2017. március 16., csütörtök

Anna Todd: After we collided - Miután összecsaptunk


"Nem érzem a jéghideg betont a térdem alatt, és azzal sem törődöm, hogy a hó lassan belepi a hajamat."


Tessa ​mindent elveszíthet. Hardin semmit sem veszíthet… csak Tessát. Miután összecsaptunk, az élet már soha többé nem lesz olyan, mint volt. A nehéz kezdet után úgy tűnt, hogy Tessa és Hardin végre egyenesbe jön egymással. Tessa már megtapasztalta, hogy Hardintól nem áll távol a kegyetlenség, de nagyon megrendül, amikor egy váratlan esemény lerántja a leplet a kapcsolatuk eredetéről, és Hardin titokzatos múltjáról. Már megszokta, hogy Hardin olyan, amilyen… De tényleg ő az a mély érzésű, figyelmes fiú, akibe a durva felszín ellenére beleszeretett… vagy egész idő alatt egy idegen volt? Tessa legszívesebben elmenekülne, de ez nem olyan könnyű. Kísértik az szenvedélyes éjszakák emlékei, nem tudja elfelejteni Hardin érintését és mohó csókjait. Mégsem biztos abban, hogy el tud viselni egy újabb megszegett ígéretet. Annyi mindent feladott és kockáztatott Hardinért! Az iskolát, a barátait, az anyjával való kapcsolatát. Otthagyta a barátját, aki igazán szerette, és most talán egy ígéretes karrierről is le kéne mondania miatta. Tényleg itt lenne az ideje, hogy továbblépjen. Hardin tudja, hogy hibát követett el, talán a legnagyobbat egész életében. Mégsem adja fel harc nélkül. De meg tud-e változni? Meg fog-e változni a szerelem kedvéért?


Az első rész, a Miután az első olyan könyvek egyike volt, amikből blogbejegyzés született. S mint ott is megjegyeztem vegyes érzelmeim voltak a könyvvel kapcsolatban, viszont a Miután összecsaptunk kötet már kezdi ezeket az érzelmeket átformálni és szerethetővé tenni a történetet. Ami legelőször szembetűnt az az, hogy már az első néhány fejezet után előjöttek az emlékek, hogy mi is történt az előző részben. Szépen lassan szivárogtak visszafelé az információk és a konfliktusok mivolta.

Az első részt nem sikerült olyan hamar befejeznem, viszont a második részt valamivel hamarabb és nagyobb odaadással olvastam. A történet egyből ott folytatódik, ahol az első abbamaradt. Nincsenek megmagyarázhatatlan időbeli hiányok, szorosan követi az előző kötet által felvett fonalat. A szereplők jelleme még mindig olyan, mint amilyennek megismerhettük őket, de már észrevehető a kezdeti jellembeli fejlődés, a másiknak való megfelelés akarása és a tudatos személyiség formálása. Igaz, hogy még nagyon a kezdeti fázisban vannak a szereplők, de legalább akarják a változást és tesznek valamit a saját boldogságuk elérése végett. Próbálnak jobbak lenni a másikhoz, illetve Tessa esetében egy kicsit rosszabb lenni Hardin kedvéért.

A szenvedélyesség, a szexualitás és az örökös harcok, veszekedések végig jelen vannak, végig saját kedvük szerint alakítják a történetet. A cselekmény szála néhol kiszámítható volt, de nem egy-két résznél az elvárásokhoz képest egészen más történt, mint amit elvártam volna, ami csak azt erősíti, hogy Anna Todd leleményes és meglepő fordulatokkal is tud szolgálni. Hála a két karakter különbözőségének egy percig sem unalmas vagy éppen idegesítő. Mindig volt olyan mozzanat, ami után kétség támadhatott bennem, és izgulhattam, hogy az újabb feladat vajon meghaladja e Tessa és Hardin szerelmét és elbuknak, vagy pedig áthidalják azt és várhatjuk a következő próbát. ami szintén felveti a kérdéskört.

Ami nagyon tetszett benne az az, hogy kellő mennyiségben van keverve a romantika, a szenvedély és a testiség. Mindegyikből épp annyit kaptunk, amennyi tökéletesen elég. A két szereplő még mindig igazi kérdőjel számomra, hiszen nem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy összeillenek, s ezt a kétségemet az írónő is osztja, mivel fenntart egy olyan lehetőséget előttünk, amivel teljes mértékben egyet tudok érteni és talán még jobban is örülnék, ha bekövetkezne, mint annak, hogy Tessa és Hardin szerelme mindent legyőz és megoldja a felmerülő problémákat.

Mindemellett a múlton és a családi kötelékeken is nagy a hangsúly. Ez persze nemcsak pozitív, hanem negatív hatásokkal is jár, ami természetes velejárója egy olyan szerelemnek, ahol az egyik félnek határozott véleménye van arról, hogy kit is képzel el a gyermeke mellé. Különös, de amíg az első részben Hardinért kampányoltam, most sem ő, sem Tessa nem lopta be magát a szívembe. Mind a ketten olyan szinten nem voltak tekintettek a másikra, hogy kénytelen voltam Zed és Steph mellé letenni a voksomat, akik igaz, hogy kevés szerepet kaptak, mégis jelentőseket.

Ebben a kötetben már kevésbé látszódott, hogy ez egy 1D fanfiction, hiszen az egyetemi környezet, a bulik és a szexualitás akár YA, azaz Young Adult történetre is utalhat. És tudom, hogy műfaját tekintve tényleg az, de a legtöbb emberben mégsem így van jelen, pedig ha így lenne, akkor nemcsak a banda rajongói olvasnák el, hanem sokan mások is a YA kedvelői közül. Sajnos vannak olyan dolgok, amik nem változtak és ezek még mindig kételyeket ébresztenek bennem, ilyen pl.: Tessa hiszékenysége és pálfordulása. E felett nem tudok napirendre térni, de ez nem befolyásolja azt, hogy a történet élvezhető. Összességében jobban tetszett, mint a Miután, viszont van még hova fejlődnie az írónőnek az írás és a karakterek tulajdonsággal való felruházása terén is. De, aki egy vérbeli, nem szokványos, meglepő és izgalmakkal teli könyvet keres az megtalálja a Miután összecsaptunk személyében.




"Megnyertem a fogadást, de elveszítettem az egyetlen személyt, aki boldoggá tette a nyomorult életemet. És vele együtt elveszítettem a maradékát is annak a jóságnak, amit ő látott bennem."

" - Még most sem tudom felfogni, hogy ilyen ostoba voltam. Mindent feladtam érte. Az a legrosszabb érzés a világon, ha olyasvalakibe vagyunk szerelmesek, aki nem viszonozza az érzéseinket."

" - Nem - bólintok, és viszonzom a mosolyát. - De akkor is szeretlek. Így senki más nem szeret téged, és soha nem is fog. Ha lehetőséget adsz rá, az egész hátralévő életemet azzal fogom tölteni, hogy jóvátegyem a hibámat."

" - Nem történt semmi jóvátehetetlen vagy visszafordíthatatlan. Az én döntésem, hogyan dolgozom fel a múltját. Ha felhánytorgatom neki, akkor nem tud megszabadulni tőle, és továbblépni. Ő már soha többé nem érdemli meg a szerelmet? Talán naivnak vagy ostobának tartasz, amiért állandóan megbocsátok neki, de szeretem a fiadat, és én sem tudok nélküle élni."

"Ez az egész helyzet rohadtul el van szúrva, és nem én tehetek róla. Talán igen, de neki kéne visszakúsznia hozzám, és nem fordítva. Szeretem, de nem fogom megtenni az első lépést."

"Rémülten látom, hogy a pizsamaalsónak hitt cucc valójában egy kockás bokszeralsó. Zed alsója. Jézusom! Lehúzom a ruha cipzárját, és belebújok a nagy pólóba. Aztán majd eldöntöm, mi legyen az alsóval."

Köszönöm a Gabo Kiadónak a könyvpéldányt! Ha te is elolvasnád ide kattintva megrendelhető 15%-os kedvezménnyel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése