2017. június 1., csütörtök

Matthew Quick: Boy 21


"Néha szeretem azt képzelni, hogy a legelső emlékem a kosarazás a hátsó kertünkben."


Finley élete sosem volt könnyű. Két dolog azonban mindig tartotta benne a lelket: a kosárlabda és a barátnője. Aztán megérkezik az életébe egy harmadik dolog: Russ. Egy finoman szólva is furcsa fiú, aki azt állítja, a világűrből érkezett, és bár az ország egyik legjobb ifi kosarasa, a világért sem volna hajlandó pályára lépni. Finley mindenkinél jobban megérti Russ-t, segítene is rajta, de van egy bökkenő: Russ minél jobban lesz, Finley annál rosszabbul. A két fiú mégis összebarátkozik, és ennek egészen váratlan következményei lesznek…

Matthew Quick új regénye egy szótlan fiú nagyon is beszédes elméjébe vezet minket, ahol elgondolkodtató és szórakoztató gondolatok keverednek tragikus és humoros emlékekkel.




Egy történet a barátságról, a felnövésről, traumafeldolgozásról és magáról az életről. Nem egyszerűen megmutatja, hogyan léphetünk ki a múlt árnyékából, hanem arra ösztönöz, hogy tegyél meg mindent a szebb jövő érdekében, amit mindenki megérdemel. Neked kell talpra állnod és küzdened, hogy minden elrendeződjön és ne hagyd, hogy mások alakítsák a sorsod. Sok jót olvastam már erről a könyvről, díjakat is nyert, így nem is volt kérdés, hogy szeretnék e megismerkedni a történettel. Igaz, a sport nem az erősségem, és a főmotívum a kosárlabdán van, de nem úgy, mint gondoltam. 

Ez a könyv nemcsak szórakoztatni akar, hanem elgondolkodtatni is. Nem mondanám tipikus Vörös Pöttyös könyvnek, mivel a már megszokott könnyedség mellett komolyabb témákat feszeget, mégis tökéletesen illik a sorozat elemeihez. Megvan benne a Vörös Pöttyös élmény, ami letehetetlenné, komollyá és igazi kincsé teszi. Matthew Quick nemcsak elgondolkodtatni tudott olvasás közben, hanem olyan dolgokra is ráébresztett, amik az orrom előtt zajlanak, mégsem tudatosult eddig, vagy csak nem nagyon érdekelt. Társadalomkritika, a maffia világa is helyet kap ebben a 253 oldalas könyvben. Nagyon meglepő egy olyan könyvet olvasni, amiben nem a fehér emberek vannak többségben, hanem a feketék, hiszen a legtöbb film és könyv arról szól, hogy a fehérek iskolájába jár egy-két fekete, de itt nem. A fehérek igenis ritkaságszámba mennek Bellmontban, de ez így van jól. Kellett valami nem mindennapi, ami felhívja a figyelmet és rádöbbent embereket arra, hogy "jé, ilyen is van". Az ír maffia világába való betekintés végig jelen van, nemcsak a jelent, a jövőt, de még a múltat is meghatározza, behálózza.

Hihetetlen, hogy mennyi minden történik ebben a vékonyka könyvben. Az elején általánosságban megismerhetjük Finley-t, akiről többek között a történet szól. Kezdve a gyerekkorától egészen a Boy 21-gyel/Russ-szal való találkozásáig, aki maga is különc a múltja miatt. Mind a két srác múltját tragédia sötétíti be, amit csak együttes erővel tudnak átvészelni és tovább lépni a gyógyulás felé. Az elején talán furcsálltam, hogy olyan visszahúzódó és magának való volt Finley, de ha nem lett volna az, akkor nem ér katartikus élmény a jellemfejlődése miatt. Elképesztő, hogy milyen változáson esett át.  Russ-t az elején nagyon nem értettem, túlságosan furcsa volt, de a végére sikerült úgy megnyílnia, hogy minden, a viselkedése és a furcsasága is teljes mértékben értelmet nyert. Tudom, hogy ez az első Matthew Quick regényem, de ezután az élmény után sokkal nyitottabb leszek a munkássága felé, az egyszer biztos. 

A Boy 21 tipikusan olyan regény, amit egy délután alatt el lehet olvasni, viszont sokáig veled marad még, hiszen általa te is változol és más szemmel fogsz tekinteni a világra. Összességében tetszett, de olyan olvasók figyelmébe ajánlanám elsősorban, akik készen állnak az utazásra és akik szeretik az egyedi, magával ragadó írói stílust és a különc karaktereket. Minden karakterben volt olyan momentum, ami előhozta a kíváncsi énemet és tudni akartam, hogy voltaképp mi is a háttértörténetük, miért ott tartanak, ahol, és miért elégszenek meg azzal, amit a gép dobott nekik. Finley különc, de a maga módján kedvelhető karakter, aki képes jó döntéseket hozni. Erin az a karakter, aki igaz, hogy a háttérben marad, mégis jelentős nyomás alá helyezi Finley-t ahhoz, hogy teljes és normális élete legyen. Russ-t nem tudom nem sajnálni a tragédia miatt, mégis inkább Finley-nek volt szüksége a srácra és nem fordítva, de kölcsönösen fejlődtek és nyitottak a szebb jövő felé. Ha tehetitek mindenféleképpen olvassátok el!




" Én csak dobáltam tovább a labdát. Reménykedtem, hogy szépen elmegy. Erinnek hívták és nagyon kedvesnek látszott, de én nem akartam barátokat. Az volt a tervem, hogy életem végéig csak a labdát dobálom."

"Kezdek egy kicsit féltékeny lenni a srácra, mert én még Bellmontból sem tettem ki a lábam soha, ő meg bejárta az egész világot, ami nem igazságos. Miért van az, hogy egyesek fantasztikus jólétbe születnek, mások meg egész életükben hiába várják a nagy áttörést?"

"Felnevetek, mert tudom, hogy viccel. A kosárlabda lesz a fiúja egész télen, ahogy az lesz az én csajom is."

" - Ez nem igaz, Finley. Azért követ, mert jó ember vagy. Mert könnyű veled lenni. Mert te Te vagy. Nem erőlteted rá az akaratod másokra, és soha nem mondasz rosszat senkire... soha. Sokan csak leszívják az energiát a körülöttük lévőkből, de te nem ilyen vagy. Te erőt adsz az embernek azzal, amilyen vagy."

"A kosáridény derekén járunk. Russ-szal megint a tetőnkön ülünk, a csillagokat kémleljük, mást már nemigen csinálunk. Szinte minden meccs után itt van, de kosárról sosem beszélgetünk. Van, hogy egyáltalán nem beszélünk, csak kémleljük a világűrt. Hallottam, ahogy az osztálytársaim beszélték, milyen jól szerepel a csapat. Semmi többet nem kell tudnom róla."

" - Szerinted miért találkoztunk? . kérdezem. - Szerinted az volt a feladatom, hogy segítsek neked visszatalálni a kosárlabdához?A sors keze van a dologban?"


Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése