2017. március 9., csütörtök

On Sai: Lucy


" - Elmúlt hajnali kettő, miért nem fekszel le, Chester? Reggel folytatnod kell az előadást..."


A ​kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.
Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt? Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz? Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbáll helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel? És mit tesz mindeközben Chester? Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért? Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?


Az első részt januárban olvastam, így még nagyon friss az élmény, szerencsére semmi jelentőset nem felejtettem el, így teljes gőzzel vetettem bele magam a Lucy-ba, de azt azért le kell szögeznem, hogy a címszereplő még most sem áll közel hozzám, habár fantasztikus fejlődésen megy keresztül.

Miután kivégeztem az első részt sokat töprengtem azon, hogy vajon mit is fogok kapni a második részben, hiszen már az első is akkora horderejű, hogy meg kellett érjek az olvasására. Szerencsére ez a nyíltság, nyitottság elég volt ahhoz, hogy a Lucy is legalább akkora kedvenc legyen, mint az első rész, vagy még annál is nagyobb. Míg a Scarban elsősorban egy tökéletesen elképzelt világot mutat be, addig a Lucy túlmegy ezen és már nemcsak ezen a páratlan szemléletmódon van a hangsúly, hanem azon is, hogy ne csak szemlélődők legyünk, hanem mi magunk is központi szerepet játsszunk a történet alakulásában. Mielőtt nagyon belemennék szeretném megemlíteni, hogy a kezdeti félelmem a sorozattal kapcsolatban teljesen elmúlt, már a Scar elsöpörte ezt a félelmet, az Esővágy novellák megerősítették bennem, hogy On Sai milyen fantasztikus, a Lucy pedig elkápráztatott, magába szippantott és meggyőzött.

A történet nem sokkal azután játszódik, ahol a Scar véget ér. Az írónő már az elején belecsap a közepébe, nem hagyja, hogy sodorjon az ár, hogy szépen lassan belerázkódjunk. Elemi erővel adja a tudtunkra, hogy bizony csak izgalmakkal fogunk találkozni olvasás közben és nincs idő arra, hogy elmélkedjünk, mégis annyi mondanivalót tartalmaz, hogy ha akarnám sem tudnék elvonatkoztatni, főleg amiatt, hogy temérdek kérdés kerül a felszínre, s még ennél is több fogalmazódik meg bennem olvasás közben. Nem érem el csak a felszín kapirgálásával, a felszín alá kell ássak, hogy mindenféle apró és jelentéktelennek tűnő elem a helyére kattanjon, s ezáltal teljesebb képet adjon.

Az írónő igazi mestere az információk átadásának. Nagyon alaposan és megfontoltan csempészi bele a mondanivalójába a fontos elemeket, nem hagy kétségek között, próbál minél több tudást, háttérinformációt átadni a jobban érthetőség kedvéért. Egyszerűen zseniális ahogy a szálakat keveri. Néha már én sem tudtam, hogy most akkor On Sai egy zseni vagy maga is egy mentál, aki mindent észben tud tartani és még azt is érzékeli, hogy bizony ki mit mondott, tett és, hogy mi lesz a következő lépés, ami egyszerre fogja sokkolni és meglepetésként érni az olvasókat.

Minden sors ott fonódik, kapcsolódik össze, ahol arra nem is számítottam volna és teljesen új megközelítésben látom általa az eseményeket. Úgy meg van csavarva a történet szála, hogy ha nem tudnám, hogy ez teljességgel lehetetlen azt hinném, hogy On Sai tényleg egy mentál, mint Lucy, aki most igaz, hogy közelebb került a szívemhez és nagyon sokat fejlődött a jelleme, mégis lenne még hova fejlődni, de azért kezdetnek nem rossz. Lucy-n kívül a többiek szemszöge is ugyanúgy megmaradt, mint a Scarban, annyi különbséggel, hogy Lucy részei hangsúlyosabbak és valamivel kidolgozottabbak. 

Scarral, mint mindig most is hihetetlenebbnél-hihetetlenebb események történnek, megint bajba keveredik és legnagyobb meglepetésemre és örömömre megvalósul az, amire már a legelejétől kezdve várok és végre kapunk romantikus jeleneteket, de itt nem valami giccses és nyálas dologra kell gondolni, mivel a sejtelmesség és az ártatlanság látszata végig megmarad, ami egyrészről jó is, de ha jobban belegondolok kíváncsivá is tesz, hogy mikor fog eljönni az a pillanat, amikor On Sai enged a kísértésnek és az akciódús jelenetek mellett egy cseppnyi erotikus-romantikus összebújással is megörvendeztet minket.

A többi karakter közül megint csak Chestert és Artúrt, a két kedvencemet kell kiemelnem, mivel mindketten nagyon fontos szerepet játszanak a történet alakulásában. Artúr végre megmutatja egy olyan oldalát, amit rajtam kívül elég sokan hiányoltak a Scarban és ezáltal még több olvasó szívét nyerheti el. Chester mindig is egy olyan jellem volt számomra, akiről tudtam, hogy érdemes lesz rá odafigyelnem és ez a gyanúm megérzésem be is teljesedett. Gondolom itt felkapjátok a fejeteket és megátkoztok, de még mindig ő az egyik kedvencem. Sokan gyűlölhetik a tettei miatt, de én meg tudom érteni a miérteket és azt sem szabad elfelejteni, hogy minden rosszban van valami jó, még akkor is ha első blikkre nem tűnik fel. 
Összességében nagyon tetszett, izgalmas jelenetekkel, fordulatokkal bővelkedik és egy rettenetes függővéggel zárul. Megmondom őszintén, hogy ha a megjelenésekor olvastam volna biztos, hogy nem bírtam volna ki, hogy elteljen 3 év a következő rész megjelenéséig. Így szerencsére "csak" április közepéig kell várnom, ha minden igaz.




" - A háború kezdetétől származhat. Egy erdő mellett voltunk, és én egy bokor alatt szunyókáltam, de felriadtam arra, hogy forróság van, és a köpeny beterít, hogy megóvjon. Don mellettem ült, a tenyerében egy deformált aranydarab volt, és sírt. Soha nem láttam még mentált sírni. A könnyek elpárologtak az arcáról, olyan forró volt a bőre."

"Scar elment, el kell felejteni. A lány amúgy sem az a régi, kócos kis mutáns, hatalmas csillogó szemekkel, akivel közös pokróc alá kuporodtak. Scar már nő, és Artúr még mindig elvörösödött, ha eszébe jutott, ahogy a lány átölelte, és a melle hozzásimult az ördögűzés másnapján."

"Aztán Don váratlanul olyat tett, amit évezredek óta egy mentál sem. Magához húzta a lányt, és megcsókolta a homlokát."

"Artúr hegy volt, ha állt, nem lehetett megmozdítani, ha megindult nem lehetett megállítani. Scar szerette ezt a nyugodt lelkierőt, a szilárd talajt, amit a fiú léte adott."

" - Nincsenek jók vagy rosszak. Van egy hely, ahova pont maga kell, a természete, a képességei... és azok a döntések, amiket szívből hoz. Maga nem rossz, hanem a legbátrabb mentál, aki létezik. Maga ez a fogaskerék, kemény anyag, igen, igaz, de van a világnak egy szeglete, ami nem működik jól, ha nincs ott, és nem veszi a vállára a terheket."

"A szeretet nem magányos tevékenység, a szeretet mindig kiáradás, más elfogadása és megajándékozása."

" - Szerinted Alfa mi a koenyálat csinált az elmúlt másfél hétben? Te annyira hülye vagy, hogy az már fáj. Szerezz be valakit, aki nem a szadoszexre bukik... és nem mentál."

" - Ne legyen már ekkora egód! Egy huszonéves vakarcs császárka voltál, a gonosz pedig alaposan megkavarta a dolgokat. Don, Lucy, a Főmentál... nálad jóval okosabbak is elvéreztek!  Vagy azt hiszed, több voltál náluk?"


Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 16%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése