2017. május 22., hétfő

Colleen Hoover: Maybe Someday ~ Egy nap talán


"Épp most húztam be egy csajnak."


A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.

Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.



Vannak olyan könyvek, amik végigkísérik az ember életútját és maradandó nyomot hagynak maguk után. A Maybe Someday pontosan ilyen, hiszen annyira gyönyörű és szívet tépő maga a történet, hogy az el fog kísérni minket életünk végéig, nem hagyja, hogy elfelejtsük. Colleen Hoovert, mint írónőt nagyon szeretem. Az eddigi magyarul megjelent kötetei is dobogós helyen állnak a szívemben, mégsem tudták azt nyújtani, mint az Egy nap talán. Most érzem igazán azt, hogy megérett arra az írónő, hogy nem csak sanyarú sorsokat mutasson be, hanem egy nem mindennapi, elsöprően különleges szerelem történetét is.

A Hopeless - Reménytelen óta várom azt a pillanatot, ami a Maybe Someday-nél eljött, hogy újra higgyek és bízzak a szerelemben, és ez teljesen átjött. Nem egyszerűen leírta az érzéseit az írónő, hanem olyan köntösbe bújtatta, ami által az én szívem is és még millió más olvasónak is darabokra tört olvasás közben. Nagyon mélyen érintettek az írónő szavai, s emiatt is lett olyan tökéletes és feledhetetlen az élmény és emiatt is érzem azt, hogy eddig ez a legjobb műve, s eddig ez a legjobb Rubin Pöttyös könyv is, amit eddig szerencsém volt olvasni. Maga a cselekmény a maga prózai módján bontakozik ki, minden egyes oldaltól egyre többet és többet kapok. Ahogy haladtam előre úgy telt meg az én szívem is reménnyel és vágyakozással egy olyan pasi iránt, aki olyan, mint a mi drága Ridge-ünk, akinél tökéletesebb főszereplőt el sem tudnék képzelni. Nemcsak, hogy iszonyat jófej, de még humoros is, és akármennyire is különbözik a többi embertől, igazi értékkel és mondanivalóval bíró karakter. A belső gondolatai egyrészt megolvasztották a szívem, másrészt a sok bonyodalom össze is törte. Egyszerre volt felemelő olvasmány és szívet tépően gyönyörűséges.

A történet elején nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni és arra sem számítottam, hogy mire befejezem azt fogom mondani, hogy az egyik legjobb CoHo könyv! Nagyon tetszik, hogy a történet mellett hanganyaggal is csábít minket az írónő, amik nem egyszerűen jók, hanem tökéletesek és alig várom, hogy olvashassak hasonló projektet. Colleen és Griffin bombasztikus párost alkotnak.Azt tudni kell rólam, hogy eleve zene rajongó vagyok, szinte mindig zenét hallgatok, ha meg éppen nem, akkor olvasok, de azok a Griffin Peterson dalok, amik a könyvhöz készültek eszméletlenek. Az összes tökéletesen illik Ridge és Sydney történetéhez, mivel nagyon szépen vannak összerakva és a kellő helyeken kerülnek elő a történetben. Mindenkinek nagyon ajánlom őket, hiszen az élmény úgy lesz teljes, ha hallod hozzá a számokat is.

A történet túlnyomó részben egy helyen játszódik, ami csak azért tűnt fel, mert Ridge hozott egy olyan döntést, amit jónak és helyesnek vélt, és most emiatt sokan gondolhatjátok azt, hogy miért is annyira fantasztikus ez a könyv, ha kevés helyszínen játszódik. A válasz igen egyszerű: imádom CoHo stílusát, minden egyes írásával olyan tulajdonságaimat hozza elő, amiknek a létezéséről nem is tudtam, és olvasás közben nemcsak a karaktereket és a történetet formálja, hanem engem is. Erre csak nagyon kevesen képesek, s amiatt is éri meg olvasni tőle. A másik az, hogy igazi értéket közvetít és igazi élményeket ad. Nem sablonos sztorikat ír, hanem különleges szerelmi történeteket, amikben megmutatja, hogy igenis érdemes küzdeni a  másikért és a szerelemért. A Maybe Someday azért is emelkedik ki a többi CoHo regény közül, mert a már megszokott természetesség mellett, jócskán kapunk bonyodalmakat, érdekes szituációkat, érzéki jeleneteket és olyan mellékkaraktereket, akik maguk is megérdemlik a külön történetet és a boldogságot. Egy szó, mint száz: olvassátok el. Megbánni nem fogjátok és ti is lehetőséget kaptok arra, hogy megismerjétek Ridge és Sydney történetét, és hozzám hasonlóan reménykedhettek abban, hogy egy nap talán titeket is megtalál egy Ridge-hez hasonló fantasztikus srác.




" Maggie: Kikészültem, Ridge. Gyűlölöm az egészet. Mindennap több órát dolgozom rajta, és most már odáig jutottam, hogy legszívesebben szétverném a számítógépet egy baseballütővel, mint a srác a Hivatali patkányokban. Ha ez a dolgozat egy gyerek lenne, gondolkodás nélkül örökbe adnám, és többet felé se néznék. Ha egy cuki, szőrös kiskutya lenne, kitenném egy zsúfolt kereszteződésnél, és elhajtanék."

"Bármennyire szeretnék is pasiktól független, erős csaj lenni, per pillanat másra sem vágyom, mint hogy ez a srác átvegye az uralmat felettem. Azt akarom, hogy a kezébe vegye az irányítást, takarjon be a testével, a csodás száját nyomja az enyémre, és a szuszt is csókolja ki belőlem."

"A szívem mélyén tudom, hogy nem akarnék összejönni vele, főleg nem az életemnek ebben a szakaszában. tudom, hogy most egyedül kell lennem. Egyedül akarok lenni. De eddig legalább ott volt egy szikrányi kis remény. Ezért érint ilyen érzékenyen ez a helyzet. Igaz, hogy per pillanat nem álltam készen egy új kapcsolatra, de a lehetőség azért megvolt. Úgy éreztem, hogy egy nap talán, amikor készen állok, kialakulhat köztünk valami."

"Olyan érzés uralkodik el rajtam, amire egyáltalán nem számítottam: féltékenység. A csend világában eltöltött éveim alatt még soha semmit nem akartam annyira hallani, mint most az ő énekét. Annyira vágyom rá, hogy szinte már fáj. Úgy érzem, mintha a bordáim egyre erősebben szorítanák a szívemet."

"Amikor a tekintete a számra szegeződik, kiszárad a torkom. Amikor a tekintete a mellemre szegeződik, egyre gyorsabban veszem a levegőt. Amikor a tekintete a lábamra szegeződik, én inkább keresztbe teszem , mert már-már úgy érzem, hogy keresztüllát a ruhámon."

" - Nincs benne semmi rossz. Sőt, nagyon szeretlek érte, de nekem nem ez kell. Úgy érzem, mintha a testőröm akarnál lenni, csakhogy nekem nincs szükségem testőrre. Nekem olyasvalakire van szükségem, aki ott áll, amikor beúszom a tengerbe, és biztat, ha kezdek elmerülni. De te még a tenger közelébe sem engedsz. Nem tehetsz róla, de képtelen vagy rá."


Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése