2017. április 13., csütörtök

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos - A teljes trilógia


"Mrs. Anderson meghalt."


John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.

John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…
Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, John kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.


Dan Wells írásaival tavaly kerültem kapcsolatba. A Részlegesek-trilógia még most is hatalmas kedvencem, sikerült nyomot hagynia bennem, ezért is szerettem volna megismerkedni a John Cleaver sorozattal, aminek már a címe is különleges és érdekfeszítő. Nagyon szeretem a nem éppen szokványos megközelítéseket egy-egy témával kapcsolatban. Mire odáig jutottam, hogy akkor elkezdem, a kiadó kiadta egy teljesen új köntösben, ami tartalmazza mind a három történetet, hiszen ez a sorozat is mint oly sok, trilógiának indult, de az érdeklődés meghozta a hatását és a trilógiából sorozat lett, s hogy ez jó vagy rossz majd eldől, ha nekiállok a hátralévő két résznek.

Már az nagyon tetszik, hogy egy könyvben olvashatom mind a három történetet. Nemcsak, hogy gazdaságosabb lett ezáltal, de még meg is könnyíti a dolgunkat, hiszen egyet fizet alapon három történettel örvendeztet meg bennünket. Nem kell azon sopánkodnunk, ha esetleg utazás közben olvasnánk és nem lenne kéznél a folytatás, és a végére már csak szomorkodnánk, hogy mégis miért nem voltunk előrelátóbbak. Ebből a szempontból nagyon is hasznos és ötletes ez az összeolvasztás, másfelől ott van a könyvmolyok legnagyobb problémája is, hogy a három különleges borító helyett csak egyet kapunk, így elveszik a tapizás élménye, amit én is előszeretettel csinálok, főleg ha dombornyomott kiadásról van szó.

Azt eddig is tudtam, hogy Dan Wells tud valamit, de azt álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen részletgazdag, morbid, véres és egyben szórakoztató lesz. Határozottan nem azt kaptam, amire számítottam, hanem annál sokkal, de sokkal többet. ez tipikus esete annak, amikor a szerző egy másik sorozatát szereted, már-már imát zengesz róla, hogy legyen még több része, és ekkor találkozol egy másik írásával és bumm... szerelem első olvasásra. S közben magad sem tudod eldönteni, hogy akkor melyik is a jobb, melyik az amelyik közelebb áll a szívedhez, ergo melyik a szerethetőbb, izgalmasabb.

Ha csak egy szóval jellemezném, az valahogy így nézne ki: IMÁDTAM! Mind a három történetnek külön sztorija van, amik stand alone is simán megállnák a helyüket. A beteges humor mellett, amit John személyébe csempészett a szerző stílszerűen kellő komolyságot és  hitelességet is sikerül elrejtenie, mivel akárhogy is vesszük engem nagyon meggyőzött. Nemcsak a hullaházbeli móka, hanem a gyilkosságok részletessége és kimenetele is már-már valóságos. Szeretem azt hinni, hogy igaz történetet mesél el, főleg amiatt, hogy a történelem során már annyi idegbeteg sorozatgyilkossal volt dolga az emberiségnek, hogy igenis elképzelhető, hogy van valahol egy olyan kisváros, mint Clayton, ami a gyilkosok szemében egy igazgyöngy, és lehet, hogy tényleg történtek már hasonló esetek. Az a tény, hogy mindent csak Dan Wells talált ki több, mint rémisztő, így maradok az eredeti gondolatnál, miszerint van alapja a történetnek.

Több oka is van annak, hogy ennyire tetszett. Egyfelől nagyon hatásos, részletgazdag, izgalmas, néhol borzasztó és rémisztő, de másfelől igazi élményt ad, és ha kicsit paranoiássá is válunk tőle, az nem baj, mivel nagyon is igaz az, hogy nem tudhatjuk, hogy kiben bízhatunk meg, s ilyenkor örülök csak igazán annak, hogy nekem nincsenek szomszédaim. Már az elején egy olyan motívum kerül előtérbe, ami felrázza, felbolygatja az eseményeket. Meglepő, de misztikum is keveredik a sorok közé, ami csak emel a kötet színvonalán, s ezáltal minden új megvilágításba kerül, s utána már semmi furcsaságon nem lepődünk meg, esetleg háborodunk fel.

Most, hogy kitárgyaltam a kötet különlegességét, ez a bejegyzés sem lenne teljes, ha nem ejtenék pár szót Johnról, a sorozat főszereplőjéről. Legelőször azt gondoltam róla, hogy milyen fura és különc figura, de ez szépen lassan lepergett róla, s átvette a helyét a kíváncsiság és lassan már én is kezdtem személyiségrajzokat összeállítani. Nagyon meglepő, de egyben tökéletesen ideillő karaktert sikerült Dan Wells-nek megalkotnia, főleg amiatt, hogy nemcsak a furcsa mániáját sikerült bemutatni, hanem azt is, hogy John is lehet bizonyos keretek között normális, és vele is történhetnek hétköznapi dolgok a sok trauma és gyilkosság mellett. És ha ez még mind nem lenne elég az első történetet, vagyis a címadó Nem vagyok sorozatgyilkost filmen is láthatjuk. Egy biztos, hogy amint befejezem a sorozatot nekiállok a filmnek, mert Dan Wells-ből sosem elég. elképesztő, hogy mit művel ez a pasas. Már kezdem sajnálni, hogy nem lehettem ott a dedikálásán.
" - John, ilyesmivel nem illik viccelődni - parancsolt rám. - A halál szomorú dolog, még akkor is, ha ebből élünk. Kész vagy?"

" - Haver, te kattant vagy! - közölte Max. - De olyan istenesen, fejbe verősen, elmebeteg-holdkórosan kattant.
  - A terapeutám szerint nem vagyok olyan vészes - vontam vállat."

"Valahogy olyan helyénvalónak tűnt, hogy az egyetlen ember, aki szerint kedves vagyok, pont egy démon felesége."

"Sosem éreztem még olyan jól magam, mint télen, miközben az otthonomat fenyegető démonra vadásztam. Lekötötte a figyelmemet, volt egy célom, ami értelmet adott az életemnek. Kiereszthettem Szörnyeteg urat, és évek óta először békét köthettem magammal. Most, hogy a démon meghalt,a  lelki békém is odalett."

"Épp, mint anya meg a démon - tisztában volt vele, hogy megtörtént, de nem akart tudomást venni róla. Brooke volt az egyetlen, akivel beszélhettem erről, de ő távol akarta tartani magát a témától. És tőlem."

" - Van egy élő barátnőm, minek kellenének halottak is?"


Köszönöm a Fumax Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 20%-os kedvezménnyel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése