2017. június 19., hétfő

Leigh Bardugo: Shadow and bone ~ Árnyék és csont


"A szolgák malenkijnak, kis szellemnek hívták a két gyereket."


Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Éjúr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Éjúr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.


Még a Könyvfesztivál ideje alatt ruháztam be erre a kincsre. Nagyon jó döntést hoztam úgy hiszem, mivel nemcsak sikerült egy újabb kedvencet avatnom, de még a lábamról is sikeresen levett és szégyen-nem szégyen, de olyan fangörcsöt kaptam, amit az ACOTAR óta nem éreztem. Kaptam egy olyan történetet, ami lenyűgözött és elkápráztatott. Régóta kívánságlistás volt amúgy a kötet, de megérte rá ennyit várni, hiszen vannak olyan történetek, amik alapjáraton is megérnek egy misét, de ha ott van a várakozás is, akkor nagyobb élményt tudnak nyújtani, mintha egyből akkor olvastam volna el, amikor elsőnek megakadt a szemem rajta.

Nagyon szeretem a fantasyt és a disztópiákat, de ezt azt hiszem már észrevehettétek és ez a könyv bizony a kettő ötvözete. De nem akármilyen, tökéletesen vegyítette Leigh Bardugo mind a disztópia, a mind a fantasy elemeit. Ehhez pedig nemcsak tökéletes helyszínt talált, de a legapróbb szálig mindent zseniális módon kidolgozott és megvalósított. Létrehozott egy olyan világot, ahol mindennek van értelme és vigyázni kell, mivel nem minden az, mint aminek látszik. Az írónő egy olyan világba kalauzol el bennünket, ahol tökéletesen felépített egy értékrendet, amiben mindenkinek megvan a maga tökéletes helye. Imádom magát a világfelépítést, főleg azt, hogy igazán kreatív módon orosz szavakkal, nevekkel, helyszínekkel és kifejezésekkel tarkítja a cselekményt, s ezáltal csak még különlegesebbé és még ellenállhatatlanná teszi a már amúgy is páratlan és utánozhatatlan világot, amit felépített és ezáltal új szintre emelte a műfajba vetett hitemet és csodálatomat.

Nem tudom elégszer hangsúlyozni azt, hogy mennyire de mennyire levett a lábamról és, hogy maga a történet mennyire szerethető. Nemcsak a különlegessége miatt szerethető, hanem magáért a cselekményért és a karakterekért is. Az csak plusz, hogy elhozta nekünk a grishák világát, a társadalmukat és a történetüket, amik végig meghatározzák a történetet és ezáltal igazi függővé tesznek engem is és megannyi olvasót is. Az írónő alaposan odatette magát, mivel végig csodálattal és hatalmas mosollyal az arcomon olvastam végig a történetet, persze voltak szomorúbb és várakozás teljesebb részek is, amikor annyira nem voltam boldog, de akárki akármit mond; úgy tökéletes ez a kötet ahogy van. Kellenek bele a sötétebb jelenetek és az is, hogy izguljunk Alinával együtt, hogy mi is lesz és, hogy hogyan fog tovább folytatódni a történet. 

Leigh Bardugo olyat mutatott, amire kevesen képesek és megmutatta, hogy milyen is az, amikor valaki arra születik, hogy írjon, mivel ő egy ilyen csodálatos személy. A karakterei csodálatosak, szerethetőek és felettébb izgalmasak. Még az Éjúr is, aki bevallom a kezdeti Mal rajongásom után egyből elnyerte a szívemet, de a nagy titok vagy inkább átverés után is ott maradt, nem tudtam maradéktalanul megutálni a karakterét, de azért elsősorban Mal drukker vagyok. Éjúr pedig akár a kedvenc új és érdekes főgonoszom is lehetne, bár ezt a címet elég régóta nem kapta meg tőlem senki, főleg Sebastian Morgenstern miatt, aki az örök kedvenc főgonoszom lesz.

S hogy kézzelfogható dolgokat is említsek; a főszereplőnk Alina, aki árva, de olyan kincset hordoz magában, ami megmentheti a népét, de rossz kezekben akár el is tiporhatja azt. Az elejétől kezdve folyamatosan fejlődik és változik a jelleme és a személyisége, ami nagyon is az előnyére válik, de még a végefelé is fellelhetőek az elején szembetűnt tulajdonságai; de jó hír, hogy fejlődőképes és nem utolsó sorban hétköznapi, ezáltal hamar közel került a szívemhez és talán emiatt is élveztem annyira az utazást, amiben olvasás közben lehetett részem. Még nem említettem, de a térképmániámat is csillapíthattam a kötettel, mivel egy nagyon szép és a kötethez illő térkép szolgál ahhoz, hogy nyomon követhessük Alina útját. Több mint páratlan, de nemcsak a térkép, hanem maga a kötet is. Ezekután kérdésként fel sem merül, hogy várom e a folytatást, mivel nagyon és azt is alig várom, hogy rátegyem a mancsom, és hogy újra elmerülhessek ebben a csodálatos, érdekfeszítő és felettébb izgalmas történetben.




"Igyekeztem a puskával felszerelt katonákra és a kék köpenyes grisa tűzidézőkre összpontosítani. Mindenki abban reménykedett, hogy némán, észrevétlenül kelhetünk át a Zónán. Az lenne a legjobb, ha egyetlen lövést sem kellene leadnunk, ha nem kellene megidézni a lángokat. Ennek ellenére jó volt tudni, hogy körülvesz a sok harcos."

"Felhúztam az egyik szemöldököm. Mégis mi értelme volt azon veszekedni, hogy étkezés közben ki ülhet a legközelebb az Éjúrhoz, ha az áhítat tárgya nem is veszi magának a fáradtságot, hogy lenézzen közénk?"

" - Az uralkodók és a Kom urak évszázadok óta keresik Morozova csordáját. A vadászaim azt állítják, rátaláltak a csorda nyomára, bár még egyetlen alkalommal sem látták magukat a szarvasokat."

" - Hiszen rendkívül hatalmas. És jól néz ki. Csak egy bolond vagy egy vak nem figyelne fel erre."

" - Úgy érted, azon felül, hogy elszöktem a hadseregből, megmásztam a meredek hegyeket, és miattad minden éjjel lefagy a fenekem a jeges földön?"

"Majdnem elnevettem magamat. Én árultam el őt? Hiszen kihasznált, elcsábított, és most rabszolgasorba taszított. Erre fel én volnék az áruló? Ekkor azonban Malra gondoltam, és lenyeltem a haragomat meg a büszkeségemet."



Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése