2017. május 26., péntek

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten


"Amint az előszobában álló, ódon óra mélyről zengő, rezes hangján délelőtt tízet ütött, a leányt nyomban kirázta a hideg."

Budapest, ​1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.


Eddig ez az első szárnypróbálgatásom Böszörményi Gyulát illetően, de az biztos, hogy nem az utolsó. Ha tudom, hogy ennyire zseniális ez a könyv biztos, hogy hamarabb a kezembe veszem és nem várok idáig. Magának a várakozásnak is megvan az oka, mégpedig a félelem. Annyira népszerű ez a sorozat, annyian dicsérik és magasztolják fel az egekig, hogy féltem elkezdeni, mivel a krimis szálával egészen újat mutat, és igazából eddig nem volt jellemző rám az, hogy éltem-haltam volna a krimikért, de ez most úgy látszik, hogy megdőlni látszik, hiszen ez a kezdő kötet egyszerűen zseniális. Nincs meg bennem az, mint ami a Twilight idején volt, hogy "ez jó, de mire a nagy felhajtás". Böszörményi számomra ezt a kérdéskört olyan precízen oldotta meg, hogy le a kalappal előtte. Kevesen tudnák utánacsinálni.

Kezdjük szépen az elején... A történet már az első oldalnál magához láncolt, nem számított, hogy éppen kinek a nézőpontjából volt hallható a történet, én egyre többet és többet akartam. Ehhez mondjuk az is hozzájárult, hogy amikor éppen egy nagyon izgalmas résznél tartottam, akkor hirtelen vége lett a fejezetnek és nem éppen az következett, mint amit elvártam volna, hanem belecsöppentem egy másik nézőpontba és lehet, hogy ez az én hibám, de képtelen voltam várni és emiatt csak olvastam és olvastam, amíg újra el nem jutottam odáig, ahol eredetileg tartottam és újult erővel, na meg persze lelkesedéssel vettem fel a cselekmény fonalát, ezáltal még közelebb és közelebb kerülve a megoldáshoz, ami már egészen az első oldaltól kezdve érdekelt és foglalkoztatott. A felépítés maga nagyon különleges. Egyrészt jelen időben játszódik olyan utalásokkal, amik arra engednek következtetni, hogy ezt a történetet bizony valaki feleleveníti nekünk és ez a kis különlegesség teszi igazán kiemelkedővé. Emma párhuzama miatt a jelen akár lehet 1900 és 1896 is, nézőpont kérdése. Ami elsőnek feltűnt azt csak most értettem meg igazán. Böszörményi különleges módszert választott a két lány nézőpontbeli elkülönítésére, és itt nem az évszámozásra gondolok, hanem arra, hogy különböző fejlécet és oldalszámozási motívumot választott, ami akár azt is lehetővé teszi, hogy akár teljes egészében különálló egységként tekintsünk Emma részére. 

Még, ha Emma részeit egymás után is olvassuk, akkor is összefüggő, teljes egészet alkot, ami magában is teljesen megállja a helyét és értékelhető egységgé teszi. Rátérve a cselekményre, én még ennyire izgalmas, régmúlt időkben játszódó krimit nem olvastam. Azt ne vegyük figyelembe, hogy ez az első történelmi krimim, amit olvastam, mivel ígyis-úgyis ott fogok kikötni, hogy a Leányrablás Budapesten zseniális. Nincs mit szépíteni rajta. Az információk, a lábjegyzetek, a leírások, a jellemzések és a nyelvjárások függvényében tökéletes képet ad arról, hogy milyen is lehetett az élet 1896 és 1900 között. A nyelvezet a kellő helyeken adta vissza a kívánt hatást, egyáltalán nem zavaró, ahogy az író beleszőtte a történetbe a régies beszédet és a régies gondolkodásmódot. Böszörményi nem egyszerűen újat alkotott, hanem megalkotta A TÖRTÉNETET, amit generációk fognak olvasni, családról-családra szállva.

Mindamellett, hogy megmaradt korhű, arra is törekszik, hogy olyan karaktereket ismerhessünk meg, akik valamilyen módon beférkőzzenek a szívünkbe és elkísérjenek minket az utolsó lapokig, vagy éppen a következő részig, ha vagyunk olyan szerencsések, hogy már vár ránk a folytatás.
Ebben a könyvben úgy érzem minden megvan, ami letehetetlen olvasmánnyá teszi. Tűz, bonyodalom, rejtély, korhű leírás, árulás, cselszövés és meglepő fordulatok. A romantikus alkatok se forduljanak el olyan könnyen, mivel bimbózó, kezdetleges szerelem illata kering a levegőben, ha nem csal a szimatom, márpedig nem szokott. Szépen, fokozatosan az álca mögül való kitekintés által egyre jobban biztosak lehetünk benne, hogy nemcsak hiú ábránd a szerelem kutatása a lapok között, hiszen ott kell lennie, nem létezik, hogy csak úgy figyelmen kívül hagyná ezt a lehetőséget Böszörményi. A történet lezárása, hogy is mondjam, eléggé idegőrlő, ezért alig várom, hogy olvashassam tovább a mufurc, néha goromba Ambrózy báró és a talpraesett, cserfes Mili kisasszony történetét. Mindent egybevetve örülök, hogy engedtem a csábításnak és végre én is részese lehettem az élménynek, amit a Leányrablás Budapesten nyújt, fiataloknak, középkorúaknak és idősebbeknek egyaránt. Legyen az nő vagy éppen férfi. Mindenki élvezni és szeretni fogja. 




"Így tehát útra keltem végre a messzi Pestre, izgatottan és kissé félve. Kissé - mondom -, mert akkor még halovány körvonalait sem sejtettem mindannak a rettenetnek és borzongató iszonynak, ami ott várt reám..."

" - Kérem, Richárd, nyissa ki a páncélszekrényt! Úgy vélem, a legfőbb ideje lesz felfegyverkeznünk!"

" - Hisz akkor földiek vagyunk!
  - Amennyire földije lehet egymásnak az ég gólyamadara meg a lápi békakelente, annyira biztosan - bólintott Terka asszony. - Mer' hogy maga, édes kisasszonka, város süldőjány, aki mostan került ide, én viszont falusi nevelés vagyok.. Bár igaz, magam is süldőjányként gyöttem Pestbe, azóta szolgálok itten. De most aztán már igazán elég a fecsegésből! Szaporázzuk a lépést, mer' lefelé menet magácskának még be kell néznie a szalonba, ahol a nagyságos grófnő várja."

" - Bölcs, de velem melléfogott, hisz két dolgot akkor még nem tudhatott - mondta csendesen a leány, miközben átnézett a vén Duna túlpartjára, ahol Pest a millenniumi ünnepségek lázas bódulatában forrt. - Nem tudhatta, hogy nálam makacsabb lányt még sosem hordott hátán ez a ráncos földgolyó. És persze azt sem - súgta még csendesebben -, hogy ha akkor a Donnert Cirkusz kilök magából, én mára már biztosan halott vagyok."

"Ekkor - mindenre esküszöm, ami szent - Ambrózy Richárd fakó arcán fanyar, gunyoros mosoly suhant át! Oly rövid ideig tartott ez a furcsa jelenés, hogy egyetlen perccel később már magam is bizonytalan voltam benne, vajon valóban jól láttam-e. Akár igen, akár nem, a haragom hirtelen semmivé lett tőle, s helyébe szorongás költözött."

" - Fogja már fel azzal a jól fésült fejével, báró úr, hogy Hangay Mili nyomra lelt, és mint buldog a lábtörlőt, addig nem ereszti, míg ki nem ráz belőle mindent, ami kell. Egyébként pedig én most itt éppen felelősségteljes cselédi szolgálatban állok!"


Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 24%-os kedvezménnyel!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése