökéletes kis életedben leszünk, ahol romantikus vacsorákra viszlek, és a holdfényben sétálunk."

" - Sajnálom - mondtam halkan. - Igazad van, nem várhatom el, hogy megváltozz. De nem is akarom. Nem azt akarom, hogy jófiú legyél, hanem azt, hogy csakis az én rosszfiúm maradj."



Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt és Baráth Viktóriának azt, hogy megírta Ana és Ryan történetét! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése