2017. május 5., péntek

Kérdezz-felelek Borsa Brown írónővel


"Van úgy, hogy az ember különös pillanatban találja magát. Olyanban, amiben az jut eszébe, erre tuti örökre emlékezni fog."

Borsa Brown neve remélem nem ismeretlen előttetek, de ha mégis néhány mondatban bemutatnám, hogy ki is ő. Egy váci írónőt tisztelhetünk a személyében, akinek a könyveiért csak rajongani lehet, hiszen olyan természetességgel ír, mint ahogy más levegőt vesz. Eddig két különböző világot mutatott be nekünk. Az egyik az olasz maffia világa a másik pedig a kelet, az arab kultúra témaköre. Nem is csoda, hogy mind a kettő siker lett, hiszen mind A maffia trilógiában és mind Az Arab sorozatban mesterien fonja a szálakat és kész felüdülés és kikapcsolódás az olvasásuk. Mialatt ezt a bejegyzést írom itt van mellettem Az Arab lánya második rész, amit még ma szándékozok elolvasni, és pont amiatt, hogy engem is a bűvkörébe vont Borsa gondoltam, hogy felteszem neki a legféltettebb és legérdekesebb kérdéseimet. Most ezt az interjút olvashatjátok. :)

1. Az Arab fiával lezárul a sorozat, vagy tervezel még hozzá további köteteket?

Rövid leszek: nem. J Véleményem szerint, minden sorozatot úgy kell befejezni, hogy egy kis fantáziát hagyjunk az olvasónak is. Végül is nem írhatom meg a sztorit mindenki 100 éves koráig. Tisztában vagyok vele, hogy sokan szeretnék, ha folytatnám, de annyi minden van még bennem, sorakoznak a témák, a könyvek a fejemben.

2. Ha jól tudom, jövőre jön ki A férj prostija. Mire számíthatunk ezzel az írásoddal kapcsolatban?

Merőben más lesz, mint az eddigiek. Központi helyet foglal el majd benne az önirónia, a humor, de természetesen az erotika és a szerelem is. A könyv igazából arról fog szólni, hogy egy háromgyerekes anyuka miként csábítja el, avagy vissza a férjét. Beveti csáberejét, és onnantól már nem csak anya, háziasszony, hanem olykor egy perszóna is. Kínos, ugyanakkor nevettető helyzetekbe látunk majd bele, és bizony jó pár gondolatnál valószínűleg nők ezrei csapnak majd a homlokukra, mondva ezt: Tényleg! És lesz ez azért, mert magukra fognak ismerni!

3. Sokak – köztük én is – reménykednek, hogy írsz még további részeket A maffia trilógiához. Van ilyesmi tervben?

Nagyjából ugyanazt tudom válaszolni, mint Az Arab folytatásával kapcsolatban. Bevallom, kacérkodtam, hogy írok egy „Saphós” részt, melyben Umberto mesél, és rajta keresztül látunk bele a Borellik életének folytatásába, Bibiana cseperedésébe, de ezt is elvetettem.  Úgy érzem az ő történetük így teljes.


4. Melyiket volt könnyebb megírni A maffiát vagy Az Arabot?

Mindkettőt könnyű volt, mert ragadott magával, nyelt el. Imádtam a karaktereimet, a helyzeteket, a könnyeket, amiket kicsaltak belőlem, a nevetést, amit sokszor alig bírtam abbahagyni. Természetesen Az Arab sorozatot azért valamelyest nehezebb volt megírnom, hiszen abban rengeteg volt a kutatómunka. Aki elolvassa, az észre is veszi. A legnehezebb könyv, amit életemben megírtam Az Arab szeretője volt. Minden sora szétszedett, segített nekem is az elengedésben, két hónapon keresztül minden nap zokogtam. Abban a könyvben van benne a lelkem a leginkább.

5. Melyik világ áll közelebb hozzád, az arab vagy az olasz?

Jelenleg nem tudok választani. Róma a szívem csücske, már csak azért is, mert a történelem, és abban az ókor a gyengém. Szeretem az olasz mentalitást, mindent szeretek, ami dél. A kelet azonban olyan oldalát mutatta meg nekem a kutatómunka alatt, hogy azt képtelenség volt nem befogadni, és elrejteni a szívem másik csücskében.

6. Mind Az Arab, mind A maffia egy teljesen más világot mutat be, mint amiben mi magyarok élünk. Számíthatunk a közeljövőben hasonló írásra tőled? 

Igen, vannak terveim, de erről még nem nyilatkozom. Hatalmas kutatómunka vár rám ismét, nagyon izgatott vagyok. Ismét előveszek majd zárt világokat, amikbe igenis beletuszkolom a szerelmet, az erotikát, és még megannyi érzést. A legjobb dolog a kutatómunka előtt, hogy az ember elképzelni sem tudja, a végére mennyivel gazdagabb lesz.

7. A karakterek megalkotásánál mennyire volt mérvadó az, hogy az olvasóid szeressék őket és velük együtt izguljanak, nevessenek, vagy éppen szomorkodjanak? 

Én úgy gondolom, hogy a könyvet mindig a karakterek viszik el a hátukon. Sőt, valamikor csak egy karakter. Persze a történetnek is jónak kell lennie, de ha a szereplők nem vágnak kupán, nem utáljuk őket, vagy nem kedveljük meg őket, akkor a történet is összeomlik. Azt gondolom, akkor jó a könyv, ha az olvasó ugyanazt érzi olvasás közben, mint az író az írás közben. Amikor valaki azt írja, hogy a legszívesebben falhoz csapta volna a könyvet az idióta szereplő miatt, vagy a történtek miatt, az az írónak elismerés.  A jó könyv szélsőséges érzelmeket generál, és egyáltalán nem fontos, hogy boldogság, vagy szomorúság. Mindegyik épít minket.

8. Ha választhatnál, kinek a bőrébe bújnál egy napra az általad alkotott karakterek közül és miért?

Húha! Ez nehéz kérdés. Azt hiszem valamelyik gyerek bőrébe. Jó lenne megint kislánynak lenni, és nem látni a világ mocskát.

9. A romantikus vonalat vagy az erotikusabb vonalat érzed igazán a magadénak?

Véleményem szerint az erotika nem létezik a romantika nélkül. Ha igen, azt pornográfnak hívják! Én azt gondolom, hogy sosem írok pornográful, és sosem csak az erotikáról szólnak a könyveim. Sőt. A legutóbbi könyvemben szinte egyáltalán nincs erotika, mindenki eldöntheti, hogy hiányzott-e belőle. Mindig van mondanivalóm, amit általában meg is találnak benne az olvasók. Egyébként szerintem sokszor egy párbeszéd erotikusabb tud lenni, mint az, amikor egy aktust írok le. Legalábbis próbálok úgy írni, hogy az erotika a könyvben ne akkor kezdődjön, amikor a szereplők egymásnak esnek, hanem akkor, amikor egymásra néznek. 

10. Lehet már tudni valamit Az Arab angol nyelvű verziójáról?

Elég bonyolult a helyzet, folyamatos tárgyalásokban vagyunk irodalmi ügynökségekkel, megfigyelőkkel. Nehéz útra léptünk, de szerencsére olyan kiadóm van, akik nem adják fel egykönnyen. Európa egyéb országai is érdeklődnek, sőt, már van olyan ország, ahonnan jelezték, hogy szerződhetünk, mert kiadják. Mivel azonban ezek üzleti titkok, többet sajnos nem mondhatok. Ha lesz valami örömhír, azt úgyis megosztom.

11. Mielőtt elkezdesz egy történetet nagyjából tudod, hogy hány részes lesz, vagy ez írás közben alakul ki?

Amikor elkezdek egy könyvet, semmit sem tudok. SEMMIT! J Az elejét és a végét igen, de hogy közben mi lesz, azt semennyire.  Az Arabnál tudtam, hogy meg akarom írni női és férfi szemszögből is, de még az arab lányának első részét sem terveztem, nemhogy az arab fiát.  A maffiánál sem voltak terveim, az élet és az olvasók mutatják általában az utat. Na és az, hogy marad e bennem valami, amit ki kell írnom.

12. A család mellett mennyi időd jut az írásra? Van valamilyen kis rituáléd, ami nélkül nem kezdesz el írni?

Ugyanúgy élek, mint bármelyik nő, így család mellett az írás, a munka is ugyanolyan kihívás, mint a többi nőnek. Reggel 8 körül nekiülök, és délután 4-ig írok. Rituálé? Hát… Kávékevergetés. J Ja! És muszáj zenét hallgatnom írás közben. Muszáj! Meg néha nem árt elindítani a mosógépet, és főzni valamit. J Úgyhogy én ilyen „rituálésan” írok.

13. Amikor megírtad Az Arabot, gondoltad volna, hogy ilyen sikere lesz?

Ha azt mondanám, hogy nem éreztem az erejét, akkor hazudnék. Tudtam, hogy sok munka van benne, nem egy szimpla romantikus regény. És tudtam azt is, hogy a témája miatt fog kapni hideget-meleget. Fel voltam rá készülve, hogy megosztó lesz. Persze azt azért nem gondoltam, hogy díjakat nyer, sikerlisták élére tör, és az év könyve lesz. Az öröm mellett ez hatalmas felelősség is, bevallom, olykor nehéz vele megbirkóznom. Annak örülök a legjobban, hogy sikerült felforgatnom az érmét, és megmutattam a másik oldalát is, amit az emberek be is fogadtak. Na és annak, hogy sok embert az én könyvem vezetett vissza az olvasás örömébe, hiszen számtalan olyan levelet kapok, amiben arról írnak, hogy amióta kézbe vették a könyvemet, azóta imádnak olvasni.

 14. Mit üzennél azoknak, akik írni szeretnének? Valami jó tanács?

Legyenek egyediek! Ha nincs saját írói stílusod, akkor nem vagy igazi. Egy könyvön érződnie kell annak, hogy semmi csűrés csavarás nincs benne, őszinte. Ez pedig csak belülről jöhet. A témaválasztással kapcsolatban meg gondolkodni sem kell, mert az ember úgyis érzi, hogy miben tud alkotni. Nyilván én nem tudnék megírni egy SCI FIT. Bízni kell abban, hogy ránk talál az olvasóközönség, a regény megírása után is nagy munka vár az íróra. És a legfontosabb: OLVASS!!!


Köszönöm szépen Borsa Brownnak az interjút. Külön köszönöm Évának a lehetőséget, hogy megosztotta velem a gyűjteményét.  Ha még nem olvastál tőle, de ezzel az interjúval sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, ne habozz. Ezen a linken akár hozzá is juthatsz a kiszemelt kötethez ide kattintva.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése