2017. június 30., péntek

Jay Crownover: Az utcák királya (Welcome to the Point #2)


"Akadnak férfiak, akiket lehetetlen nem észrevenni."


Egy ​sötét, alvilági királyságban az uralkodó nem ismerhet félelmet, csak így tarthatja irányítása alatt az utcákat és a rajtuk élősködő, könyörtelen bűnözőket. Race Hartman elég jó családba született, elég intelligens, és eléggé kiábrándult a saját világából ahhoz, hogy az utcák királya legyen. Az olyan helyeken, mint a Point, mindig felüti a fejét a bűnözés, és mindig is lesznek züllött alakok, de aki föléjük tud kerekedni, az gátat szabhat a pusztításnak. Race-nek van egy terve, de kérdés, hogy meg tudja-e akadályozni a teljes pusztulást úgy, hogy saját magát nem teszi tönkre? Brysen Carter sosem állhatta a legjobb barátnője bátyját, mert túl sármos, túl megnyerő a modora, és túl könnyen behálóz bárkit. Óriási kísértés egy ilyen férfi aranyfényű ragyogásában sütkérezni, de Brysen tudja, hogy Race olyan, akár a Nap: ha túl közel kerül hozzá, jó eséllyel a vesztébe rohan. Mikor fenyegető üzeneteket kap, majd valaki az életére tör egy parkolóban, az egyetlen ember, akire számíthat, pontosan az a férfi, akit nem engedhet közel magához. Néha a vakmerőség az egyetlen esélyünk az életben maradásra. Vajon Brysen hagyhatja, hogy Race megmentse az életét, ha ennek az az ára, hogy feladja érte önmagát?


Race karaktere már A tetovált srácban is birizgálta a fantáziámat, főleg azért, mert látszólag rá épült a történet, közben mégis alig jutott szerephez, de azért mindig lehetett érezni a jelenlétét, és nem utolsó sorban neki köszönhetjük Bax és Dovie románcát és azt is, hogy egyáltalán beszélhetünk a Welcome to the Point trilógiáról. Már az első résznél is említettem, hogy mennyire várom már a történetét, és a várakozás minden elvesztegetett percet megért, mivel Az utcák királya fenomenális, érzéki és közben komoly témákat is boncolgat, csakúgy mint A tetovált srác.

Mielőtt nagyon belemerülnék és elkapna a hév, muszáj pár szót mondanom a borítóról, mivel kitűnő munka lett. Nagyon sok borítóterven láttam már ezt a modellfiút, viszont eddig sosem került ki győztesen, de most végre megértem azt, hogy olyan könyvem legyen, amin ő van rajta. És ez nemcsak arról szól, hogy rajta van, hanem arról is, hogy mennyire jobb, mint az eredeti és, hogy mennyire szexin duzzadnak ki az erek a karján. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de szerintem tökéletes és őszintén szólva nekem nagyon bejön a borító, nem a srác. De nemcsak a borító lett eszméletlen, hanem maga a történet is, Race és Brysen kapcsolatának alakulása. Az első kötetben úgy ahogy megismerkedhettünk Brysennel, bár akkor még nem volt meghatározó, miért is lett volna, amikor megkapta a saját történetét. Szóval, úgy-ahogy de lehetett róla fogalmunk, hogy ki is ő, de a múltját és a mindennapi problémáit csak itt, Az utcák királyában ismerhettük meg. 

Egy biztos a látszat néha csak illúzió, mivel nem feltétlenül azt mutatja az ember a külvilág felé, ami valójában nyomasztja és nyomja a lelkét. Nem lesz sétagalopp a történet, viszont érdemes egy esélyt adni neki, főleg azért, mert az írónő újra bebizonyította, hogy nem feltétlenül kell elásni a rosszfiúkat, mivel mindennek megvan az ok-okozati tényezője, ami miatt bizonyos helyzetek és életstílusok kialakulnak. Az elejétől kezdve fokozatosan tudunk meg egyre többet a karakterekről, a múltjukról és azokról a démonokról, amik nem feltétlenül az ő saruk lenne mégis ők isszák meg a levét mások tetteinek. Jelen esetben ez tartja össze és fűzi szorosabbra a kapcsolatot Brysen és Race között.

Miattuk alakul ki egy másfajta kép a Hegy lakói iránt, hiszen látszólag mindketten magasan kezdték, mégis lent, a Pointban kötöttek ki, ami veszélyes, mocskos és véres. De ez relatív. Attól, hogy valaki megszokott egy bizonyos életszínvonalat és életstílust még nem biztos, hogy elkényeztetetté kell válnia, nem az formálja az embert, aki volt, hanem az, hogy milyen döntéseket hoz. Ez nagyon passzol ehhez a könyvhöz, mivel megmutatja, hogy másképp is lehet.

Az események végig pörögnek, ahol kell komolyabbak és veszedelmesebbek, de az érzékiség sem hiányozhat. Ezek ötvözeteként hozta létre Jay Crownover a mocskos, de mégsem annyira kategóriájú pasit, akit a megfelelő eszközökkel meg lehet szelídíteni, de nem érdemes, mivel Race-t is olyannak kell elfogadni, mint amilyen. Amellett, hogy szórakoztat előtérbe került az internetes zaklatás témája, ami eléggé fontos és amiről beszélni kell. Nagyszerű eszközökkel és fantáziával lett az megoldva, hogy mindenből legyen benne, de ez ne menjen a minőség rovására. Lehet, hogy csak 360 oldal, de olyan könnyen a végére érünk, hogy szinte fel sem tűnik. Repülnek az oldalak és ez annak is köszönhető, hogy következetes és lépcsőzetesen, lépésről-lépésre építi fel a mondanivalóját, a cselekményt és az elrejtett mozgatórugókat is, ami nélkül nem lenne ennyire szórakoztató, érzéki, bonyodalmas, veszélyes és egyben szerethető, tanulságos is a történet és maga a szereplők összessége is. Tudom, hogy elméletileg trilógiaként van beharangozva, de engem személy szerint érdekelne egy olyan kötet, amiben Brysen kishúga kapná az egyik főszerepet, míg a másikat Booker, aki lehet, hogy első olvasásra (talán még második olvasásra is) veszedelmesnek tűnik, de már megszokhattuk, hogy éppen az ilyen karakterek, az igazán gyengédek és feledhetetlen ek az alapjai egy igazán izgalmas történetnek.




"Nem értettem azt a világot, nem is akartam megérteni, ezért akármennyire is szívdöglesztő volt, akármilyen izgalmakat hozott is az én kis szürke életembe, Race Hartmanhoz nem lehetett semmi közöm. Soha. Ez a tény pedig fájdalmasan mardosta a belsőmet."

" - Elmehetne érte más, akit épp nem akar elgázolni egy őrült. Miért nem hívod fel a szőke Adoniszt, hogy szedje össze? Fogadok, ilyenkor amúgy is a városnak abban a felében mászkál."

" - Örülök, hogy nem vagy egészen tökéletes, Race. Már így is épp elég nehéz elviselnem ennyi tökéletességet. De a tudat, hogy vannak hibáid, csak emberibbé tesz a szememben - ismerte be."

"Rám mosolygott, mire majdnem álmodozón felsóhajtottam. Race Hartman mosolyát be kellett volna tiltani, mert olyan veszélyes volt, akár egy atomfegyver."

" - Ütött-kopott trón egy ütött-kopott királynak egy ütött-kopott királyságban. El tudnád képzelni magad ütött-kopott királynőként? Race eléggé kedvel téged ahhoz, hogy beengedjen az életébe. Ha te is eléggé kedveled, akkor nem lesz nehéz ugyanezt tenned érte, ha meg nem, akkor ennyi. Most rohannom kell, de gondolkozz el azon, amit mondtam!"

" - Ha kedves hozzád, gondoskodik rólad, és boldoggá tesz, akkor nem számítanak a döntései, még ha másokat is érintenek. Az emberek folyton bántják egymást. Ha találsz egy fiút, aki mindent megtesz azért, hogy ne bántson, akkor csak ez számít. Szegény vagy gazdag, az már mindegy."



Köszönöm a Harlequin Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése