2017. április 14., péntek

Anna Todd: After ever happy - Miután boldogok leszünk


"Sokszor éreztem magam feleslegesnek, és sehova sem tartozónak."


Tessa ​és Hardin kapcsolata eddig minden nehézséggel dacolt, de vajon boldogan élnek majd, amíg meg nem halnak? Miután boldogok leszünk, az élet már soha többé nem lesz olyan, mint volt. Tessát és Hardint már elég meglepetés érte. A köztük lévő kötelék erősebb, mint valaha, de az újabb és újabb kihívások alapjaiban rengetik meg a kapcsolatukat, és Hardin áthatolhatatlannak hitt páncélján is rést ütnek. Miközben mindkettejük családjáról megdöbbentő titkok kerülnek napvilágra, egyértelművé válik, hogy nem is különböznek annyira egymástól. Tessa már nem az a kedves, egyszerű, jó kislány, mint amikor megismerte Hardint, és Hardin sem ugyanaz a szívtelen, mogorva fiú, akibe Tessa beleszeretett. Tessa már megérti a Hardinban kavargó sötét érzelmeket, és tudja, hogy csak ő csillapíthatja le, amikor ezek a démonok a felszínre törnek. Hardinnak szüksége van rá. De minél több részlet derül ki Hardin múltjából, ő annál zárkózottabb lesz, el akarja magától taszítani Tessát, és mindenkit, aki közel áll hozzá. Eljön az az idő, amikor Tessa már nem biztos abban, hogy önmaga feláldozása nélkül meg tudja menteni Hardint. Megéri-e a szerelem, hogy feladja érte a saját egyéniségét? Nem akar meghátrálni, de igazából kiért harcol? Hardinért vagy saját magáért?


Bevallom őszintén, hogy az én olvasási tempómmal már rég befejezhettem volna a sorozatot, viszont magamat ismerve jobb így, hogy fokozatosan, lépésről-lépésre haladtam a könyvekkel, mivel így jobban elkülönülnek bennem az egyes kötetek eseményei, s ezáltal átfogóbb képet is szerzek a cselekményről, és úgy általában a teljes történetről is.

Ami már elsőnek szembetűnik az a terjedelem, s őszintén megmondom, nem vagyok elégedetlen. Végre sikerült Anna Toddnak egy olyan összkompozícíót létrehoznia, ami mentes mindenféle felesleges részek és szappanopera hatásoktól. Végre azt érezhettem, hogy nemcsak a történet érik meg, hanem maga az írónő is. Rájön arra, hogy a kevesebb néha több, s ez nagyon szépen kirajzolódik, hiszen már csak elvétve találkozhatunk igazi Hessa-féle veszekedésekkel, ami azért is jó, mert így több lehetőséget ad más fontos elemek és összefüggések kibontakozásának. Ez azért is kiemelkedő, mivel a harmadik kötet lezárásának függővége miatt nemcsak, hogy teljesebb magyarázat szükséges, hanem az is, hogy minden átértékelődjön és egy magasabb szintre kerüljön. Ez vonatkozik egyaránt a karakterekre és az eseményekre is. Mondhatnám, hogy bonyodalommentes részt kapunk, de ez nem lenne teljesen igaz. Persze a megszokott összetűzések és viták még mindig megvannak, csak már nem azon van a hangsúly, hogy minél nagyobb patália legyen, hanem azon, hogy hogyan lehet úgy megoldani a felmerülő problémákat, hogy azok minél kevesebb embernek ártsanak és minél kevesebb kockázattal járjanak.

A könyv úgy egyharmada sokkoló, nemcsak múltbéli események kerülnek a felszínre, hanem a karakterek jelleme terén is történik egy kis visszaesés, de amint megint minden visszaáll a normális kerékvágásba, már amennyire az írónő írásainál lehet használni a 'normális' jelzőt, mivel nem szokványos párost rakott nekünk össze, akik látszólag ég és föld, mégis tökéletesen kiegészítik egymást. Ha visszagondolok a sorozat legelső kötetére azt mondanám, hogy esélytelen, hogy Hardinnak és Tessának normális párkapcsolata legyen, hiszen az első kötetes Hardin és Tessa nem illenek össze, viszont a lenyűgöző jellemfejlődésnek hála az utolsó negyedik kötetbeli alteregójuk már nagyon is összeillő. 

Ez nemcsak annak köszönhető, hogy megváltoztak és próbáltak méltóak lenni a másikhoz, hanem annak is, hogy felnőnek a szerepükhöz. Tessa igazi nővé cseperedik, aki már nem függ senkitől és semmitől, képes ésszerű és racionális döntéseket hozni és végre-valahára kinő az édesanyja árnyékából, aki nem mellesleg pozitív irányú fejlődést kezd mutatni, és nem hagyja magát befolyásolni. Hardin pedig apró lépésenként, de jó úton halad afelé, hogy azt mondhassam róla, hogy igazi férfi. Tetszik viszont, hogy nem feltétlenül engedi, hogy a düh és a pusztítani vágyás felülkerekedjen rajta. 

Voltak szívszorító, gyomorgörcsös részek és rózsaszín ködös szerelemmel átitatott oldalak is, aminek örülök, hiszen most sem hazudtolta meg magát Anna Todd, de azért sikerült megnyugtatnia, hogy mindene lehetséges, csak akarni kell és bízni a legjobbakban. Szerintem ami a legfontosabb, hogy egy olyan úton mutatta be a szerelem útját, ami nem volt egyszerű, mégsem adta fel és hitt a karaktereiben. Hitte, hogy tudnak kompromisszumot kötni és megadni azt a másiknak, amire igazán vágyik, akkor is, ha ez még csak tudatalatti szinten is van jelen.

Ami engem személy szerint nagyon meglepett, így a sorozat végére az az, hogy egészen megkedveltem magát a történetet és a szereplőket is, ez főleg Tessára érvényes, mivel az első rész vegyes érzelmeket váltott ki belőlem és Tessával sem voltam teljes mértékben megelégedve, viszont az utolsó résszel teljesen meg vagyok elégedve, és határozottan ez a kedvencem részem. Leginkább azért, mert egy olyan lezárást ad, ami egyben életszerű, egyben már-már tündérmesei, hiszen azért valljuk be, hogy nem mindenkit lehet és nem is mindenki érdemes arra, hogy megváltoztassák és megmutassák, hogy miből is marad ki, ha elutasító és nem nyitott az újdonságokra, vagy éppen a mindennapos dolgokra. Ugye, Hardin? Mennyi mindenből kimaradtál volna, ha nem élsz a lehetőséggel? Összességében méltó befejezést kaptam, s nemcsak a történet szempontjából, hanem a karakterekéből is. Azt viszont nem tudom elfelejteni, hogy megint annyi kérdés kavarog bennem, amik valószínűleg örökre megválaszolatlanok maradnak, de nem bánom, mivel így kerek a történet, így nyer a sok szenvedés végre értelmet.




" - Nem. Nem vagyok tökéletes, Hardin. Senki sem az - válaszolom csendesen, és mélyen a szemébe nézek.
   - De te az vagy. Túl tökéletes vagy hozzám."

" - Ezért... - A mutatóujjával a szívemre mutatott. - Ezért szeretlek. Most pedig kérlek, ne veszekedj tovább velem. Meg kell írnom egy házi dolgozatot, és ez a fa sem fog magától lemenni a kukába."

" - Nyomi baba? Ugye nem hiszed, hogy létezik egy bolt a belvárosban, ahová be lehet menni, és gyereket vásárolni? - Az ajkára szorítja a kezét, hogy elfojtsa a nevetését.
   - Miért, nincs? - viccelődök. - Akkor mi az a "Bababolt"?
   - Ó, te jó ég! - Hátraveti a fejét, és hahotázni kezd."

" - Amikor azt mondod, hogy én vagyok az életed értelme, és beismered, hogy valami fáj neked, akkor eszembe jut, hogy miért szeretlek ennyire."

" - Csak akkor jössz rá, milyen szerencsés vagy, hogy a lelki társaddal élhetsz, ha egyszer már átélted, milyen nélküle élned. - Leteszem a mikrofont az asztalra, és egy ezüst színű ruhát látok elsuhanni a tömegben. Lesietek a színpadról, hogy a barátnőm után siessek. Közben a vendégek isznak a tósztomra."

"Emery mesélni kezdett, hogy Addy szerint már nem a legjobb barátok, Hardin pedig, a tökéletes apa, érdeklődve hallgatta a beszámolóját, és hozzáértő megjegyzéseket tett minden mondatához. Mire végeztek a beszélgetéssel, újra beleszerettem Hardinba."


Köszönöm a Gabo Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése