2017. március 17., péntek

Julia Lewis Thomson: Többek által


"Többek által válunk azzá, akik jelenleg vagyunk."

Te ​megérdemelnéd a második esélyt?
Anna mély érzésű lány, aki szeretetre vágyik. Igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. A Defektesek dobosa, András megadja neki mindazt, amire szüksége van: szerelmet, nyugalmat és boldogságot. De vajon mindez az övé lehet anélkül, hogy megjárná a poklot? Annának nem adatik meg a könnyebbik út Az élet tragédiák sorozata. Anna, amikor már mindent elveszített, ráébred, hogy választania kell: hagyja, hogy végleg maga alá temesse az önsajnálat, vagy belekapaszkodik egy halvány napsugárba, és elhiszi, hogy az rá ragyog. Vajon Anna képes szembe nézni saját félelmeivel, és megleli azt, amiért érdemes küzdenie? Lesz-e elég bátorsága újra szeretni és az új szerelemért áldozatokat hozni? Tud-e küzdeni egy olyan férfi szerelméért, akivel a kapcsolatát mindenki helyteleníti? Vagy engedi, hogy mások irányítsák, azt remélve, hogy így nem érheti több fájdalom?Julia Lewis Thomson valódi mélységekbe és magasságokba röpíti olvasóját. A szerző hisz abban, hogy kockázatokat kell vállalnunk ahhoz, hogy megtalálhassuk a boldogságot, amihez olykor fel kell égetnünk a hidakat magunk mögött, illetve meg kell bocsátanunk magunknak és a szeretteinknek.


Régóta el szeretném olvasni a Többek általt, már csak azért is, mert nem kap elég hangsúlyt. Kicsit úgy érzem, hogy el van tűnve és ezen szeretnék változtatni, mivel egy nagyszerű történet, egy olyan mondanivalóval, amit mindenkinek meg kellene fogadnia. Az életet élni kell, mert nem tudhatod, hogy mikor ér véget és minden lehetőséget ki kell használni, hogy úgy érezd érdemes volt küzdeni és leélni egy csodálatos életet. De ne haladjunk ennyire előre.

Az egyik legnagyobb előnye, hogy olyan szinten van megírva, ami segítségével belelát a lelkedbe. Teljes mértékben sikerül beleélni magunkat a történetbe. Fantasztikus, ahogy az írónő a szavakkal bán és közben nemcsak a mondanivalójának ad hangsúlyt, hanem annak is, hogy mennyire megérte, hogy tollat ragadt és papírra vetette a gondolatait és, hogy ezt velünk is megosztotta, ezáltal mi is részesei lehetünk az élménynek és valamennyire még azt is átérezhetjük, hogy mit is érezhetett Julia írás közben. Egyedi karaktereket kapunk, akik már az első sorok után hatalmas kedvencekké válnak. Nem azok a klisék, akikkel mostanában lehet találkozni, hanem igazi egyéniségek, lapra illő személyiségjegyekkel. A történet pedig páratlan. Igaz, hogy olvastam már egypár bandás történetet, de a zenei motívumot sosem lehet megunni, hiszen ez sem egy egyszerű történet, ahol mindenki megkapja a boldogságot, hanem mindenért meg kell küzdeni, pontosan úgy, ahogy azt a való életbe is tenni kell.

Olvasás közben hol vidám voltam, hol pedig együtt nevettem a szereplőkkel vagy éppen sírtam, hogy ilyen nincs, ez nem lehet igaz. Az ominózus pillanatban, ami sajnos bekövetkezett nem tudtam, hogy most akkor szórakozik velem az írónő, vagy pedig tényleg megtörtént, aminek nem kellett volna. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, és még most sem tudom. Nagyon szomorú lettem és utána sokként ért a váltás, és igaz, hogy a rövidségét részekre bontással küszöböli ki Julia Lewis Thomson, mégis meg kellett álljak az egyes részek előtt és elgondolkodni, hogy vagyok e elég erős a folytatáshoz, hogy merem e tovább olvasni és szembesülni azzal, hogy mi is lesz Annával.

A részek előtti versek, vagy inkább slamek nagyon találóak. Teljes mértékben tükrözik azt, amit olvasás közben kaphatunk, ha elég figyelmesek vagyunk. Nemcsak a történetet sikerült nagyon hamar a szívembe zárnom, hanem az egész cselekményt is, ami pörgős, néhol vicces és meglepő módon nagyon is valóságos, vagy éppen felettébb szomorú. Ez talán amiatt is van, hogy magyar nevű szereplőink vannak Maxim kivételével, aki már most óriási kedvencem és esetem, de tényleg, szóval már csak miatta is megéri elveszni a sorok között. De nemcsak ő emelkedik ki, hanem a többiek is.

Mindenkinek megvan a maga története, már csak várnunk kell, hogy az írónő napvilágra hozza és megírja nekünk az újabbnál-újabb élettörténeteket, mert bizony azok, legalábbis azok lesznek, ha elkészülnek. Annyira örülök, hogy elolvashattam és, hogy átadhattam magam a történetnek. Nagyon tetszett, hogy a múltra és a háttérinformációkra támaszkodva egészül ki teljesen a kép és kap minden értelmet.

A szereplők közül Maxim mellett (mily meglepő) Anna és Andris azok, akik igazán közel kerültek hozzám. Anna a maga esetlenségével és félelmeivel, amik legtöbbünkben megvannak, még akkor is, ha nem olyan szinten, mint a lányban. Nagyon áttudtam élni a helyzetét és azt, hogy mit miért is gondol. Ha én hasonló helyzetbe kerülnék, szerintem én is hasonlóképpen kételkednék eleinte és csodálkoznék, hogy miért pont most meg hogy eddig miért nem. Andris... ő az egyik szívem csücske, aki volt elég alázatos és szeretnivaló ahhoz, hogy ne adja fel és egy olyan szintre juttassa Annát, ami közelebb viszi őt a boldogsághoz, ahhoz hogy ne gondolja magát egy olyan személynek, aki nem érdemli meg a szeretetet és az elismerést.

Egyetlen dolgot hiányoltam. Az én ízlésemnek túl rövid volt, túlságosan hirtelen történtek az események. Nem igazán volt időm felfogni, hogy mi is történik. Voltak olyan részek, amik a rövidségük miatt kidolgozatlannak tűntek, pedig tudom, hogy nem azok. De azért jobb lett volna, ha részletesebb leírást, kifejtést kapnak, ami jobban bemutatja mind az előzményeket, s mind a cselekmény lefolyását. Amit igazán hiányoltam az az, hogy ha már Anna és Andris végzős évébe kaphattam betekintést, hogy nem volt szalagavató, pedig egyetlen végzős éve sem teljes e nélkül a giccsesnek tituált, mégis jelentős eseménytől. De ami késik, nem múlik. Talán néhány év múlva megjelenik belőle egy bővített kiadás, csak úgy mint Borsa és Anne könyveiből is hosszabb, kiegészített verziót olvashatunk vagy fogunk olvasni. De egy első könyves írónőtől nem volt rossz kezdet. A karakterek hitelesek, simán el tudom képzelni, hogy akár a valóságban is találkozhatok velük, ami azért is szerencsés, mert ezáltal még közelebb érzem magamhoz a történetet. Nem lehet csak úgy elmenni szó nélkül az egyéniségek mellett. Nagyon megkedveltem őket, és alig várom már a folytatást, azaz Maxim történetét.




"Nem tudnám megfogalmazni, hogy mit éreztem Andris iránt; szerettem vele lenni. Megnyugodtam a közelében. mellette minden szebb volt, az őszi falevelek színesebbek lettek, a hó vakítóbban csillogott. Ugyanakkor anyut is megértettem: a pasik szemetek, apu is csak úgy kisétált az életünkből. Miért lenne Andris más? Ma azt mondja, szeret, holnap pedig lehet, hogy elfelejt."

" - A fenébe, Léna! Azt mondtam, öltözz fel rendesen, és nem azt, hogy a haverjaim megvalósult erotikus álma legyél! - ordított Andris vörös fejjel, és tuti, hogy a vérnyomása a nem mérhető kategóriába kúszott. - Egy fél órája még nem is ebben voltál.
  - Átöltöztem. - Léna ártatlanul somolygott a bátyjára. - Egyébként ez egy hétköznapi munkaruha - mondta, és pukedlizett Andris előtt."

" - Foxi Maxi az öreganyád! - szólt vissza Maxim.
   - Édes kicsi kutyuskám, ne morogj már! Vakargassam meg a fülecskéd tövét? - nyúlt Andris Maxim füle felé, aki elkapta a kezét, és vállból kicsavarta a karját."

" - Azt hiszem, tényleg többször fogok jönni, ezt a show-t látnom kell! A Nagy Maximus elől lenyúlják a csajokat! Ez mindent megér!"

" - Oké, legyen. Nem értek veled egyet, de ha neked ez kell, akkor nem cipellek a vállamon ősemberként a barlangomba."

" - Azt. Már élvezet sincs benne, nem érzek semmit, csak a rutint. Múlt héten, miközben egy bigét döngettem, azon gondolkodtam, hogy mit kell vennem a boltban. Elég szánalmas."

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a könyvpéldányt és Julia Lewis Thomsonnak, hogy megírta. Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 30%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése