2016. november 3., csütörtök

Barczikay Lilla: Bátyám könnyei

Nita és csapata mindent maguk mögött hagyva útra kelnek halottnak hitt testvérük felé. Aprócska buszukban összezsúfolódva próbálnak megküzdeni az életüket meghatározó kitaszítottsággal és üldözöttséggel. Korábbi győzelmükre fájdalmas homály borul, megmaradt ellenségeik elől pedig nincs hová elbújni. A hárpiák semmit sem kímélnek, hatalmas a bosszúvágyuk, hogy az egész csapatot eltöröljék a föld színéről. Titkok, családok, szerelmek… már semmi nincs biztonságban! Nitáék mégsem adják fel, szemük előtt pedig egyetlen mondat lebeg: „Ő jobbat érdemel!”.
Az Anyám teremtményei folytatása.

"Lógni a semmiben."

Szándékosan nem az Anyám teremtményei után kezdtem el olvasni, mivel úgy gondoltam, hogy kell egy kis idő ahhoz, hogy leülepedjenek a dolgok. Mostmár nem vagyok annyira biztos benne, hogy ez jó ötlet volt e.

A könyv első néhány fejezete nem volt képes lekötni a figyelmemet, ezért is próbálkoztam az elolvasásával többször is. De miután túllendültem az unalmas bevezetőn újból sikerült Lillának meggyőznie arról, hogy ő igenis arra született, hogy írjon, az elejét meg betudom egy botlásnak, ami mindenkivel előfordulhat.
Lillát érdemes magyar írónőnek tartom, akitől szeretnék még hasonlóan kiemelkedő történeteket olvasni.
A 7. fejezettől kezdve megkaptam azt a színvonalat, amit az első részben már úgy megszoktam. Pörgős volt, izgalmas, akciódús és akarva-akaratlanul, de észrevettem, hogy mélyebb hangvételű, mint az elődje. Több hangsúly lett fektetve a karakterekre, főleg a belső gondolatok terén. Ez azért is volt fontos számomra, mivel sokan elfelejtik azt, hogy ne csak a történetet, hanem a szereplőket is formálják, tökéletesítsék. De persze Lilla erről sem feledkezett meg, s pont emiatt került közelebb hozzám Nita karaktere.

Tetszett benne, hogy végre a saját lábára állt, nem függött senkitől. Az első résznél megismert kislányos bájait szépen lassan ledobta és kezdett igazi nővé érni, aki felelősségteljes és önálló.

A többi szereplőn is megfigyelhetőek változások, de a legjelentősebb átalakulás talán Viven látható, aki az első részben nekem nem volt szimpatikus, sőt egyenesen zavart, irritált a karaktere. Viszont a veszteség általi jellemfejlődése páratlan. Még a végén lehet, hogy tényleg megkedvelem a lányt.

Ahogy Viv szépen kiesett az utálatos karakterek zónából úgy került bele Theodora és Maddy. Egyik lányt se tudtam megkedvelni. Theodorát az arroganciája miatt nem, Maddy-t pedig amiatt, hogy olyan rútul bánt szegény Maggie-vel, aki az új kedvenc karakter titulust elnyerte nálam.

A történet alakulásával kapcsolatban csak pozitívan tudok nyilatkozni, hiszen semmi kivetnivaló nem volt benne, sőt... sokkal izgalmasabb jeleneteket kaptam, mint amire ténylegesen számítottam.
A rejtély faktor az egész mű ideje alatt jelen volt. De hogy ezt mire is értem? A vámpírok jelenléte és a velük kapcsolatos észrevételek mindenféleképpen idetartoznak, ahogy az is, hogy sose lehettem abban biztos, hogy mikor fog valami váratlan, szokatlan történni, ami felrúgja az idilli hangulatot, ami eluralkodott a történeten és az eseményeken. A hárpiák fellépése is ehhez a rejtély faktorhoz sorolható, sokkal több van bennük, mint ami látszik.
Összességében a kezdeti nehézségeket leszámítva a történet élvezhető volt és csak ajánlani tudom. Az egyik legjobb magyar fantasy, amit mostanában olvastam. Nem sok magyar fantasy fog meg, de ennek sikerült, ami csakis Lilla érdeme. Remélem nemsokára a folytatást is olvashatjuk, feltéve ha lesz. Én örülnék neki nagyon.


" - Nyugi, lehet, hogy épp most szolgálják fel a háromfogásos ebédünket. Penészes bundában rántott patkány némi porral fűszerezve. Szigorúan a helyi gasztronómia ízeivel!"

" - Komolyan - erősítette meg a lány szavait. - Üljetek vissza! Két hárpiával alszunk egy szobában - mosolygott óvatosan Dylanre. - Szerintem kezdünk hozzászokni, hogy az ellenségeinkből pillanatok alatt barátok lesznek."

" - Nincs ott semmi! - csapott Angie a térdére. - Maga nem tud rólam semmit! Ne gondolja, hogy gyerekes ujjongással fogom hagyni, hogy darabokra szedjen, miközben keres valamit, ami nem létezik, aztán nem találva semmit elhajítson, mint egy darab szemetet! Nekem is van büszkeségem!"

" - Mindig is tudtuk, hogy képes vagy ártani másoknak - vonta meg a vállát egy óvatos mosollyal. - Most annyi változott, hogy még egy kicsit jobban tisztelünk, amiért nem teszed."


Köszönöm az Ad Librum Kiadónak a könyvpéldányt!

Itt rendelhető a Bátyám könnyei: http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/barczikay-lilla-batyam-konnyei

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése