2017. április 29., szombat

Véleményem a 13 Reasons Why sorozatról


Olvastam a könyvet és nagyon kíváncsi lettem, hogy milyen is lehet a sorozat. Vajon képes e olyan mély nyomot hagynia, mint annak idején a könyvnek sikerült? Vizuális típus vagyok, mégis örültem, hogy sorozatot készítenek belőle, hiszen a mondanivalója időtálló. Nem lesz olyan, hogy mindenki békésen fog iskolába járni, és nem lesznek szekálások vagy esetleg bántalmazások, amik nemcsak testileg, hanem lelkileg is képesek nyomot hagyni az emberben. A sorozat talán még jobban részletezi azt, amit 251 oldalon keresztül olvashatunk. Sokan nem veszik elég komolyan az iskolai bántalmazást, pedig éppen itt az ideje annak, hogy végre valaki emellett is kiálljon és harcoljon ellene. Lehet, hogy szentimentálisan fog ez hatni, de a világ összes nyelvére lefordítattatnám  és nemcsak az iskolákban nézetettném meg a diákokkal és tanárokkal egyaránt, hanem mindenkivel, aki ott dolgozik, sőt a szülőknek is érdemes lenne megnézni, hiszen minden számít, még az is, ami apróságnak tűnik. Sőt, ha már ennyire belelendültem, akkor kötelező olvasmánnyá is tenném Jay Asher művét, had szembesüljenek a zaklatók azzal, hogy milyen lavinát is készülnek elindítani.

Tudom, már csak a szűk környezetemből kiindulva, hogy az emberek inkább ülnek le megnézni egy filmet, minthogy leüljenek olvasni, és ha már csak egyetlen ember is meggondolja magát az öngyilkossággal kapcsolatban, már megérte, hogy a rendezők időt és energiát fektettek bele. Nem elég, hogy a tökéletes helyszínt megtalálták, de még a szereplők is olyanok, mint amilyennek lenniük kell. Nemcsak Hannnah-t választották meg kitűnően, hanem a többieket is. Emiatt is olyan hiteles, túlontúl fájdalmas és egyben szomorú is, hogy valaki már annyira sem becsüli magát, hogy folytassa az életét. Nagyon szívszorító és bensőséges, hiszen nemcsak, hogy megismerjük az okokat, amiket egyébként a könyv is elmond, hanem bemutatásra is kerül minden tett, minden végzetes döntés, ami szépen egyre közelebb viszi Hannah-t a végső elhatározáshoz.  Ha azt mondanám, hogy örök nyomot hagyott bennem, az nem lenne eléggé kifejező, hiszen nemcsak felnyitotta a szemem, hanem lehetőséget is ad arra, hogy mindenki elgondolkozzon azon, hogy tett e már életében olyat, amivel egyre közelebb sodort valakit a szakadék szélére, vagy teljesen tiszta a lelkiismerete.

Nem kétséges, hogy többet nyújt a sorozat, mint a könyv, mivel pár pillanat erejéig túllátunk a könyvön, de ez nem befolyásolja a lezárást, hiszen ugyanúgy megkapja a kerek lezárást, ahogy azt kell, mégis temérdek kérdés merült fel bennem, főleg amiatt, hogy nem tudom, hogy mi van a szereplőkkel, hogy hogyan is folytatódik az életük és, hogy mi történin a kazettákkal, Clay-jel és Hannah szüleivel. Felmerült, hogy berendelik a második évadot, igen ám, de biztos, hogy ez olyan jó ötlet? A történet így kerek, az egyes részek borzasztóan részletgazdagok, összefüggőek és lezártak. Nem vagyok eléggé meggyőzve arról, hogy érdemes lenne e folytatni. Minden csak összekuszálódna és elveszne az igazi értéke, az a jelentés, amit magával hordoz. Lehet, hogy úgy érzed egyedül vagy és senkinek sem számítasz, de ez nem igaz. Mindig van olyan, aki törődik veled, akkor is ha te azt nem érzékeled vagy éppen nem tűnik fel. Nincs mentség arra, amit Hannah tett, mégis érthetőek az okai (nem mindegyik), de úgy vezette fel, hogy átérezzük és magunkénak tudjuk a problémáit és teljesen átéljük a helyzetet, megértsük a miérteket.

Én személy szerint nem támogatom az öngyilkosságot, szerintem senki sem, még aki azt is mondja, hogy igen, az sem gondolja komolyan. Senki nem ér annyit, hogy miatta eldobd magadtól az életet és a lehetőségeket, amik csak arra várnak, hogy megtaláljanak és megmutassák, hogy milyen boldognak és szeretve lenni. Sosem késő segítséget kérni, legyen akármilyen eredetű a probléma. Végezetül csak annyit, hogy ne legyél te is egy újabb ok és ne hagyd, hogy a rossz emlékek és cselekedetek egy olyan útra vigyenek, ahonnan már nincs kiút, nincs visszalépési lehetőség.
Személyes vonatkoztatásként szeretném megosztani veletek, hogy engem bár nem zaklattak soha, mégis át tudom teljes mértékben élni, hiszen annyi hírt lehet hallani, hogy Amerikába így öltek meg több diákot, majd az elkövető magával is végzett, s hiszem, hogy ezt nem csak holmi felindulásból követték el, hiszen ki lenne annyira elvetemült, hogy csak úgy végez ártatlan emberekkel? Sajnos legtöbb esetben az ilyen iskolai incidensek is zaklatásokra vezethetőek vissza. 


Ha még nem láttad a sorozatot, mindenféleképpen nézd meg! Sőt ajánlok két könyvet, ami hasonló témát dolgoz fel:
1., Jay Asher: 13 okom volt (ebből készült a sorozat)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése