2017. május 12., péntek

Nicola Yoon: Minden minden


"Több könyvet olvastam már, mint te."


Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem.

Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve.

Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.



Egyre több trailer lát napvilágot a készülő film kapcsán, eddig próbáltam figyelmen kívül hagyni őket, mivel még a film megjelenése előtt szerettem volna elolvasni a könyvet, de nem mertem hamarabb elkezdeni, és nem azért, mert egy különleges betegséget dolgoz fel, hanem azért, mert nagyon Csillagainkban a hiba feelingje van és John Green műve után is darabokban volta, szó szerint össze kellett tapasztanom újra a darabkáimat, mivel olyan szomorú volt és nem akartam, hogy a Minden minden is ilyen legyen.

Ha könyvmoly az ember lánya nem tud csak úgy elmenni bizonyos kötetek mellett, hogy ne olvassa őket, mivel egy idő után mindig előtérbe fognak kerülni és arra sugallnak, hogy olvasd el őket. A Minden minden szinte mindenhol szembejött velem, nem számít, hogy éppen hol voltam vagy mit csináltam, valaki pont ezt olvasta vagy éppen erről a csodáról beszéltek, így kétség sem fért hozzá, hogy nekem is olvasnom kell. Nincs mese. Érdekes, de nem tudnám egy szóval leírni azt, hogy mit is jelent nekem ez a könyv és az is nehéz lenne, ha meg kéne határoznom, hogy tulajdonképpen mit is éreztem olvasás közben. Fokozatosan ahogy haladtam előre úgy változott a véleményem és a hangulatom is, mivel amikor már azt éreztem, hogy nem lehet már tovább fokozni Nicola Yoon-nak sikerült és általa egy újabb érzelemmel lettem gazdagabb. Az elején még a kíváncsiság és a tudásvágy járt át, de volt, hogy teljesen ledöbbentem vagy éppen sokkoltak az események és bizony el kellett gondolkodjak, hogy hogy lehet, hogy egy ilyen típusú történetnél igazából senki sem számít happy endre, bevallom én sem számítottam, sőt azt hittem, hogy mélységes bánatot vagy letörtséget fogok érezni, de meglepő módon nem így történt. Sikerült úgy lezárni a kötetet, hogy az méltó legyen és ne hagyjon bennünk kétségeket és oda nem illő érzelmeket. Teljes egésszé válik miatta maga a történet és a mondanivalója is.

A történet azért egyedülálló és különleges, mert nem egyszerűen csak elmeséli nekünk az írónő Madeline történetét, hanem a lány minden érzelmét és gondolatát közvetíti felénk, ami miatt olyan kézzelfogható és valóságos minden.  Tetszik, hogy mindezt egy olyan közegbe helyezte, ami mentes mindenféle rosszindulattól és atrocitástól, ami az embert érheti a mindennapok során és úgy egészében a kinézete miatt. Maga az alapelgondolás újdonság számomra, mivel eddig még nem hallottam a SCID betegségről, ami lényegében annyit jelent, hogy nagyon gyenge az ember immunrendszere és emiatt burokban kell élnie, szinte alig érintkezhet bárkivel és nagyon kell vigyáznia magára, hiszen akár bele is halhat a betegségbe.

Madeline és Olly szerelmének kiteljesülését nagyon szépnek és különlegesnek tartom, főleg amiatt, hogy az írónő nagyon jól bánik a szavakkal, következetesen tárja elénk az események fonalát és nem fél megmutatni olyan dolgokat sem, amik elsőre szokatlannak tűnnének, de aztán ez teljesen normálissá válik. Kettejük kapcsolata számomra nemcsak egy újabb történet, mivel nem hétköznapi és ezáltal többletjelentéssel is rendelkezik, miszerint élnünk kell az életünket, boldognak lenni és a lehetőségekhez mérten kihozni belőle a maximumot.

A történet eleje és közepe csodaszép, itt még teljesen mást gondoltam a karakterekről és a cselekményről is, de ami ezek után történik a történet vége felé az sokkoló és egyáltalán nem számítottam rá, hogy az események ilyen fordulatot fognak venni. Döbbenetes volt szembesülni vele. Még most is teljes sokkban vagyok. Ez a történet, ha nem is változtatja meg a világot - nagyon is megérdemelné, hogy megváltoztassa - egy nagyon fontos dologra megtanít azon kívül, hogy ragadd meg a kínálkozó lehetőségeket, arra hogy élj! Legyél büszke arra aki vagy és határt tényleg csak a csillagos ég szabhat előtted, semmi más!

A karaktereket nem tudom kihagyni ebből a bejegyzésből, mivel mind Maddy, s mind Olly is megérdemelnének egy külön posztot, de ha mást nem is árulok el róluk, azt nem tudom kihagyni, hogy nélkülük, a személyiségük nélkül nem lenne teljes sem a történt, sem pedig a mondanivalója. Ritkán mondok ilyet, de sikerült úgy elragadnia a történetnek, mint még soha. Ehhez az is nagyban hozzájárult, hogy nem egyszerűen fejezeteket olvashattam, hanem levelezéseket, zárójelentéseket, vásárlási bizonylatokat, könyvkritikákat és Maddy szótárját, amik nem egyszerűen hozzáadtak a történethez, hanem emelték annak a színvonalát. A különleges rajzok és feljegyzések is csak ezt erősítik. Minden bizonnyal dobogós helyet fog elfoglalni a 2017-es olvasmányaim között. Kívül-belül gyönyörű. Tudom, hogy sokszor említettem már, de a belső mit sem ér szemet gyönyörködtető külső nélkül, mivel a fülszövegen kívül a borító is meghatározó lehet egy-egy könyvvásárlásnál. Kell valami ami megfogja az embert és azt gondolja, hogy nekem ezt olvasnom kell. A Minden minden borítója egyszerre letisztult és sokat mondó is. Ha alaposan megfigyeljük a fontos részletek rajta vannak és tökéletesen felhívják az ember figyelmét, de nemcsak a szimbólumok teszik ezt, hanem a színvilág és a kidolgozottság is.




" - Látod, megint mosolyogsz. - Gyengéden a lábamra csap. - Az élet nehéz, kincsem. De mindenki megoldja valahogy."

"Madeline: Nem vagyok királylány.
  Madeline: És nem kell megmenteni.
  Olly: az jó, mert én sem vagyok herceg"

" - De hát nemcsak a barátod volt, hanem az ápolónőd is! A z volt a dolga, hogy vigyázzon rád, nem pedig az, hogy veszélybe sodorjon, és fiúknak mutasson be, akik majd összetörik a szívedet! A barátok nem keltenek bennünk hamis reményt."

"Nem is értem, hogy értheti ezt. Vigyázzak, nehogy megfulladjak? Vigyázzak, nehogy rosszul legyek? Vigyázzak, mert ha egyszer a világ részévé válok, a világ is a részemmé válik?"

"Olly tematikája szerint a jövő kiszámíthatatlan. Most kiderült, a múlt is az. Az idő mindkét irányba halad, előre és hátra is, és ami most történik, mindkettőt megváltoztatja,"

"A káoszelmélet szerint, ha csak egészen kicsit változtatunk is az eredeti feltételeken, teljesen megjósolhatatlan, mi lesz az eredmény. Egy pillangó egyet csap a szárnyával a jelenben, és a jövőben kialakul egy hurrikán."


Köszönöm a Gabo Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád még a film előtt ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése