2017. május 4., csütörtök

R. Kelényi Angelika: Az ártatlan - A grófnő árnyékában


"Szeptember volt, az Úr 1609. esztendejében."


1609 októberében Fabricius Flóra, a pozsonyi orvos lánya Báthory Erzsébet udvarába érkezik, hogy megkeresse eltűnt nővérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul.
Ám hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza? Minden erejére szüksége van, hogy legyőzze az akadályokat és kibogozza a sötét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek. Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellemű, mégis rendkívül vonzó férfira, akiről azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki.
R. Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas írónő 17. század elején játszódó regénye kalandos, izgalmas, és vérfagyasztó történetet mesél el. Ahogy azt már megszokhattuk, írása nem nélkülözi a romantikát, a politikai cselszövést és a korhű történelmi háttér megjelenítését sem.


Habár a bemutatón nem tudtam ott lenni a könyvre mindenféleképpen kíváncsi voltam, hiszen R. Kelényi Angelika által megkedveltem egy teljesen új műfajt, és ezt a Szulejmán és a magyar udvarhölgy c. regényével sikerült elérnie. Igaz, hogy a történelem sosem volt az erősségem, mégis sikerült megmutatnia, hogy bizony lehet maradandót alkotni ebben a műfajban is, úgy hogy az ne legyen se száraz, se pedig unalmas. Az ártatlanban ez mind érvényesül, hiszen nemcsak, hogy nem tudtam letenni olvasás közben, de még a kezemhez is tapadt, mivel mindenhová vittem magammal és amikor csak tudtam olvastam belőle, s emiatt is esett meg az, hogy szerelmes lettem ebbe a kötetbe. Egyszerűen imádom!

Tény, hogy a 17. század közelebb áll hozzám, mint a 16., de az nem elég, hogy számomra jobb századot választott ki az írónő, hiszen a megfogalmazás, a választékos kifejezésmód, az izgalmas karakterek, a meglepő fordulatok és a titkokkal fűszerezett cselekmény is szükséges ahhoz, hogy ennyire lehengerlő, ennyire korhű és izgalmas legyen. Angelika ezeket az eszközöket mind mesterien használta, sőt a legtöbbször úgy éreztem, mintha én is Flórával együtt sodródnék az árral és folyamatosan bogoznám ki a regény fonalát, ami engem teljesen lenyűgözött, hiszen egy olyan dolgot állít a rejtély középpontjába, amiről mindig is szívesen olvasok. Nagyon érdekelnek, hogy tulajdonképpen mik is azok a tényezők, amik hozzásegítették a különböző legendák és mítoszok kialakulását. Újfent elcsodálkoztam azon, hogy mennyi mindennek kellett utánajárni, mivel Annával ellentétben Flóra szelídebb teremtés, s ezáltal az írónő egy olyan lehetőséget tár elénk, aminek a segítségével nemcsak, hogy valós képet kapunk, hanem még olyan betekintést is enged, ami Annánál elmaradt, hiszen ő egy képzett harcos, míg Flóra nem, s ezáltal neki megadatik a fejlődés lehetősége, a báj ledobása és igazi harcossá válás, amit nem kell szó szerint venni, mivel itt a harcos alatt nem azt értem, amit ténylegesen jelent, hanem azt, hogy addig harcol az igazáért és addig kutakodik, amíg igaza nem lesz és ki nem derül a titok, és pontosan ez az, ami igazi harcossá teszi őt.

R. Kelényi Angelikának sikerült maradandót alkotnia, mivel már az elejétől kezdve teljesen magával ragadó a történet, nem fukarkodik titkokban és megoldandó talányokban, de azért egy kis romantikát és egy kis bájosságot is ad az egésznek. Örülök, hogy Flóra  nem az a badass karakter, aki mindig győzedelmeskedik és tudja a dolgát, hiszen legtöbbször az ad igazi értéket, ha fellelhetünk az adott karakterben egy kis ártatlanságot, bizonytalanságot és szeleburdiságot. Nagyon kedvelhető, és leginkább az említett okok miatt érzem annyira a magaménak a történetet.

Marianiról nem árulnék el sokat, hiszen ő az a szereplő, akit meg kell ismerni, mivel csak úgy élhetjük át igazán Flóra érzéseit és hadakozását ha hagyjuk, hogy az írónő az ügyes kis eszközeivel elénk tárja a személyiségét és a viselkedését is egyaránt. Végezetül pedig muszáj a borítót is fényeznem, hiszen tökéletes. A kettős borító megoldása elképesztő és eszméletlen lett, de komolyan. Amikor elsőnek megláttam majdnem vágtam és hátast, hogy azta, ilyet is lehet? Minden elismerésem a tervezőé, de ez sem jöhetett volna létre Angelika nélkül, aki megírta és elénk tárta Flóra történetét, ami nemsokára folytatódni fog Az ártatlan második részében, de hogy fogom én addig kibírni fogalmam nincs. Már most e bejegyzés írása közben is elvonási tüneteim vannak, emiatt is olvashattok egy interjút az írónővel a közeljövőben, már nagyon várom, hogy azt is megírjam nektek. Addig is olvassátok el Az ártatlant, mert garantáltan nem fogjátok megbánni!




" - Az arcát nem láttam, de a termetét és azt a szép nagy kardját igen. És láttad a lovát? Még az is hollófekete volt, mintha az éj hercege volna a sötétség paripáján..."

"Kiléptem a várudvarra, és megborzongtam. Szitált az eső, s a szél az arcomba vágta a hideg permetet. Közeleg a tél - gondoltam, és fél kezemmel összehúztam magamon a kendőt."

" - Földeljék el őket, Mariani uram! Nem akarom, hogy az egész vár, de még a falu népe is ezen csámcsogjon. Ezek csak parasztlányok voltak, nem fontosak, de a pletyka akkor is árthat nekem."

"A kapuhoz érve behúzódtam a sötétbe, a falhoz simultam, hogy se egy járőröző csapat, se Lucilla ne vegyen észre."

" - Mindent elmondok. Nem hiszem, hogy ettől feloldozást nyerek, de talán belátja kegyed, nem vagyok az ördögtől való. Hisz itt vagyok. Menekülök azok elől, akik kegyedet is üldözik. Egy oldalon állunk. Most azonban indulnunk kell, mert könnyen lehet, hogy csupán percekben mérhető az előnyünk."

" - Nem tehetem - lépett közelebb ő is. - A leány ártatlan, és épp eleget szenvedett. Ma valamelyikünknek meg kell halnia. Nem akartam ezt, Alessandro, Isten látja lelkem, nem akartam harcolni veled...."


Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt és R. Kelényi Angelikának, hogy megírta. Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése