2016. február 9., kedd

Michelle Hodkin: Mara Dyer eszmélése

Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.
Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.
Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.



Már nagyon sok jót hallottam erről a könyvről, de eddig nem szántam rá magam, hogy beszerezzem és ezt nagyon rosszul tettem. Szerencsére ez a kötet lapult a KMK-s szeretetcsomagomban, aminek nagyon örültem, hiszen tényleg nagyon jó könyv. Egy percig sem hagyott unatkozni. Mindig fenntartotta valamivel a figyelmemet és jó néhány éjszakán át együtt virrasztottunk. Ha nem tudnám, hogy ez a szerző első könyve, akkor tuti nem hinném el az illetőnek, lehet, hogy még ki is röhögném szegényt. Első könyves íróhoz képest hihetetlen. Olyan jól van megírva, hogy ilyen jót és hátborzongatót egybe rég olvastam. Újabban megint rákattantam a természetfeletti történetekre, de Michelle megmutatta, hogy egy horror-thriller is lehet olyan jó. Nem kellenek ide a vámpírok, vérfarkasok meg társaik. Úgy hiszem ez a könyv több, mint 5 csillagot érdemel. Minden egyes kis apró rész jól volt kidolgozva és nem tudtam azt mondani, hogy ácsi ez nem tetszik, mert minden mozzanat, megszólalás és cselekvés a helyén van.  Minden egyes részlet összefüggésben volt és a végére már teljesen összeállt a kép nálam is, Maránál és Noahnál is, amit Mara olyan szépen meg is fogalmazott. ( Ő a méreg, Noah pedig az ellenszer.)




Még az elején nem tudtam, hogy jó fog e kisülni a történetből, de aztán oly hirtelen változtak a dolgok, ahogy egyre jobban belemélyedtem a történetbe, annál jobban megtetszett. Tökéletes olvasmány Halloween-re vagy a borongós, villámlós napokra. Tökéletesen passzol a borzongás éjszakájához, nagyon sajnálom, hogy Magyarországon nem ünnepeljük.
Tetszett, ahogy bele lett szőve a gyilkosságok, amik nem is tűntek gyilkosságoknak, hiszen ki hinne egy lánynak, hogy ő ölte meg őket avval, hogy erre gondolt. sokan szívesen ölnének gondolattal, szinte már mindenki megölt valakit a szemével, persze csak képletesen értve. Míg a többségnél nem történik semmi, addig Maránál igen. Ez okozza többek között a barátai, a kutyakínzó és Morales tanárnő halálát is. 
A karakterek nem mennek végig fejlődésen, esetleg viselkedésváltozáson, mégis érdemes megemlítenünk őket.




Mara labilis, az elmezavar állapota előtt áll egészen addig, amíg meg nem ismeri Noah-t, azt a srácot, akit nem tud levakarni magáról és aki nem hiszi el, hogy a lány gyűlöli őt, hiszen a képességével érzi, hogy ez totális kamu. 
Noah képessége számomra hasznosabbnak tűnik, mivel mindig jól jön ha valaki olyan van a közelünkben, aki baj esetén meg tud gyógyítani minket. Mara képessége már nem ilyen, ha csak arra gondol hogy megölne valakit valamilyen módszerrel az be is következik legyen az ember, rovar vagy aligátor. Nem számít!
Különleges fejleményekben gazdag kötet, némi misztikummal megfűszerezve. Egész olvasás alatt eléggé megkedveltem Marát és a Noah-hoz fűződő viszonyát. Ők ketten együtt egy valamirevaló párost alkotnak. Volt Marának egy gondolata, ami nagyon megtetszett nekem. Igazi kis gyöngyszem:
"Tessék- mondat Noah, miután bekötötte a bal cipőfűzőmet.- Esés megúszva.
            Elkésett. Már beleestem."

Noah-tól is van egy gyöngyszem, vagyis inkább mese, ami nagyon tetszik:

- Mi az, hogy Igazi?, kérdezte a fiú. " Az egy olyan dolog, ami akkor történik, ha egy lány már nagyon-nagyon hosszú ideje szeret. Ha nemcsak játszani szeret veled, hanem tényleg, igazán szeret"- folytatta Noah.
- És fáj?, kérdezte a fiú. " Néha. Ha Igazi vagy, akkor nem zavar a fájdalom."
Plusz pont Noah-nak, hogy szereti a Death Cab for Cutie-t. Egy dolgot kiemelnék még, utálom a függővégeket! Muszáj volt feltűnnöd Jude?
 

1 megjegyzés:

  1. Szia. Nagyon szeretem a blogot. Nagyon tetszenek az ajánlott könyvek és a dizájn is.. csak így tovább. :)

    VálaszTörlés