2017. június 23., péntek

Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai


"Egyszer volt, hol nem volt, hogy egy angyal és egy ördög törőcsontot tartott a kezében."


A Füst és csont leánya című kötet izgalmas folytatásában a kék hajú Karou a családja pusztulása után, a földig rombolt otthona romjai között találkozik az egyetlen, életben maradt kimérával, a Fehér Farkassal. A férfi meggyőzi, hogy át kell venniük elődeik szerepét, és tovább kell küzdeniük az angyalokkal szemben a kimérák szabadságáért. Karou vállalja a népéért folytatott heroikus és fájdalmas harcot, így ismét kénytelen a szerelem és a bosszú között választani. Szerelme, Akiva eközben a reménytelenséggel és a lelkiismeret-furdalással vívja csatáját...




Tudom, hogy nem sok értelme van úgy elkezdeni egy trilógiát, hogy az utolsó résznek a kiadatása nincs tervben a kiadónál, mégis ha nem adok egy esélyt, akkor sosem tudom meg, hogy miből maradtam volna ki. Legszívesebben már az első rész után egyből elkezdtem volna a Vér és csillagfény napjait, mégis úgy döntöttem, hogy az lesz a legjobb, ha szépen beosztom és akkor nem lesz meg bennem az, hogy mégis mi a bajuk a magyar olvasóknak, hogy nem szeretik Laini Taylort. Mondjuk még most is ezt gondolom, de örülök, hogy hagytam magamnak időt a felkészülésre, hiszen nem semmi ez a rész. A vége meg te jó ég. 

Nem tudom, hogy mennyire emlékeztek, de az első rész nagyon megtetszett és alaposan levett a lábamról. Ehhez képest azt hittem, hogy nem lesz olyan erős a második rész, de hatalmasat tévedtem. Sokkal több izgalom, meglepő fordulatok és szerencsés egybeesések vannak benne. Nemcsak, hogy jobb lett az első résznél, de még azt is megmutatja, hogy mindenféle csili-vili nélkül is lehet történetet írni. Nem emlékszem olyan oldalra, amire azt tudnám mondani, hogy unalmas vagy vagy vontatott volt, mivel újabb és újabb fontos események és információk kerülnek előtérbe, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy minden még érthetőbb és még izgalmasabb legyen. Közel 375 oldal tömény izgalom. Nagyon csodálom az írónőt, hogy ezt ilyen formában tárta elénk, és nagyon hálás vagyok neki azért, hogy ilyen képzelőerővel és fantáziával van megáldva, s ezt szépen kamatoztatja is.  A Vér és csillagfény napjaiban van valami meseszerű is, mivel mindegy, hogy mi történik, a szerelmesek nem lehetnek együtt, nemcsak azért, mert két külön fajba tartoznak, hanem azért is, mert az mindent megváltoztatna, ha végre lépnének. 

A szerelmi szál az első résznél nagyon szépen és tudatosan volt felépítve, amit ennél a második résznél kicsit hiányoltam. Értem én, hogy a nagy fináléra tartogatja az írónő a csemegét, de én azért örültem volna, ha látok valamiféle előrelépést az ügyben. Végig úgy éreztem, mintha egy olyan Rómeóval és Júliával lenne dolgom, akik nem képesek és nem is akarják követni a szívüket, s inkább a saját fejük után mennek hanyagolva a boldogságot és az igaz szerelem kibontakozásának lehetőségét.

A cselekmény eszméletlenül pörgős. Mindig történik valami, ami arra ösztönöz, hogy ne álljak meg és csak olvassak és olvassak addig, amíg el nem fogynak a lapok és amíg arra nem eszmélek, hogy micsoda fergeteges és különleges kalandban lehetett részem. Emellett legnagyobb örömömre a részletekre és a karakterekre is nagyobb hangsúly került. Olyan dolgok kerülnek a felszínre, amik eddig rejtve voltak vagy fel sem tűntek addig, amíg a megfelelő helyeken elő nem jöttek. Akiva és Karou mellett a barátaikat, a bajtársaikat is megismerhetjük, de ez nem minden esetben volt örömteli találkozás, hiszen az elmúlás nemcsak a szereplőkön ejthet sebet, hanem rajtunk, olvasókon is, ha nagyon megkedveljük őket. Számolni nem számoltam, de rengeteg nézőponton keresztül nézhetjük úgy az eseményeket, hogy azok értelmesek és izgalmasak legyenek. Akiknek tetszett az első rész, azoknak garantáltan fog ez a második is, mivel betekintést ad mind a szeráfok, s mind a kimérák világába. Emiatt a plusz miatt annyira letehetetlen és ellenállhatatlan. Képtelenség nem teljesen elveszni a világába, és még mindig képtelen vagyok felfogni, igazából nem is akarom felfogni, hogy kaszát kapott a trilógia. Ha minden kötél szakad, nekem akkor is tudnom kell, hogy mi a vége. Ha nem magyarul tudom meg, hogy mi a vége, akkor angolul fogom.




"Chicagótól New Yorkig, Londontól Pekingig oroszlánok és vadkutyák fagyottan vicsorgó pofáiból, komodói sárkányok, mérges kígyók és farkasok példányaiból a fantom lány ... fogakat lopott."

" - Sosem mondtam, hogy védtelen vagy. De ha bármi történne veled, nekünk végünk. Biztonságban akarlak tudni. Ilyen egyszerű."

"Élj ismeretlenül, ölj, és halj meg hőstetteid megéneklése nélkül. Ez lehetett volna a korcsok hitvallása, de nem ez volt, hanem: A vér erő."

" - Még jó, hogy a magas talpú csizmádat otthon hagytad.
  - Nem képzeled? Ott van a hátizsákodban."

" - Jaj, hiszen az vagy - nyugtatta meg Zuzana, és Mikre vetette magát. Cuppanós puszit nyomott az arcára. - Én mesehősöm, aki egy próbatételt már teljesített. Kettő még hátravan."

"A zúzódásaiba nyomta az ujjait, hogy felrázza magát az emlékeiből. A gyilkos kezén lévő tintavonalaktól ellenség az ellenség. Az egykori város helyén tornyosuló hamutól ellenség az ellenség."



Köszönöm a Kossuth Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése